A múlt heti szombati szenvedős futás után nem volt sok kedvem mozogni, így a vasárnap rögtön kimaradt, ám aztán többé-kevésbé sikerült talán épkézláb módon edzeni, bár gyanús, hogy ilyentájt minden évben fejre állok. Tavaly pl. Tavaszi fáradság címmel írtam bejegyzést épp ilyenkor.
04.25. Vasárnap: pihenő
04.26. Hétfő: 8km, 40:59 – Rugógyári útról futottam haza közbeiktatva egy nagyobb gimnasztikát.
04.27. Kedd: 17km, 350 szint, 81:36 – Ashenafival egy teljesen behalós hegyi edzés, ami gyorsabb tempóban ment, mint a múlt héten és kegyetlenül beállt a végére a derekam.
04.28. Szerda: 10km – TF pályán a teljes MEAFC csapata 10×400 méterrel próbálkozott.
04.29. Csütörtök: 11km, 240 szint 65:01, Judittal a Turul parkolóból. Meglepően jólesett az első pár száz métert leszámítva és a végén 10 repülőt is nyomtam
04.30. Péntek: 11km, 54:01, Gyurival és Évivel a Normafánál futottunk. Benne 3,64km váltakozóval, ami eléggé nem esett jól és pulzusom egész 175-ig ment fel.
A kedd maga volt a pokol, mert teljesen szétcsúsztam és a végére pokolian beállt a derekam. Örültem, hogy haza tudtam kocogni, de egy térdemelés már nem ment volna.
Szerdán aztán jött a résztáv és a 10 darab kört csak a legtapasztaltabb agg szenior tudta maradéktalanul teljesíteni közülünk. Nekem az első 4 ment le normálisan (73,74,74,73) aztán kényszerpihenőre ítéltem magam, hogy a 6.-ra egy 72-es körrel térjek vissza, majd ettől annyira lezsibbadjak, hogy innen minden második 400 métert teljesítve egy 73 és egy 72 másodperces körrel fejezzem be az edzést. Persze azon túl, hogy csak 7 darab négyszázat csináltam meg a tízből a pihenő is többszörösére nőtt az első 4 után. Edzés után azonban baromi jól éreztem magam, ami annak tükrében, hogy tegnap még lépni alig bírtam igen kellemes volt.