A Váltó egész jól sikerült

A tegnapi nap nem kicsit összetört, de szerencsére nem ért véget azzal a verseny. Ma még hátra volt a váltó, amiben még a szombati döntésünk eredményeképp KisDomával és Fecóval indultam, akárcsak majd a közelgő Váltó OB-n.
Dolgozott bennem némi bizonyítási vágy, mert a tegnapi nap után azthiszem bizonyítanom kellett, hogy volt érelme engem a váltóban hagyni és nem lecserélni mondjuk Gyurikára, vagy Sinkó Janira. Ráadásul úgy éreztem a Váltó OB miatt is fontos, hogy Domának és Fecónak megmutassam, hogy azért még számíthatnak rám. A váltóért ugyanis mindig képes voltam megfeszülni.
Doma jött egy igen jó időt és ugyan csak a második helyen hozta a csapatot, de alig lemaradva az elsőtől és vagy 7-8 perc előnnyel a 3. váltóval szemben. Úgy gondoltam, hogy Fecó ezen csak javítani fog és nekem lesz olyan 10 percem a 3.-al szemben, mire kimegyek, azt pedig úgyis látom majd, hogy mennyi a hátrányom az elsőhöz képest.
Alpok Adria Váltó - térkép
Mikor Fecó megjelent már tudtam, hogy az első helyre elvesztettük minden esélyünket, de azért abban bíztam, hogy utánam nagy űr lesz és ennek tudatában is indultam ki a pályára. Bemelegítésem nem volt valami sok, az is inkább sok apró futkározásból tevődött össze és olyan 3km lehetett.
Igen rosszul esett már a térképrajtig is kifutni, már itt nagyon küzdöttem, hogy normális tempót tudjak futni. Még az aszfaltról lelépve elkövettem egy hibát és a 11-es pontot kezdtem nézni a térképen, de amint kezdett nem stimmelni a dolog, azaz a töbörhöz képest nem volt sehol a pont rájöttem, hogy elnéztem. (hiba: 0:30)
Eléggé bosszantott, hogy rögtön hibával kezdek a könnyű részben, hisz a neheze csak az országút túloldalán jött. A 2-es és a 3-as könnyen meglett, majd a 4-esre az országútra kiugorva akartam menni, de végül ezt a 3-as pontról kifelé jövet átgondoltam és jobbról fogtam a pontot. Vagy 2-szer vesztettem el egy pillanatra a fonalat, mire a ponthoz értem, de azonnal vad térképezésbe kezdtem mindkétszer és sikerült helyretenni magam és a pont is simán jött. Az 5-ös pontra biztonsági útvonalat választottam és még az se zavart, hogy a köves kis gerincen kell lefutnom. Inkább bevállaltam ezt, mint hogy olyan helyen menjek, ahol nem vagyok biztos abban, hogy hol vagyok. Ez könnyű útvonal volt és nem is rontottam el.
A 6-os pontra egy újabb kerülőt választottam és egy közeli támadópontot és közben azt néztem, hogy mennyit kell még kibírnom a rengetegben (az útnak ezen az oldalán). A támadópontról aztán kicsit elfutottam a pont fölött, de hamar korrigáltam. (hiba: 0:20)
A 7.-re szerencsére megvezetett az út és csak arra kellet figyelni, hogy az útig ne veszítsem el a fonalat, valamint, hogy jó helyen menjek be a pontra. Egész messziről be is villant a pont. Úgy tűnik jól elkaptam a fonalat, mert a következő pontra semmi bizonytalankodás nem volt bennem és minden úgy jött, ahogy szerettem volna. Kezdtem viszont kicsit kikészülni a tempótól, ami amúgy nem volt nagy, csak én vagyok gyenge.
Nem terveztem az országútra kimenni, de kicsit elcsúsztam fölfelé és onnan már jobbnak láttam nem a meredek oldalban kerülni a töbröt. Az országútról lefele aztán a tegnapi egyes pontom (lapos gödör) után valahogy elvesztettem a fonalat és akárhogy próbáltam rájönni hol vagyok nem sikerült. Mentem tovább, de nem jutottam semmire, csak éreztem, hogy már itt kellene lennie a pontnak és az előttem lévő töbör pont megfelelőnek tűnt. Nem adtam magamnak 50%-nál több esélyt, hogy tényleg ott lesz, de szerencsém volt és az alján megláttam a pontot. (hiba: 0:20)
A tizes egy hatalmas futás volt csak és próbáltam felpörgetni a tempóm, de éreztem, hogy ma nagyon nem vagyok erős. Ennek ellenére egész jól ment és a 11-es se tűnt nehéznek. Direkt kicsit ráfutottam az egyes pontomra, hogy nagyobb legyen a biztonságérzetem és amikor a pont is simán meglett, akkor kezdtem úgy érezni, hogy most már nem lehet gond, beérek a második helyen.
Nagyon nem esett jól a rohanás a 12. pontra, de toltam, ahogy bírtam és egy apró bizonytalankodás után a pont is meglett. (hiba: 0:10)
A pontról felfelé mászva eszembe jutott, amit KisDoma mondott arról, hogy nehéz kimászni innen, mert sziklafal van a töbör túlsó felén, de nekem nem nagyon volt itt választási lehetőségem, így mentem előre. Ennek ellenére én is rossz helyen próbálhattam kimászni, mert nagyon lassan sikerült és amikor fent megláttam, hogy Létra és egy Osztrák srác elrohan előttem, akkor nem lettem boldog. Rohantam utánuk, majd átvágtam mindenen és sikerült is előttük fogni az ő pontjukat, de sajnos nekem még odébb volt a pontom.
Az átfutóra aztán teperhettem Létra után és így a hármas bolyból én értem oda 2.-nak és ha minden igaz ezt az átmenetet nyertem, még Kiril Nikolov-ot is megverve. Innen azonban sajnos még nem kevés volt hátra és szint is volt benne. Hiba nélkül ment le a kiskör, bár mikor a 16-os pontra mentünk én tettem pár bizonytalan lépést a többiektől kicsit más irányba, mert azt hittem máshol lesz a pont, de itt már vert helyzetben voltam. A fölfelében végérvényesen ellépett Létra és a másik srác is, így innentől már csak becsületből hajtottam. Nem esett jól, hogy nem tudtam behozni a váltót a dobogóra, de Dománál és Fecónál is jobb részidőket futottam a pálya végén, így valószínűleg más sorrendben futva se végeztünk volna előrébb.
A célban aztán kiderült, hogy az osztrák srác diszkózott és mint a részidőkből kiderül két igencsak kieső pontot felejtett el megfogni, így nem csoda, hogy sikerült felfutnia. Ezzel végül meglett a dobogó és ami még külön öröm számomra, hogy ma nem vesztem el. Az 1:30 hiba nem sok, sőt egész jó. Főleg fizikálisan kellett volna jobban mennem, de azért az egyes pontra vétett fél perc butaság volt.
Az időkből látszik, hogy sokkal közelebb ment ki hozzám egy csomó váltó, mint azt hittem és még mögöttünk is nagy volt a tolongás a helyekért, így pedig nem is olyan rossz ez a futás. A 7. időt futottam a 60 indulóból és még a győztes váltóra is felfutottam kicsit. Nem kaptunk ki 3 perccel sem, ami azért nem olyan rossz. Ma nem én voltam a csapat gyengesége se, hisz Fecót 8 perccel vertem. Ez azért a tegnapi nap után még nekem is meglepetés volt. Úgy tűnik sikerült magamat összekaparni tegnap óta.
Fizikálisan viszont a padlón vagyok. Sok kirándulás és persze az antibiotikum eléggé leterhelt és bár nem futok mostanában sokat, de ennek ellenére bármit csinálok olyan vagyok, mint egy lajhár.
Már baromira várom, hogy vége legyen az antibiotikum kúrának és most már megint várom a technikás terepeket is, sajnálom, hogy nem tudom magam még egyszer megmérettetni ezen a terepen is.
 
Összesen 10km, 200 szint, 60:57
 

2. nap – Elveszve a töbrök között

A tegnapi nap után úgy gondoltam, hogy még egész normális eredményt is elérhetek ma és összetettben szerettem volna előrébb lépni. Bemelegítést nem vittem túlzásba, de azért szűk 3km végül meglett.
A rajtkordonok között aztán Tihomir Salopek annyit mondott nekem, hogy "Watch the Compass" amiből csak arra tudtam következtetni, hogy elég technikás terep vár ránk. Ennek még örültem is, mert mindig azt mondogatom, hogy szeretem a kihívást és ez az igazi tájfutás, erre vágyom mindig. Utálom, ha a futásra kell koncentrálni egy versenyen, sokkal jobb, ha a tájékozódás köti le a figyelmem.
Mikor felkaptam a térképet eléggé megdöbbentem, mert egy utak nélküli igen szép terepet sejtetett a térkép, de az egyes pont könnyűnek tűnt közel az országúthoz. Ezért aztán úgy voltam vele, hogy az egyes még simán meglesz és elég lesz onnantól figyelni. Ehhez képest jól elvesztem és egy közel 4 perces hibával kezdtem, majd a kettesen túlfutottam újabb 2,5 perc hibát összehozva. A 3. és 4. pont egész jól meglett és már kezdtem úgy érezni végre elkaptam a fonalat, mikor az 5. pontra menet elvesztettem a fonalat. Úgy éreztem jó felé megyek, lekövettem mindent, de valahol elcsúszhattam, mert itt is benne maradt vagy 5 perc.
Plitvice térkép
Ez után 3 átmenetet ha lassan is, de biztosan fogtam és már megint kezdtem úgy érezni, hogy talán innen már nem lesz gond, amikor elkövettem a legnagyobb hibát. A 8-9 átmenet helyett a 12-13-at néztem és ráadásul azt a taktikát akartam alkalmazni, hogy irányban kifutok az ösvényig, majd onnan fogom a pontot. Persze az ösvényt nem vettem észre, talán mert túl korán jött, így mikor elkezdtem azon agyalni, hogy mi a fene lehet, akkor jöttem csak rá, hogy rossz átmenetet néztem. Teljesen meg voltam lőve, mert azt se tudtam az ösvény melyik oldalán lehetek, merre csúsztam el az iránytól, szóval teljesen el voltam veszve. Vagy 2 percig próbáltam keresni valamit, ami alapján helyre tudom tenni magam, de aztán végül Nagy Sanyi segített. Megmutatta hol vagyok, ami persze ezen a térképen nem is volt olyan egyszerű. Innen már viszonylag hamar megfogtam a pontot, de nem lettem valami motivált az újabb 8-9 perc hiba után. Vicces, hogy pont az 5. pont környékére keveredtem ahol ma már szívtam egy nagyot. Úgy tűnik ma az volt a sorsom, hogy ott túrjam fel a terepet.
Innentől a motiváció teljes hiányával küzdöttem és a baromi sziklás talajon egyáltalán nem próbáltam meg hajtani, sőt ahogy fáradt a bokám, úgy kezdtem el egyre inkább sétálni. Persze a hibák is jöttek sorra, melyek között voltak baromi nagyok is, de képtelen voltam odafigyelni a tájékozódásra.
A 17-es pontra menet azt hittem megmenekültem, mikor egy kavarás közben észrevettem Fecót, de aztán a ponton kiderült, hogy ő már túl van a kiskörön, így mehettem tovább egyedül. Néha láttam még egy-két embert aki az én pályámat futotta, de a futás se ment annyira, hogy valakivel megpróbáljak elmenni és ragadni sem akartam igazán.
Fejben igencsak szétestem. Nem könnyű megemészteni, hogy nem csak fizikálisan, de szellemileg is kevés voltam ehhez a mai pályához. Egyszerűen meghaladta a képességeimet, ami azzal párosulva, hogy még fel is adtam lélekben kerek 150 perces időt jelentett. Ez közel 200%-a volt a mai győztes időnek.
Azért néha még derültem a pályán, mikor megmutattam valakinek, hogy hol van. Úgy tűnik nem csak rajtam fogott ki a mai nap, mert volt aki közel 2km-re volt attól a helytől, ahol szeretett volna.
Megint jól összetörtem lélekben, úgy tűnik béna vagyok. Kihívásra vágytam és mikor megkaptam, akkor totálisan kifogott rajtam. Nem tudom megmagyarázni, kielemezni, hogy mi lehetett a gond. A sziklás talaj miatt ugyan igen nehezen tudtam haladni és főleg térképezni futás közben, de ez önmagában még nem lett volna szabad, hogy ilyen mértékben zavarjon.
Arról jobb nem is beszélni, hogy majdnem nem ért egyetlen világranglista pontot a mai teljesítményem.
 
Összesen 15km, 300 szint, 165:00
 

Alpok – Adria 1.nap – Plitvice

A kezemnek úgy tűnik nem tetszik az antibiotikum, mert olyan érzésem van, ha napon vagyok, mintha szitálna az eső és ezt csak a kézfejemen érzem. Már a hátam közepére se kívánom ezt a hülye antibiotikumot.
Nem éreztem magam túl jó formában, így mérsékelt várakozással készültem a mai napra, főleg, hogy elég köves a terep. Azért egy sprintet nincs értelme máshogy futni, mint az elejétől maxot tolva, így én is így tettem.
Persze azért a bő 2km bemelegítésem elmaradt attól, amit ilyenkor illene a verseny előtt művelni, de már ennyi is épp eléggé nem esett jól.
Plitvice térkép
Egész jól bekezdtem a pályán és az egyes jól is jött, majd a kettesre elég bokafélősen mentem és a töbör előtt, majd a töbör végében is megtorpantam egy pillanatra. Előbbinél még azt hittem, hogy a töbörben lesz a pont, míg utóbbinál csak nem vettem észre a pontot. (hiba: 0:10)
A hármas aztán megint jól jött, akárcsak a négyes, de az 5.-re menet az aszfalt után majdnem belerohantam a töbörbe, de visszapattantam egy apróbb bizonytalankodás után. (hiba: 0:05)
A hatos teljesen jól jött, majd a hetes is, ahova sikerült jó felé is mennem. A kerülő sokat gyorsított rajtam, mert a köves talajon nem vagyok mostanában valami gyors. A nyolcas elég futós átmenet volt, amit jól meg is oldottam, toltam is ahogy bírtam, de a sziklasor túloldalán volt a pont, amit nem mértem fel, így egy pillanatra elbizonytalanodtam és át is kellett lépnem a szikla túloldalára. (hiba: 0:05)
A 9-es pontra már ott hibát követtem el, hogy felülről kezdtem kerülni a töbröt, majd még kicsit el is csúsztam felfelé. Úgy éreztem szintben megyek a töbör tetejétől, de ehhez képest csak az útelágazás rakott helyre. (hiba: 0:45)
A 10-11 megint nagy futás volt és hiba nélkül sikerült a pontokat megfognom, majd a 12-re az egyenes utat választottam, pedig jobb lett volna jobbról kerülni. Nem is értem miért nem kaptam ki többel. (hiba: 0:05)
Innen már csak kis átmenetek voltak hátra amiben nem volt nagyobb hiba, bár még a 14.-re futottam pár métert vaktában mire sikerült megnézni hol is lesz a pont, de számszerűsíteni ezt a hibát nem tudom.
Mikor beértem azt hittem egész jó vagyok, mert az egyestől mért időt nyomták a kezembe, de KisDoma hamar lelombozott, mikor örömködve közöltem vele, hogy épp lenyomtam. Így persze egy perccel hátrébb már nem tűnt olyan jónak a futás, bár Doma és Fecó még épp verhető lett volna.
Így kb. azt hoztam ami várható volt, de azért 3,5 perccel kikapni nem nagy dicsőség.
Összes hiba 70 másodperc volt a pályában, ami egy gyenge közepes a mai napon. Igazából az egy nagy hibám miatt van okom bosszankodni. A világranglista pont amit elértem 894 ami nem valami jó, illett volna 1000 pont körül futnom, amihez ma hibátlan futás kellett volna.
 
Összesen 6km, 150szint, 30:41
 

Smoljanac utcáján 4km

Egész nap a Plitvicei nemzeti parkot jártuk és a vízeséseket, tavakat, zubogókat bámultuk, valamint hajókáztunk és autóztunk is, de azért igencsak elfáradtam a nap végére. Fényképeket előbb-utóbb ide teszem majd fel: http://plitvice.blog.hu/
Késő délután aztán csak rávettem magam egy átmozgatásra, de nem volt kedvem és erőm se hegyre menni, így inkább Smoljanak egyetlen utcáján indultam el az ARAKosok és szüleim szállása felé, ami a falu pont legtávolabbi pontján volt. Reméltem, hogy mire odaérek, már lesznek ott páran és majd jól leülök náluk kicsit és csak később futok vissza, vagy akár visszahozatom magam kocsival. Pont akkor érkeztek meg szülők, mikor én odaértem, de mivel 4km-t mentem már ekkor úgy döntöttem nem fogok visszafutni. Így nem lett csak 4km a mai átmozgatás, ami igen kevés, de nekem pont elég volt ma.
 
Összesen 4km, 50 szint, 22:32

 
Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 135

Utazás Plitvicére, majd terep edzés

Mivel jó korán indultunk el Plitvicére, így a Smoljanac-i szállásunk elfoglalása és egy nem is olyan kis kirándulás után még volt időm elindulni futni is. Mivel már kezdett késő lenni a fejemre feltettem a fejlámpát és elindultam Smoljanac egyetlen utcáján sűrűn az erdő felé tekintgetve, hogy egy arra alkalmas úton nekiinduljak a hegynek. Nem tűnt valami nagynak a házunk fölött elterülő hegy, de azért feltételeztem, hogy egy jót futhatok rajta.
Nem igazán esett jól a futás, de amint nekiindultam a hegynek egy egész kis úton már kezdtem élvezni, hisz az erdő egész érdekes volt. Hamar kiértem egy nagyobb útra, ám az ketté ágazott és egyre kisebb lett. Jobbra, balra töbrök voltak és az út szép lassan kezdett eltűnni. Általában ez egy-egy réten esett meg, majd a rét másik oldalán újra megtaláltam. Rengeteg kanyar és apró elágazás volt, így szép lassan nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogok tudni ugyanott visszatalálni, vagy legalábbis igencsak keresni kell majd az utat. Ha nem tájfutó lennék, akkor ezeket az ösvényeket már nem is tekintettem volna útnak.
Felértem a hegy tetejére és nagyobb rétek fogadtak, valamint egy út amin végigmentek valami fűnyíró traktorral. Ez elég megdöbbentő volt, mert teljesen elhagyatottnak tűnt minden. Még egy elhagyott településmaradványt is találtam az ösvény mellett.
Sajnos az út teljesen rossz irányba kanyarodott, így én visszafelé indultam. Felmásztam a hegy legtetejére, de onnan is csak az ellenkező irányba volt kilátás, így érzésre indultam el a jó irányba. Innen visszafordulni, már nem lett volna értelme, inkább Smoljanak hosszú főutcáját lőttem be, gondolva, hogy egy 3-4km-es szakaszt már csak oldalba találok.
Ebben akkor kezdtem elbizonytalanodni, mikor minden út megszűnt alattam és a rétekről is beértem az igen köves és töbrös erdőben, ahol nem nagyon tudtam tartani az irányt. Egy csomószor az órám is megállítottam, mert nem nagyon tudtam futni, de aztán 10 perc ilyen küzdés után kiértem az erdőből egy nagyobb rétre, amin lefelé haladva lassan megláttam néhány házat a távolban, majd bő 1km után a templomtornyot is, ami alján már sejtettem, hogy nagyon rossz helyen nem lehetek. Smoljanac közepe felé értem ki és még az aszfalton is kellett futnom bő 2km-t, míg visszaértem a házhoz.
Elég kalandos futás lett ez a mai. Örülnék, ha ilyen erdő lenne a házam fölött, mert kegyetlen jó tájfutó terep.
 
Összesen 10km, 200 szint, 50:44
 
Max. pulzus: 161
Átlag pulzus: 144
Megnyugvási: 41 (138/97)