Havi egy összegzés csak kell ide, annál is inkább, mert a súlyomról nem ejtettem szót az októberi első posztom óta.
Szóval eltelt egy hónap, ami alatt futottam 248km-t, ami teljes mértékben megfelel a terveknek. Csodát nem vártam, de lassanként kezd is kicsit jobban menni a futás. Népligetben pl. Strava szakasz alapján hétről hétre javuló időket futok. A reggeli futásokkal is ki vagyok békülve, bár a csípős hideg még nem érkezett meg.
Ami viszont még a tempómnál is lassabban változik az a súlyom, mert 96,9kg az mindösszesen 1,6 kg mínuszt jelent október 4-hez képest. Hát így el fog tartani egy darabig, míg lefogyok, de egye fene. Nyilván jó lenne figyelni a kajálásra és így jóval gyorsabban fogyni, de ezzel a tempóval is célt érek előbb-utóbb. Szóval soha rosszabb hónapot.
Kategória: Nincs kategorizálva
Szpari 2. nap
Nem éreztem magam frissnek, de mindenképp jobbat szerettem volna futni a 2. nap, mint az elsőn tettem. Jobban is vártam a versenyt, mert a sok pont miatt technikásabb pályára számítottam.
Ez be is jött, bár a pálya elejét csak letudni akartam a nagyobb völgyek közt. Ehhez képest magamhoz mérten egész jól haladtam és csak az ötös pontban maradt benn pár másodperc a pont fölötti réten visszakanyarodva a tőlem pár méterre lévő pontért. (hiba: 0:10)
Végre jött a figyelős rész és én már a 7-es pontra mellémentem. (hiba: 0:30)
Ami meglep, hogy nem csak a nagy fölfelékben vertek el nagyon, hanem a lefelékben is. Nem tudok lefelé igazán haladni, illetve óvatoskodnom kell, ami a felfeléhez hasonlóan a súlyomra vezethető vissza.
A 10-es pontra sajnos nagyon buta hibát vétettem. Támadópontról megfelelő irányba tartottam, mikor jobbra a világvégén bevillant egy pont. Mint egy kezdő rögtön oda is futottam és mikor láttam a nem megfelelő kódot azonnal tudtam is, hogy merre kell a saját pontomat megfogni. Magabiztosságból elégtelen. (hiba: 0:40)
Fizikálisan kicsit szétcsúsztam erre a részre, nagyon megfogott a lapos felfelé is. A 14-es pontra pedig vagy 5 méterrel túl is mentem. (hiba: 0:10) Valahogy nem volt ez a mai térkép teljesen százas. No semmi komoly hiba nem volt benne, de nem is volt túl precíz. Persze az is lehet, hogy csak a helyesbítő és az én látásmódom tér el nagyban, de az apróságok nagyon nem stimmeltek az egész pálya alatt és erre a GPS is ráerősített utólag.
A 15-öst a kelleténél jobban íveltem meg jobbról, de valahogy nem volt kedvem aljnövényzetet túrni az amúgy szép faleveles erdőben. (hiba: 0:10)
A 16-ra nagyon odakoncentráltam, mert tipikusan egy olyan átmenet amin nagyot lehet szívni, ha nem tudatosan megy le az ember a hegyoldalba. Szerencsére sikerült odafigyelve jól mennem és innentől egész jó szakasz következett. Egészen a 21-ig hiba nélkül mentem, ott viszont Bermuda háromszög volt. A dombon való átmászás tudatos volt, de már a hegy formája, lejtése sem stimmelt és a rét gerinc távolsága sem stimmelt. A GPS nyomvonalat alig bírtam ráerőszakolni erre a részre, szóval ezt a mellémenésem teljes egészében a térképre kenem. Szerencsére legalább azt éreztem, hogy távolságban hol kell lennie a pontnak, mert időben álltam meg. (hiba: 0:25)
Innen nem ártott volna ha tud futni az ember és persze az sem, ha tisztában vagyok vele, hogy át lehet-e vágni a szántáson. Már épp azon voltam, hogy nem, mikor szembesültem vele, hogy nem csak az összes futó, de még a D kategória szalagja is átvág. Így aztán időt csak a futás sebességén buktam, az útvonalon nem.
Célban úgy éreztem egész jó futás volt. Ki tudtam magam futni és a hibát sem éreztem soknak. Igazán csak a 10-es bosszantott, pedig az aprókból azért egész sok összejött. Összes hiba: 2:05
Azért összességében ez egy jó kis verseny és futás volt. Ki tudtam futni magam és nem is rontottam el tragikusan. Persze öcsémet jó lett volna lenyomni, ami hiba nélkül pont össze is jöhetett volna.
Szpari Kupa 1. nap – Amatőr hibával
Azt gondoltam volna, hogy ennyire amatőr hibát már nem tudok véteni.
A mai Spari Kupa F35A-ban tudtam, hogy nem lesz a kedvencem. A Várgesztes térképen (főleg kevés ponttal) mindig az útvonalválasztás az egyedüli érdekesség a pálya jelentős részén. Ennek megfelelően kellene tudni futni és a szinteket gyorsan leküzdeni. No nekem ezek nagyon nem mennek, de még a tájékozódásba is hiba csúszott, igaz csak a pálya végén.
A kettesre valószínűleg lett volna jobb útvonal felülről, de ez max. 1 perc lehetett, amit én még megfejeltem azzal, hogy picit fölémásztam a pontnak. Térképen nem tűnik nagynak, de a GPS nem hazudik. Volt az is kerek 1 perc.
Innen aztán simán ment minden a pálya jelentős részében. Ugyan kicsit túlóvatoskodtam pár helyen és az útvonal-választásban, völgyek átmászásában is az vezérelt, hogy könnyen éljem túl a mai versenyt, de ez számottevő plusz időt nem eredményezett jelen állapotomban. Magamhoz képest még normálisan is haladtam és már vártam, hogy kiérjek a hegyek-völgyek közül. Mikor ez a 11-es pont után megtörtént ki is pipáltam a mai versenyt. Túléltem fizikálisan és nagyobb hiba nélkül is. Gondoltam ekkor és kb. ezzel már el is követtem a hibát.
A térkép mondjuk nem volt százas itt fedettség tekintetében, mert én valamit jobbról kerültem sokáig, de ez nem ment fel a hiba alól, mert irányban is elnéztem és a domborzattal is csak későn kezdtem el foglalkozni (bőven látszott a domb onnan ahol helyretettem magam). Hiba: 0:40
Ez még nem lett volna vészes, de kb. a 14-es után fizikálisan megzuhantam és már csak le akartam tudni a pályát. A 16-ra annyi koncepcióm volt, hogy majd jobbra jól meglátom az utat és az alapján fogom a pontot. Az utat nem láttam meg és persze simán túlfutottam. Innen visszafele már OK volt, de ez megzuhant tempómmal, odafele bizonytalankodással igen sok lett. Hiba: 5:40
Azt figyelembe véve, hogy a 11-es ponton 3 percre voltam öcsémtől és Makitól is megállapítható, hogy ha kibírom a pálya végét (főleg fejben, de ehhez kellett a megzuhanás is), akkor 81-82 perc környékére jó lettem volna ma. 2 perc hibával, amire a kis körön rátettem még 6:20-at.
Kicsit sok még most nekem az F35A, de mondjuk Br-ben is túlzás lenne bohóckodni. Azon túl, hogy fogyni kellene az is világos, hogy a 10km-es edzések kevesek egy ilyen pályához. Mindegy, most már tavaszig lesz idő mindkettőn javítani.
Országos Egyesületi Váltóbajnokság
Szombaton a hagyományos OCSB-n már futottam egy Nyílt Technikás Rövid pályát, de mérgezett egér módjára szaladgáltam és már az egyes pontra bő egy percet hibáztam. Később se lett sokkal jobb, de legalább fel tudtam pörögni és 161-es átlagpulzussal teljesíteni a nem túl hosszú pályát. A 3,6km-n így 25:55-el sikerült nyernem (álnéven), de csak annak örültem, hogy a futás kifejezetten jólesett.
A megmérettetés hétfőn jött az OEVB keretében, ahol a MEAFC F210-es csapatának befutóembereként indultam. Dobogós reményeink nem voltak, de Vincze István, Bokros István, Domonyik Gábor, Harkányi Zoltán összetételű csapat tagjainak neve egykor igen szépen csengett. Mondjuk ez talán nem változott olyan sokat, a sebességünk viszont annál inkább.
Ennek ellenére nagyon élveztem a futást, ma ki tudtam magam futni és technikailag is sikerült megoldanom a feladatot. Ilyen már igen rég volt, hogy ennyire koncentráltan és végig összeszedetten teljesítsek egy pályát. Némi köze lehet hozzá a 7500-as térképnek, amit remekül ki tudtam végig olvasni.
Hiba igazán nem volt a futásban, de az egyes átmenetben nem a legideálisabb íven mentem, amit a 10-es és 17-es pontra is megismételtem. Ezek néhány másodpercet, együtt talán ha 10-et jelentettek. Nagyjából ugyanígy 10mp maradt a 7-es pontra menet is, ahol egy darabig nem tudtam hol vagyok és csak irányt tartva haladtam a pont előtt, a domb aljáig.
Persze futásban a 20mp hibám ellenére alaposan kikaptam (4:18 hátrány), de a 33:04-es időm az 5420 méteren jelen körülmények közt gyakorlatilag a maximum.
A jövő évi bajnokságokra már 90kg alatti súllyal, sokkal jobb fizikai állapotban kellene odaállni.
Visszatérés a gyökerekhez
Munkahelyváltásnak köszönhetően edzéseimben is nagyobb fordulat kell, hogy beálljon. Terveim szerint reggelente fogok futni, amit ezen a héten már 3x teljesítettem is.
Öcsémmel futottunk a Ráckevei Duna partján, ami nem túl szép egy környezet, de legalább tényleg teljesen autómentes.
Nekem azonban sokkal jobban bejön a Népliget, ahol a rég heti akár többszöri rendszerességgel futott kiskörből (2,5km) futottam hármat két napon is.
A Népliget semmit nem változott, de ezt már egy évtizede is megállapítottam itt. Még a keresztbefutó gyökerek is ugyanott vannak, mint 20-25 évvel ezelőtt. Én viszont jóval lassabb lettem. Előszedtem a régi rekordjaimat, amiben az áll, hogy én itt 1998.03.12-én futottam 8:43-at (3:29-es tempó), most pedig előbb 13:18, majd két napra rá 13:08 sikerült. OK, nem nyomtam, de azért nagyon messze van az a régi időm is.
Meglátjuk hogyan válnak be a reggeli futások és a Népliget!
ONEB csigaként
Nem volt különösebb célom az idei ONEB-en, de az Őrség miatt mindenképp indulni akartam. Az 50km feletti és más miatt is fárasztó hét zárásaként fizikálisan sem vártam sokat magamtól, de még magamat is megleptem. Pocsékul ment már a bemelegítés is és verseny közben sem tudtam a pulzusom feltornászni magasra. Valahogy 150-es pulzus közelében már csak vergődtem, míg máskor azért simán 160 fölé is feltornászom.
Ehhez képest a pálya elején a legfőbb gondom a sok apró hiba volt, ami részben arra volt visszavezethető, hogy nem tudtam kiolvasni a térképet. Valószínű a szemem sem a régi, de a hibák jelentős része így is figyelmetlenségből fakadt. 1-es 20mp, 2-es 10mp, 3-as 30mp, apró mellémenések voltak és mindegyiknél meg kellett állnom, hogy kiolvassam a térképet. 4-es sem volt igazi, mert a dombon egyenesen át kellett volna mászni, az 5 méter szint, amit nyertem a metsződésen átmászással el is ment (hiba: 20mp).
Újabb hibák jöttek a 6-os pontra (10mp) és a 7-esre is (20mp). A 8-asra kicsit lehiggadtam és be kellett látnom, hogy felfelékben marad a gyaloglás, de mégsem sikerült a 9-re eldöntenem merre lesz jó és csak későn csaptam át a völgybe. Fent aztán olyannyira megörültem, hogy síkon egész normálisan haladok, hogy Baksa Csaba elől menekülve a szálerdőben is kikockáztam az útvonalam (hiba: 30mp). Jött a verseny legélvezetesebb része és a laposban még haladni is tudtam, majd visszafelé a hosszúban már kvázi feladtam, hogy normális tempóban haladjak és kezdtem arra koncentrálni, hogy a tempó erőltetése helyett a terep szépségére koncentráljak. Innen a hibák is megszűntek, leszámítva a 15-ös előtti bizonytalankodást (20mp) és tulajdonképp nem is voltam lassabb, mint ami ma bennem volt.
A célban legszívesebben egy rövid pihenő után már vettem is volna fel a következő pályát, hogy tovább élvezzem az Őrség erdejeit.
Azt nem tudom, hogy a futás miért ment ma ennyire nehezen. Épp mint a Dél-Alföldi versenyen egy hete. Az természetes, hogy nem megy a futás, azt viszont nem értem, hogy magamhoz képest kifutni magam miért nem tudtam.
Innentől a hibákat lett volna legalább jó elkerülni, de sikerült igen dekoncentráltan futni, amíg próbáltam komolyan venni a versenyt. Összesen 2:40 maradt benne, ami nem vészes, de menet közben azt az érzetet keltette, hogy mindent elrontok.
Fejér Megyei Normáltávú Bajnokság
Amennyire nem esett jól a tegnapi futás annyira jó volt a mai. Nem fájt a derekam és ki tudtam magam futni. Persze nem haladtam gyorsan ma sem, de érzésre jobb volt.
Az egyes pontra rögtön elcsúsztam jobbra, pedig a pont előtti völgy alapján illett volna felmérnem hol vagyok. (25mp)
A hatosra aztán megint sikerült egy kisebbet hibáznom, megnéztem egy korábbi sziklát, mert nem igazán volt meg, hogy hol is megyek át a pont előtti völgyön. (40mp)
A nyolcas pontra aztán jött a nagy hiba. Már az útvonalam sem stimmelt, de gondoltam majd a völgy alján eljutok a pontig (teljes amatörizmus = majd lesz valahogy), de sikerült nem sokkal előtte visszafordulnom. Maki utol is ért, vele fogtam végül a pontot. (hiba 2:30)
Innen aztán igazi örömjáték jött, élveztem, hogy gyengébb fizikai állapotom ellenére főleg én megyek elől és sikeresen fogom a pontokat sorra, mígnem a 13-as nem hozott szerencsét. A jobb oldali kis völgy volt a támpontom, de az még az erdő előtt véget ért, én pedig kicsit rossz irányba mentem tovább. (25mp)
Innen a célig megint nagyon jól mentem és Makit is visszaelőztem alaposan.
Ezen a terepen a 8-as nélküli 1:30 hibám egész jó lenne, de azzal együtt már kerek 4 perc maradt benne. A többiekhez képest még mindig aránylag jól megúsztam, de azért azt a 8-ast eléggé sajnálom.
Eredmények:
1. | Vékony Vanda | SIR | 50:21 |
2. | Weibl Zoltán | SFC | 52:24 |
3. | Harkányi Zoltán | MEA | 52:48 |
4. | Molnár Zoltán | VHS | 53:54 |
5. | Stein Barnabás | ARA | 55:59 |
6. | Cserna Adrás | BKL | 56:10 |
7. | Takács Csaba | VHS | 56:30 |
8. | Prill László | ARA | 58:09 |
9. | Molnár Tibor | ARA | 58:28 |
10. | Mentler Balázs | SFC | 65:03 |
11. | Grabecz Tibor | ARA | 66:44 |
13. | Eipl András | GTC | 76:57 |
14. | Lippai Tamás | GTC | 77:51 |
15. | Skrop Tamás | ARA | 78:37 |
16. | Ódor Zoltán | GTC | 82:38 |
17. | Körmendi Miklós | MSE | 86:04 |
18. | Gyarmati Erik | VBT | 86:24 |
19. | Krajcár Lajos | GTC | 98:13 |
ifj.Eipl András | GTC | Disq | |
Filó György | HTC | Disq |
Dél-alföldi regionális bajnokság
Edzésnek felfogott versenynek indult, de csak szenvedés lett a mai DAR Normáltáv, ami amúgy egy hibátlan derbi volt, engem leszámítva.
Végig fájt a derekam, csak mert az elmúlt időben az achillesemmel foglalkoztam és így azt hittem azt kell jobban bemelegítenem.
Próbáltam legalább hiba nélkül teljesíteni a pályát, ami kezdetben egész jól is haladt. A 7-es pontra volt egy kis pontközeli bizonytalankodás (10mp), majd mikor már közeledett a vége és kezdtem a kicsit mérsékelt tempóban jólérezni magam jött Baksa Csaba a hurokban és felébresztette bennem a versenyszellemet. Ezzel egyúttal elkezdtem kapkodni és egy olyan pontra hibázni, ami kvázi látszott az előzőről. 45mp maradt a 15-ös pontban. Pusztán, mert nem bíztam magamban és az elsőre egyértelműnek tűnő dombra nem másztam fel. Pedig csak meg kellett volna nézni, hogy nincs következő.
A fő hibám mégis csak ezt követően jött. Túl bozótos volt a 17-es előtti domboldal jobb fele, így arra jutottam a pont előtt kicsivel, hogy biztos elcsúsztam jobbra. Megnéztem a bal oldali hegyet, majd csak jó nagy értetlenkedés után tértem vissza. (2:10 hiba).
A 19-re még befigyelt a vaktában “rohanás”, így kicsit kerültem, de legalább helyreraktam közben magamat. (10mp)
A fő gond nyilván nem az összesen 3:15 hiba volt, hanem a futás. Nagyon nem ment és még rosszul is esett, pedig a pulzusom nem volt magas.
Innen szép nyerni
Nagyon rég nem írtam, most viszont volt egy kis időm és a blog tárhelyek közti költöztetése és a térképtár beüzemelése megmozdított bennem valamit.
Amúgy is érik, hogy kezdjek valamit a kialakult helyzettel. A 98,5kg-os helyzetemmel és a szeniorban is csak kutyaütő, sokszor már nem is élvezhető tájfutás imitálásommal.
Tervek azok vannak, de nem túl konkrétak. Heti 4-5 futás minimum és persze fogyás legalább 80kg-ig. Az se számít ha sokáig tart, de az irány legyen meg és töretlenül haladjak előre.
Sajnos a dolog főleg azon dől el, hogy mennyi időm van, mennyire figyelek a kajára, nyújtásra…
Napi szinten biztos nem fogok írni, mint rég. Az se biztos, hogy minden lényegesebb momentumról posztolok, de néha azért mindenképp igyekszem. Már csak saját magam motiválása miatt is.
Az edzéseim követhetők Straván, ami a jobb oldali sávban is megjelenik.
Viharos futás
1996 környéke – Fabulon pálya
Résztáv közben érkezett egy kis vihar. Tapasztalatlan fiatalokként az öltözőbe menekülünk, majd hazafelé megcsodáljuk a pályára dőlt 30 méteres fát.
1999 – Börzsöny
Kemencét, a kisvasutat és a Kemence-Diósjenő országutat elviszi az árvíz. Mi a Nagy-Hideg-hegyről visszafelé Hollókő előtt letérünk a gerincről, ezzel kitérve a villámok elől. Mindenen át próbálunk lejutni Perőcsénybe, a horhosokban hömpölygő víz kerülőkre és úszásra kényszerít minket. Legalább fél órán át szakad. Felejthetetlen edzés!
2010 – TF pálya, résztávozás
10 x 1000 méter helyett 2 x 1000m, 1 x 3000m, 1 x 1000m. No meg közben úgy 50mm eső. Rajtunk kívül kezdésnél még pár tucat ember fut a pályán, de a 3000 méter alatt csak mi maradunk. Nagyjából 2-3 cm víz áll a rekortánon és még jég is esik, de mi kitartunk.
2014 – Velencei-hegység
17:00 – Bő 15km vár rám Székesfehérvárról Nadapra enyhén borús időben, legalábbis az időképről ezt sikerül leszűrnöm. Eldöntöm, hogy nem viszek magammal telefont és felhúzom az aszfaltra való Nike Pegazust.
17:04 – Elindulok a magam 5:15 körüli tempójával. Nem esik jól, a hasam tele van és valamiért kicsit a fejem is fáj.
17:20 – Kisüt a nap, szép a táj így az esős nap után.
17:25 – Az út közel egyharmada. Mintha dörögne az ég, ráadásul előttem a gerinc mögött egész sötét az ég.
17:27 – Még mindig süt a nap. Felérek a gerincre és hirtelen hangos káromkodás hagyja el a számat. Meglátom ezt a felhőt:
17:28 – Visszaforduljak? Előre alig van több, mint hátra. Vihar előtt vissza se érnék és még az is lehet, hogy közben a család elindulna haza.
17:29 – Megyek tovább előre. Jó lenne minél tovább jutni még az eső előtt, de a felhő vészesen közel van.
17:32 – Elkezd esni, alig egy-két csepp.
17:33 – Ezek a cseppek egyre nagyobbat ütnek. Jég esik!
17:34 – Szőnyegbombázás, borsó méretű jéggel! Kint vagyok a semmi közepén, bokros ligetesben, még egy nagyobb fa sincs a közelemben. Villámok csapnak be a közelben, így ha lenne egy fa az alá se állnék be.
17:35 – Már egy ideje leszegett fejjel futok. Kezemmel jobb nem védeni a szememet, mert nagyot üt a jég! Fejem teteje viszont jól bírja. Jó, hogy nem vagyok kopasz!
17:37 – Csúszik! Vagy gurulok rajta? A talaj a lábam 1 méteres körzetében 75%-ban fehér. Felnézni nem tudok.
17:38 – A jégeső átmegy sima esőbe, de még intenzívebbé válik.
17:39 – Minden folyik. Bárhova lépek vízben tocsogok.
17:42 – Féltáv. Innentől már közelebb van előre, mint hátra. Az út helyén folyó van, így inkább mellette a fűben futok.
17:43 – Már nem tarthat sokáig. Fény a vihar végén. Kilátok a felhő alatt!
17:46 – Visszatérek a folyóba, mert a két parton sűrű bozótos van.
17:48 – Egyértelműen csendesedik. Szolid esőben futok tovább.
17:50 – Elkezdek azon gondolkodni, hogy Stein Barnához még pont beértem volna az eső előtt.
17:51 – Megállapítom, hogy így utólag jobb volt ez így.
17:52 – Megállapítom, hogy egyáltalán nem fázom. Közben az eső is eláll.
17:55 – Néha még csepeg, de lehet csak a fákról esik.
18:00 – Az úton nem lehet futni olyan saras az emelkedő. Pedig nagyon várom már a Bodza-völgyet fel az Angelika forrásig.
18:03 – Egy csepp víz nincsen benne. Mintha itt nem is esett volna, de nagyon sötét van.
18:08 – Fent síkon megint mindenhol áll a víz. Néhol már kilátni a szolid felhők között a kék égre.
18:10 – Unalmasabb így. Megint azt érzem, hogy tele a gyomrom és fáj a fejem.
18:25 – Hátranézek és mögöttem még mindig fekete az ég.
18:30 – Hazaértem. Jó volt. Élveztem!
A képek forrása: Metnet.hu és Időkép.hu
Balu ma örökre itt hagyott minket
Balu ma örökre itt hagyott minket. 105 közös edzés emléke maradt csupán. |
Három és fél éve futottunk együtt utoljára. Előbb neked jött a betegséged, aztán idővel még mi is elköltöztünk Tatabányáról. Azóta ugyan ritkán beszéltünk és csak néhányszor találkoztunk, de fel sem merült bennem, hogy soha többet nem futunk együtt. Te majd meggyógyulsz és mi meg úgyis megyünk Tatabányára valamikor. Az is lehet, hogy majd nyeregbe pattansz és eltekersz felénk.
Állapotodról mindig pozitívan meséltél, de közös barátoktól is csak utólag tudtuk meg ha volt a gyógyulásodban egy kis hullámvölgy. Halálhíred sokkal váratlanabb volt számomra, mint ha mondjuk edzeni hívtál volna. Mennék én, most már mennék bárhová. Futni, tekerni, a dózsakerti ház előtt beszélgetni, de akár látogatóba a kórházba is.
Bármit is szeretnék már nem tudok. Az egyedüli, amit tehetek az az emlékezés.
Rég félbehagyott edzésnaplómnak oly hosszú idő után most látom értelmét először. Az emlékek egy része itt van leírva. A 105 bejegyzés, 105 közös edzés.
Felidézni mindezt most fáj, de jobb, mint szó nélkül elengedni téged! Kicsit, mint ha újra találkoznánk. A 106.-ik írás teszi ha nem is teljessé, de egésszé életed azon piciny szeletét, amit velem együtt töltöttél. Az itteni sorok ennek is csak önös kivonatai, hisz az edzések mellett azért megismertük egymást. Tudtunk egymás terveiről, egymás családjáról, ami itt nincs leírva. Ezt hagytam elmenni. Nem figyeltem eléggé rád.
Szinte megszólított, hogy utolsó Facebook bejegyzésed öcsém útjáról szól. Szívszorító arra gondolni, hogy tudom milyen szívesen járnád te is a világot. Biciklivel, futva, sportosan, mint rég. Én is üzennék még neked. Írok is, de te már nem olvashatod! Gondolok rád, de már későn!
Hogyan máshogy találkoztunk volna, mint futás közben. Mentünk fel a hegyre és ti épp ugyanarra futottatok! Kalandtúráról és közös edzéslehetőségekről beszélgettünk azon a bő 7 évvel ezelőtti napon.
A következő években aztán hol sűrűbben, hol ritkábban mentünk közösen futni. Gyűjtöttük a kilométereket a városban, másztunk fel a Gerecse meredek oldalában, résztávoztunk a kacsás tónál és a TSC pályán. Közben persze többnyire dumáltunk. Hol kettesben, hol társaságban. Együtt hallgattuk Sunka tanácsait, végigasszisztáltuk Geri rekordját a Turul lépcsőn, és Tibit is együtt ugrattuk hétről hétre. Még Ashenafival az Etióp maratonistával is együtt vállaltunk be egy közös edzést. Eljöttél velem Geoládát keresgélni a sötét téli Gerecsében és nem fordultál vissza, amikor az útról letérve megindultam a sziklamezőn át.
Soha nem felejtem el, amikor hatan együtt futva végigökörködtünk egy havas-jeges futást. Előbb estünk-keltünk a jégen, majd a vadászokkal is összetalálkoztunk. Ők a terepjárójukból kiszállva aggódtak, hogy elriasztjuk a vadakat az etető közeléből. Mivel már késő volt te megjegyezted, hogy “amúgy nem egészséges 6 után enni”. Dőltünk a röhögéstől.
Soha nem felejtjük el! Soha nem felejtünk el!
Apró lépésekkel
Mikor végeztem a munkával még 31 fokot mutatott az autó hőmérője, sőt még Bicskén is annyi volt. Mire elkezdtem az edzést Szárligeten már csak 23 fok volt, majd 14 fokban és szemerkélő esőben értem vissza a futásból.
A szokásos Postás pályának estem neki és a friss idő okán bíztam benne, hogy sikerül javítanom legjobb időmön és talán végre a 7-es pontra sem hibázok. Nem lett tökéletes most sem, de ez azért már egész pofás… Viszont időben még nagyon nem jó. Lehet mégis meg kell próbálnom a déli verziót a völgyeken átvágva. Egyszer talán az egyik edzésen csak a 7-es átmenetet fogom futkosni különféle verziókban. Jó kis tereprésztávos edzés lesz.
A 8-as pontra viszont egyértelműen ez a nyerő útvonal. Innen egyébként huszáros hajrával hoztam be magam az eddigi legjobb időmmel, amibe még az is belefért, hogy a gyülekező sötét fellegek miatt az utolsó 2 átmenetben már nem mertem rendesen futni, mert hirtelen nagyon sötét lett az erdőben.
Azért a legjobb időm így is meglett! Egyre közelebb vagyok Ádám idejéhez! 🙂
Legjobb | Győztes | 2007.04.14 | 2009.04.27 | 2009.04.29 | 2011.04.21 | 2011.09.13 | 2011.09.19 |
3:49 | 3:49 | 6:32 | 5:59 | 4:48 | 4:10 | 5:09 | 4:11 |
1:14 | 1:14 | 1:58 | 2:10 | 1:31 | 1:39 | 1:52 | 1:47 |
3:53 | 3:53 | 4:24 | 5:34 | 5:10 | 4:14 | 4:52 | 4:22 |
2:08 | 2:08 | 2:48 | 3:06 | 2:30 | 2:35 | 2:49 | 2:42 |
5:13 | 5:13 | 7:24 | 7:24 | 6:39 | 6:27 | 6:51 | 6:21 |
0:45 | 0:50 | 1:22 | 1:09 | 0:41 | 0:58 | 0:58 | 0:53 |
3:26 | 3:26 | 5:31 | 5:08 | 5:05 | 4:42 | 6:13 | 5:00 |
1:54 | 2:16 | 2:22 | 2:30 | 2:02 | 2:23 | 2:20 | 1:57 |
0:36 | 0:47 | 0:57 | 0:49 | 0:53 | 0:43 | 0:42 | 0:38 |
3:51 | 3:51 | 5:57 | 5:34 | 4:44 | 4:49 | 5:02 | 4:30 |
1:36 | 1:48 | 1:58 | 2:09 | 2:00 | 1:45 | 2:07 | 1:41 |
3:21 | 4:00 | 8:09 | 4:36 | 3:13 | 3:34 | 4:44 | 3:48 |
0:48 | 0:51 | 1:39 | 1:27 | 1:09 | 1:09 | 1:28 | 1:14 |
32:34 | 34:06 | 51:01 | 47:35 | 40:29 | 39:12 | 45:13 | 39:09 |
Táv: | 5800m | 5990m | 6200m | 5990m | Pulz: | 160 | 163 | 155 | 162 | Össz: | 6476 | 6389 | 7013 | 6342 |
Még mindig tudok hibázni a Zuppán
Könnyű terepfutás lett volna a mai program, így edzőcipőben és tájoló nélkül nekivágtam a 2007-es Postás Kupa pályának. Igazán könnyű persze nem lett a 30 fokban, de csak néhány emelkedő volt az, ami már nem esett jól. Vicces, hogy még mindig képes vagyok hibázni ezen a pályán. A 7-es pontra menet nem nagyon akarom megtalálni sehogy sem az optimális útvonalat, vagy ha már majdnem sikerül, akkor pontközelben belehibázok.
Legjobb | Győztes | 2007.04.14 | 2009.04.27 | 2009.04.29 | 2011.04.21 | 2011.09.13 |
3:49 | 3:49 | 6:32 | 5:59 | 4:48 | 4:10 | 5:09 |
1:14 | 1:14 | 1:58 | 2:10 | 1:31 | 1:39 | 1:52 |
3:53 | 3:53 | 4:24 | 5:34 | 5:10 | 4:14 | 4:52 |
2:08 | 2:08 | 2:48 | 3:06 | 2:30 | 2:35 | 2:49 |
5:13 | 5:13 | 7:24 | 7:24 | 6:39 | 6:27 | 6:51 |
0:45 | 0:50 | 1:22 | 1:09 | 0:41 | 0:58 | 0:58 |
3:26 | 3:26 | 5:31 | 5:08 | 5:05 | 4:42 | 6:13 |
1:54 | 2:16 | 2:22 | 2:30 | 2:02 | 2:23 | 2:20 |
0:36 | 0:47 | 0:57 | 0:49 | 0:53 | 0:43 | 0:42 |
3:51 | 3:51 | 5:57 | 5:34 | 4:44 | 4:49 | 5:02 |
1:36 | 1:48 | 1:58 | 2:09 | 2:00 | 1:45 | 2:07 |
3:21 | 4:00 | 8:09 | 4:36 | 3:13 | 3:34 | 4:44 |
0:48 | 0:51 | 1:39 | 1:27 | 1:09 | 1:09 | 1:28 |
32:34 | 34:06 | 51:01 | 47:35 | 40:29 | 39:12 | 45:13 |
Táv: | 5800m | 5990m | 6200m | Pulz: | 160 | 163 | 155 | Össz: | 6476 | 6389 | 7013 |
Fogadás tájfutó versenyek eredményére
Itt fogadni lehet több hazai tájfutó verseny eredményére. Kezdésnek a BudaSprint és a Szenior VB van fent, de ha minden jól megy folyamatosan kerülnek majd fel események.
Mivel csak játék nem kerül semmibe.
Jobb oldalt a Szenior VB sprint selejtezőjének nyereményszorzói láthatóak. Én többek közt apám bejutására is fogadtam!
Nem mintha nem drukkolnék minden magyarnak, de túlzás lett volna mindenkire fogadni. A kis zöld pipával vannak azok megjelölve akikre pénzt GUF-ot tettem!
Link: Tájfutó sportfogadás
Újra a Zuppán
Újra! Két dologban is.
Egyrészt újra bejegyzést írok a blogomba, másrészt újra lefutottam a 2007-es Postás Kupa 1. napi pályát.
Nem sokat vacakoltam, csak futottam egy lendületeset. Lehet kicsit többet kellett volna térképezni, mert bele is hibáztam és pár helyen az útvonalon is finomítottam már korábban. Terepedzésnek nem volt rossz és bár a gyűjtő pont környékét bekerítették én önkényesen áthelyeztem, így marad az összehasonlíthatóság.
Egyéni legjobbat futottam. 🙂
Már csak az a probléma, hogy így kb. tizedszerre futva is 5 percet kapok Ádám éles idejétől.
Legjobb | Győztes | 2007.04.14 | 2009.04.27 | 2009.04.29 | 2011.04.21 |
3:49 | 3:49 | 6:32 | 5:59 | 4:48 | 4:10 |
1:14 | 1:14 | 1:58 | 2:10 | 1:31 | 1:39 |
3:53 | 3:53 | 4:24 | 5:34 | 5:10 | 4:14 |
2:08 | 2:08 | 2:48 | 3:06 | 2:30 | 2:35 |
5:13 | 5:13 | 7:24 | 7:24 | 6:39 | 6:27 |
0:45 | 0:50 | 1:22 | 1:09 | 0:41 | 0:58 |
3:26 | 3:26 | 5:31 | 5:08 | 5:05 | 4:42 |
1:54 | 2:16 | 2:22 | 2:30 | 2:02 | 2:23 |
0:36 | 0:47 | 0:57 | 0:49 | 0:53 | 0:43 |
3:51 | 3:51 | 5:57 | 5:34 | 4:44 | 4:49 |
1:36 | 1:48 | 1:58 | 2:09 | 2:00 | 1:45 |
3:21 | 4:00 | 8:09 | 4:36 | 3:13 | 3:34 |
0:48 | 0:51 | 1:39 | 1:27 | 1:09 | 1:09 |
32:34 | 34:06 | 51:01 | 47:35 | 40:29 | 39:12 |
Táv: | 5800m | 5990m | Pulz: | 160 | 163 | Össz: | 6476 | 6389 |
Dezsavű, avagy a majdnem végtelen ciklus
Többen panaszkodtak, hogy nincs új bejegyzés a blogomon.
Ennek elsődleges oka az időhiány, de közrejátszik az is a szüneteltetésben, hogy az augusztus elég gyengécskére sikeredett.
A legutóbbi bejegyzés után még volt egy kemény perőcsényi 3 nap, majd egy Osztrák-Szlovén hosszú hétvége benne az OOCup legtechnikásabb napjával. Utóbbiról már betegen jöttem haza, az augusztus pedig olyan lett amilyen. Hónap végén kezdtem normálisabban edzeni, de ez a ROB-PÖCS hétvégéjén még nem igazán mutatkozott meg és még mindig nem érzem valami acélosnak magam.
A mai futásom viszont megérdemel egy külön postot, annyira különlegesre és megmagyarázhatatlanra sikerült.
Eredeti terv szerint 100 percet akartam futni, amennyire lehet terepen. A végeredmény 113 perc lett és a különbség nagy részét, úgy 9 percet egy plusz kör okozta. Azt a kört nem terveztem, sőt egészen addig míg a GPS-ről le nem töltöttem az adatokat nem is voltam benne biztos, hogy én futottam egy olyan kört. Ami azt illeti gyanús volt a dolog már futás közben is. Felmerült bennem, hogy teljesen körbe futottam, ugyanis a lemenő nap a sok balra kanyar után egyszer csak balról sütött, pedig jobbra vártam. A dezsavű érzésről már nem is beszélve, ami a kör kétszer megfutott részén hatalmába kerített. Ráadásul még egy fránya irtás is pont ugyanott volt balra tőlem!
Tulajdonképp szép volt az erdő mindenhol, azon a részen különösen, de mégiscsak szerencse, hogy nem futottam bele egy végtelen ciklusba. 🙂
Másodalapozás napi 2 futással
Jól belekezdtem a másodalapozásba és ezt így is terveztem. Kicsit tartottam tőle, hogy túledzettség lesz a dologból, de aztán úgy voltam vele, hogy könnyű futásokkal nem lehet ilyet elérni, vagy csak nagyon nehezen. 12 napon át futottam a napi kettőt, de az intenzív edzések és a közelgő hosszú futások miatt most egyelőre visszaveszek kicsit. Azért ennyit edzeni normál esetben egy hónap alatt szoktam, nem szűk 2 hét alatt.
06.28. Hétfő: de. 6km, du. 8km, benne 3km váltakozó
06.29. Kedd: de. 8km, du. 11km a Vértesben, Gyulai Zolival, Varsányi Ferivel, Gerivel, Judittal, Ritával és Edittel
06.30. Szerda: de. 6km, du. 8km, Nyári Szpari Kupa a Tabánban és a Gellért hegyen, Fecóval és Gyurikával
07.01. Csütörtök: de. 6km, du. 12km Gyurikával a Budai-hegyekben
07.02. Péntek: de. 6km, du. 11km a Gerecsében
07.03. Szombat: de. 15,5km a Gerecsében, du. 7km Székesfehérváron
07.04. Vasárnap: de. 6km, du. 9km a Gerecsében Gerivel
07.05. Hétfő: de. 6km, du. 13km a Vértesben, Tamás Petivel a végén egy kis kitérővel
07.06. Kedd: de. 6km, du. 9,5km a Budai-hegyekben Fenyőgyöngyéről Cserivel
07.07. Szerda: de. 6km, du. 13km a Budai-hegyekben Gyurikával
07.08. Csütörtök: de. 6km, du. 9km a Vértes felé
07.09. Péntek: de. 7km, du. 10km, 2×2000 váltakozó a TF pályán Gyurival és Fecóval (7:23; 7:26)
07.10. Szombat: 9,5km a Gerecsében Gerivel és Bencével
Kicsit fáradt vagyok, de semmi vészes. Holnap Maraton váltó Tatán, aztán 4 könnyebb napot tervezek, majd irány Perőcsény és a hosszabb futások.
Pihenőidőszak
Először lendületből próbáltam nekiesni a nyárnak és edzeni tovább ezerrel, de aztán inkább úgy döntöttem, hogy kis pihenőidőszakot csinálok ebből az időszakból.
06.14. Hétfő: szenvedős 9km a Vértesben
06.15. Kedd: 13km a Gerecsében, Gyulai Zolival, Varsányi Ferivel és Judittal
06.16. Szerda: pihenő
06.17. Csütörtök: 17,5km a Gerecsében Ashenafival; nagyon kemény volt (4:46-os átlag)
06.18. Péntek: pihenő
06.19. Szombat: pihenő + foci
06.20. Vasárnap: pihenő
06.21. Hétfő: pihenő
06.22. Kedd: 11,5km az ipari parkban; Sunka, Gyulai Zoli, Judit, Edit, Rita
06.23. Szerda: pihenő
06.24. Csütörtök: 12,5km a Gerecsében Skulóval és Gerivel
06.25. Péntek: pihenő
06.26. Szombat: pihenő
06.27. Vasárnap: 9km Gerivel a Gerecsében
Megcsináltuk, de nem jött össze
A cél a mai napra egy lehetőleg minél fényesebb érem begyűjtése volt. A dobogóhoz úgy éreztem 3 nem elrontott futás elég kell legyen.
Tegnapi rosszullétnek nyoma sem volt, de azt éreztem, hogy sokat nem javított állapotomon a tegnapi nap.
Kerényi Máté ellépése a mezőnytől jó kis pofon volt, de aztán rögtön utána Gyuri jött, így tulajdonképen jó helyen mentem ki.
A könnyű egyes után úgy éreztem helyemen vagyok és mindenkit lerázva egy nyugodt futás következhet, amiben talán még Martint is ki lehet előzni, de aztán nem így történt. Rögtön a kettes pontot elbénáztam és igazából nem is tudom mit hittem, merthogy a zöld foltot tudtam, hogy balról kerülöm. (hiba: 1:00)
Mivel itt nemcsak hátbacsaptak többen, de ki is előztek, így eluralkodott rajtam a pánik és vakrepülésbe kezdtem, ami egy újabb hibát jelentett. Részben a kanyargós és rossz útvonal, részben a pontfogás elrontásával. (hiba: 0:40)
A 4-es sem volt tökéletes, de itt legalább, ha nem is a legjobb úton, de odataláltam. (hiba: 0:10)
Itt már Skulóval együtt fogtuk a pontot és innentől együtt is haladtunk tovább. Nem volt egyenes az 5-ös pontra az útvonal, de a második fele már tegnapról ismerős volt, így nem okozott gondot. Már csak az nem kellett volna, hogy egy darázs költözzön a cipőm nyelve alá, ami nem csak egy csípést jelentett, hanem rögtön lépésenként egy fullánkdöfést a bal lábamba.
Ennek ellenére innen jött a pálya jól teljesített része, minek eredményeképp egész a 15-ös pontig hiba nélkül haladtam. Előbb Skulón kívül mindenki eltűnt körülöttem, majd Marci is köddé vált és már kezdtem azt hinni, hogy jó lesz ez a futás.
A 16-ra aztán biztonságit akartam menni, de megettem a sraffozott zöld és a zöld összekeverését. (hiba: 0:10)
Az átfutóra második helyen értem, de igazából csak sejtettem, hogy a nyakamon lehetnek páran és azt is csak feltételeztem, hogy Martin még mindig előttem van. A kiskörön aztán rögtön bevártam a többieket egy hibával. Tudtam, hogy jó helyen vagyok, csak azt nem, hogy a horpadásban balra, vagy jobbra van a pont. Mivel jobbra vártam és arra nézelődtem folyamatosan és nem láttam semmit végül balra indultam, de aztán kénytelen voltam mégis jobbra menni. Tulajdonképp majdhogynem egy helyben forgolódtam csak. Nagyon közel voltam a ponthoz és rohadtul zavar, hogy 10-15 méterről nem villant be annak ellenére, hogy azt a részt vizslattam. (hiba: 0:40)
A 19 rendben volt és majdnem a 20 is, de Skuló és számomra ekkor először felbukkanó Vöcsök végül elhúztak jobbra. Nem voltam valami magabiztos, mert bár tudtam hova várom a pontot, de mikor közeledve még mindig nem láttam belőle semmit egyszerűen bepánikoltam és a többiek után eredtem, hogy aztán egy kis kör után végül visszatérjek a pontomhoz. Már megint nem villant be, így futhattam a többiek után. (hiba: 0:40)
Nem elég, hogy behibáztam még én húztam a rövidebbet is (pontosabban távban a hosszabbat), így hiába hibáztak ők is, még zárkózhattam fel rájuk.
A 22-es pontra aztán mikor bevágtunk éreztem, hogy balra húznak a srácok és tőlük jobbra futottam. Így aztán mikor jobbra nem láttam pontot megint arra vettem az irányt amerre ők mentek és az sem zavart, hogy ők közben már visszafordultak. Nekem is meg kellett néznem a fenyves szélét ugyanúgy, mint nekik. (hiba: 0.30)
A gyűjtőre lehetett volna jobban menni, de a távolban eltünedező hátukon kívül sok mindenre már nem tudtam koncentrálni.
A 4. helyen futottam be, a 4. legjobb idővel a 2. futók közül, de nem igazán voltam elégedett. Maradt benne 3:50, amiből 2 perc a pálya elején és majd ugyanennyi az átfutó után jött össze. Mindemellett a futás nagyon nem ment, aminek nem kis köze lehet a tegnapi széthulláshoz.
Már megint csak egy közepeset sikerült jönnöm technikailag, ami bosszantó, mert erre a váltóra készültünk. Fecó megkapta maga előtt Istit és 1,5 perccel mögötte Krajcikot. Sajnos egyikőjükkel sem tudott mit kezdeni, neki is csak az elvárható normális futás jött össze, mint Gyurinak és nekem.
Így aztán a 3 nem elrontott futás meglett, de kiemelkedő futás hiányában a dobogóról is lemaradtunk. Ráadásul Fecó gyűjtőpont érintése miatt majdnem DISQ lett a dologból, de szerencsére a dobozban benne volt a pontérintés ténye.
Elégedett nem vagyok, de nagyon csalódott sem. Erre a váltóra készültünk és minimálisan a dobogó volt a célunk. Nem rontottuk el nagyon, de nem is mentünk igazán jól. Kb. mindegyikőnk futásában annyi maradhatott, amennyi épp a MOM és a mi befutó időnk közt volt, így még csak azt sem lehet mondani, hogy mi lett volna ha egyikőnknek jól kijön a lépés. Mindenki hozta amit el lehetett tőle várni, de ma ez ennyire volt elég.
Ami jó, hogy lesz még idén CSB és lesz jövőre is váltó!
A hétvége számomra arra mutatott rá, hogy lehetne még keresnivalóm. Idén úgy tűnik beálltam technikailag egy közepes szintre, mert sehol nem megyek jól, de el sem nagyon rontok nagyon semmit.
A verseny tetszett, a térkép tökéletes volt és nem tudok semmi kritikát megfogalmazni a rendezéssel kapcsolatban, de valahogy úgy éreztem a SZVSE is csak hozta magát és nem csináltak semmi kiemelkedőt, akárcsak a mi váltónk. 🙂
1 2104 TTE Tipo Tájfutó és Környezetvédő TTE 142:14 Kerényi Máté 47:40 1 47:40 1 Hajdu Martin 50:51 3 98:31 1 Lenkei Zsolt 43:43 2 142:14 2 2102 DTC Diósgyőri Tájfutó Club DTC1 147:49 Szundi Attila 52:10 5 52:10 5 Balabás Péter Gergő 52:04 7 104:14 5 Krajčík Michal 43:35 1 147:49 3 2109 MOM Hegyvidék SE-MOM Tájfutó Szako MOM1 148:28 Oszlovics Ádám 54:21 9 54:21 9 Kisvölcsey Ákos 47:59 1 102:20 2 Zsebeházy István 46:08 3 148:28 4 2103 MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai és MEA 152:11 Novai György 51:37 3 51:37 3 Harkányi Zoltán 50:58 4 102:35 4 Lévai Ferenc 49:36 4 152:11 5 2115 PVS Pécsi Vasutas SK PVS1 157:32 Turcsán Gábor 54:07 8 54:07 8 Vonyó Péter 51:35 6 105:42 6 Kovács Róbert 51:50 8 157:32 6 2108 SDS Salgótarjáni Dornyay SE SDS 162:40 Pelyhe Dénes ifj. 53:19 6 53:19 6 Fehérvári Zsolt 59:27 9 112:46 8 Pelyhe Dániel 49:54 5 162:40 7 2127 KST Kőbányai Sirályok Tájfutó Egye KST 164:02 Suciu Simion 51:49 4 51:49 4 Scultéty Márton 50:39 2 102:28 3 Fekete András 61:34 15 164:02 8 2101 ETC Egri Testedző Club ETC 164:13 Szajkó Csaba 61:19 13 61:19 13 Szabó András 51:25 5 112:44 7 Kovács Ádám 51:29 7 164:13 9 2113 SZV Szegedi Vasutas SE SZV 175:19 Viczián Péter 60:52 11 60:52 11 Sinkó János 60:27 10 121:19 11 Szabó Zsolt 54:00 9 175:19 10 2122 PVS Pécsi Vasutas SK PVS2 178:12 Antal Miklós 51:36 2 51:36 2 Antal András 61:35 13 113:11 9 Péley Dániel 65:01 17 178:12
Csak 6 magyar lenne jobb nálam?
Nem tudom mi történt velem, de valószínűleg a meleghez lehetett némi köze, de szabályosan rosszul voltam a két futam közötti időben. No nem végig, de úgy jó fél órán át kifejezetten gáz volt a helyzet úgy nagyjából pont a két futás között félidőben.
Egyértelmű volt, hogy ha így marad a dolog, akkor nem indulok a döntőn. Aztán javult a helyzet és bár a rajtba indulás előtt épp vécére kellett rohangálnom, ami miatt aztán egész sokat futottam a rajtba vezető úton, de nem éreztem magam rosszul. Az mindenesetre nem volt jó jel, hogy félóránként jött rám a szükség, de legalább már nem éreztem úgy, hogy összeesek. Mondhatni természetesnek tűnt a 35 fokban az állapotom.
Rajtom is épphogy csak elértem a cél és rajt közt beiktatott 2 megállás következtében, de azért alapvetően nyugodtan rajtoltam el.
Méghozzá rögtön egy szenvedős tempóban, de legalább pontosan. A kettesen kár, hogy nem ért véget a verseny, mert akkor még magyar bajnoki cím lógott virtuálisan a nyakamban. A hármasra aztán volt némi bizonytalankodás, de ez még belefért. (hiba: 0:10)
Nem tökéletesen, de hiba nélkül jött a 4-es és az 5-ös, majd a 6-ra rossz irányba futottam ki és nem értettem miért nem villan be a pont. (hiba: 0:30)
Kovács Robi futott előttem és zárkóztam is fel rá, de ennek most az elkövetett hibám tükrében nem tudtam annyira örülni és a hosszú átmenet se tűnt egyszerűnek. Az útelágazás, majd a bozótfolt biztonságot adott, ahogy a jobbra elterülő 2 lapos rét is és a zöld foltok a domboldalban tökéletesnek tűntek a pontra való rávezetéshez, de Robi eltűnt mellőlem és elbizonytalanodtam. Korábban vártam a pontot és így tettem egy tiszteletkört. (hiba: 1:00)
A 8-as teljesen rendben jött. Megvolt a lapos rét széle, a balra lévő halványzöld domb is jól látszott, majd az ösvény nyomait is felfedeztem. A 9-re viszont rossz irányba futottam ki és az útvonalam így kicsit túl íves lett. Egyértelműen jobb lett volna jobbról ívelni. (hiba: 0:20)
Kicsit vakartam a fejem miként fogjam a 10-es pontot, de végül sikerült lekövetni mindent még abban a kiismerhetetlen részben is. Pont előtt mindenesetre nem ártott volna nagyobb önbizalom, mert a sűrűben benéztem minden szál vaddohány mögé, pedig csapást nem lehetett látni arra. (hiba: 0:10)
A 11-es átmenetemre egyenesen büszke vagyok. Tudatosan, mindent lekövetve és mégsem totyogva fogtam simán a pontot.
A 16-os pontig aztán sikerült ugyanilyen jól menni, bár az eleve igen mérsékelt tempóm kezdett megkopni. Ráadásul a vég is kezdett utolérni egy hőgutával kombinált hascsikarás nyomában. Ez végül a 17-os pont környékén egy hibával megtoldott gyors guggolást eredményezett és azt, hogy úgy érezzem már csak az számít, hogy túléljem mindezt. Az itt elvesztegetett idő nem is tűnik olyan vészesnek, mondhatni gyors depózás volt. (hiba: 1:00)
Innentől mint aki hőgutát kapott ténferegtem a cél felé, megpróbálva útba ejteni a közbeeső pontokat.
A 18-as, 19-es és 20-as pontok is csak egy-egy tíz másodperces melléfutást hoztak némi bizonytalankodással, de itt nem csupán fél percet kaptam, hanem majd másfelet. (hiba: 0:30)
A 21-re még becsúszott egy nagyobb hiba, de ez annak tükrében, hogy csak ész nélkül próbáltam előrefelé menni nem nagy csoda. (hiba: 0:40)
Itt viszont megérezhettem, hogy akár túl is élhetem a mai napot és a célig egész felpörögtem. Nem igazán értem hogyan történhetett, de jó tempóban tudtam befejezni a versenyt.
A célban az első gondolatom az volt, hogy ki kellett volna hagyni a döntőt a váltó miatt, bár ez már úgy a megzuhanásomtól a fő gondolat volt a fejemben. Aztán megtudtam, hogy nem is állok olyan vészesen és végül a 8. helyen végeztem, 7. pozícióban a bajnokság szempontjából. Ez persze már kicsit árnyalta a dolgokat, mint ahogy a gyors zuhany és töménytelen frissítő elfogyasztása is.
Összesen 4:20 hibával teljesítettem a pályát, ami egy alföldi középtávú versenyen rengeteg. Még ha 1 perc marad egy ilyen versenybe azt se lehet jónak nevezni. Mindemellett még meg is dőltem elég csúnyán, így pusztán a saját teljesítményem nem sok okot adhatna az örömre.
Igazság szerint a hazai mezőny szegénységi bizonyítványa kicsit ez a mai eredmény. Ugyan időben sokat kaptam és ha semmit sem hibázok is csak a 6. helyre (5. magyar) lehettem volna jó, de azért elég megdöbbentő, hogy csak 6 magyar tudott nálam jobbat futni.
Lassan még a végén elhiszem magamról, hogy a legjobb 10-be tartozom idehaza, az idei 3 OB-n elért egy számjegyű eredmény után. 🙂
Az biztos, hogy emlékezetes OB lesz mindenkinek. Alighanem minden idők legforróbb tájfutó bajnoksága lesz az idei KOB, hisz itt a közelben és a döntő ideje alatt dőlt meg egy 100 éves melegrekord.
Középtávú OB selejtező
Nem melegítettem sokat a selejtező előtt és a pályán is csak az volt a célom délelőtt, hogy normális tempót fussak, ami úgy éreztem nem igazán jön össze. Nem haladtam, szenvedés volt a homokban futni, legalábbis így éreztem.
Technikailag úgy éreztem nem vagyok elég összeszedett. Sokat térképeztem és igyekeztem elkerülni a hibákat, ami egész az 5-ös pontig sikerült is és a hatosra is csak egy apró melléfutás csúszott be. (hiba: 0:10)
Ezt követően is jól haladtam, már persze a tempómat leszámítva, de én kifejezetten úgy éreztem, hogy nem vagyok jó. A 9-es pont előtt aztán elbizonytalanodtam és szinte sétálva, vad térképezések közepette fogtam a pontot. (hiba: 0:15)
A 10-est nem tudom mennyire tekintsem hibának, mert a pályán először itt csináltam vakrepülést először. Semmi markánsabb domborzati elemet nem találtam és még Momó is feltűnt előttem, de sajnos ő se épp a pontot fogta, így végül a zöld foltokat beazonosítva fogtam a pontom. Bizonytalanul és minimális kerülővel.
Nem gondoltam volna, hogy itt még Istivel döntetlenben második helyen állok. Momó megjelenése kicsit felpörgette a tempóm, de nem mondanám, hogy ez zökkentett ki. Egyszerűen miután átfutottam a pont előtti erdőfolton nem jó irányba mentem. Tudtam hol vagyok, de hiányzott egy pillantás a tájolóra, így melléfutottam. Az erdőfolttól 1:10 alatt sikerült a pontomat megfogni, így ez már egy komolyabb hiba volt. (hiba: 0:45)
A 12-es rendben volt és úgy éreztem a 13-as is rendben lesz. Aztán valahogy túl nagy volt balra a domb a várthoz képest. Felmentem rá, de már ekkor úgy éreztem baj van. Elbizonytalanodtam és tudatosság nélkül próbáltam megtalálni a pontot. Be is villant egy bója, de ekkor már túlfutottam az enyém helyén. Egy jó nagy kunkorral majd 3 perc eltelte után jutottam vissza oda, ahol először is jártam, de ekkor már tudtam, hogy mégiscsak ott kell lennie annak a pontnak és végül meg is lett. (hiba: 2:40)
Egyértelműen úgy éreztem, hogy ez végzetes hiba volt és tulajdonképp egy átmenetig azon agyaltam, hogy a váltó előtt nem is baj, ha ilyen hőségben kihagyom a döntőt, merthogy B döntőben nem láttam ekkor értelmét elindulni. Sikerült nem elveszni és a bozótfoltot kerülve egész biztos helyről vágtam be a pontom felé és a zöld foltokat lekövetve igyekeztem megtalálni azt. Egy csomó ember mászkált tanácstalanul a környéken és én is alaposan belassultam, felnéztem a pont előtt egy dombra, majd mivel mögötte bozótot láttam némi térképezés után beugrottam a másik domb tetején található tankbeállóba dugókázni. (hiba: 0:10)
Itt egyszersmind visszatért a hitem, hogy A döntős lehetek, mert Skulót és Bogya Tomit is hátbacsaptam. Pontosabban Skuló ekkor futott fel rám miután már egyszer jól kielőztem.
Kicsit fura ívet írtam le a 15-re menet, de ezt leszámítva már jól mentem a célig és érdekes mód a tempómmal sem lehetett gond, mert nem nagyon vertek el a többiek.
Nem kicsit voltam meglepve, hogy utolsó indulóként célba érve 2. helyen emlegetnek, ami végül ugyan 3. lett, mert Zsolt eredményeit utólag pótolták, de így is meglepő volt ennyi hiba után. Összesen 4 perc maradt a pályában és nem szakítottam szét magam.
Legalább annyira voltam meglepett az eredményeket nézve, mint amennyire elégedettséggel töltött el, hogy jó helyen bejutva vettem az első akadályt, a selejtezőt.
OB-ra hangolódás
A 24 órás és a Középtávú, Váltó OB közti időszakot a következőképp töltöttem:
05.31. Hétfő: pihenő
06.01. Kedd: 11km, Judittal és Ferivel kacsás tótól esőben.
06.02. Szerda: 13,5km, Gerecsében Sunkával
06.03. Csütörtök: pihenő
06.04. Péntek: 10km, résztáv Tatán (2000m: 6:43, 2000 váltakozó: 7:32) , Edit, Évi, Judit, Gyurika és a Nike futóklub
06.05. Szombat: 9km reggel a kertvárosban
06.06. Vasárnap: pihenő
06.07. Hétfő: 11,5km a Gerecsében Skulóval
06.08. Kedd: 12km Tatán a Cseke-tó körül, benne 3×1 kör (2,1km): 8:26 , 7:59 ,7:39
06.09. Szerda: pihenő
06.10. Csütörtök: 9km, átmozgatás a Vértesben
06.11. Pihenő
24 órás váltó – Pusztamarót
Pénteken még futottam egy 6km-s átmozgatást Lőrincen a verseny előtt, aztán egy nem épp végigaludt éjszaka után Pusztamaróton találtuk magunkat. A csapat a következő volt: Judit, Edit, Varsányi Feri, Gyulai Zoli és Tomi és én.
Kicsit hosszú lenne kielemezni azt a 6 pályát, amit futottam, így nem is teszem.
Maradt benne hiba, de nem volt különösebben vészes. Az elején nagyon nem ment a futás, de az 5. futásig csak egyre javult a helyzet, hogy aztán a 6. futás alkalmával küzdjek egy nagyot.
Sorban a pályák térképei:
1. pálya – SF , 2. pálya – SD2 , 3. pálya – LT , 4. pálya – SDN1 , 5. pálya – LDN1 , 6. pálya – LD1
A csapat szerintem a maximumot nyújtotta és tulajdonképp élveztem az egész versenyt. Volt, amikor nehezen ment, főleg az első 2 futás alkalmával és persze az utolsó futás alatt, de alapjába véve jó volt így az egész.
Az utolsó pályán hatalmasat küzdöttem, amihez nem kis köze volt Istinek, aki azt mondta nem tudom megcsinálni 65 perc alatt. Sikerült, de ehhez így kellett befutni:
A 24 óra alatt pályán 41km-t töltöttem, ami a ténylegesen futott táv, de 1km bemelegítés azért lehetett még összesen, így kb. egy terepmaratont teljesítettem.
Monszun időszak, Szélvihar, felhőszakadás…
05.17. Hétfő: 10km Gyurival Gazdagréten, benne 3,3km váltakozó
05.18. Kedd: pihenő
05.19. Szerda: 8×1000 méter a TF pályán; Fecóval és Gyurival
05.20. Csütörtök: Bő 9km Judittal a Turultól a Gerecsében
05.21. Péntek: 11km a TF pályán Gyurival és Fecóval, benne 2x2000m váltakozó
05.22. Szombat: Bakonybélről 6,5km terepen, sok szinttel, Fecóval
05.23. Vasárnap: pihenő
05.24. Hétfő: Gerivel 9km a Gerecsében
05.25. Kedd: 12,5km a TF pályán Gyurival és Fecóval, benne 2x1000m, 1x3000m, 1x1000m
05.26. Szerda: pihenő
05.27. Csütörtök: Szilágyi Tibivel 7km, benne 2×1000 m váltakozó
Nem mondanám, hogy halálra edzettem magam az elmúlt másfél hétben, de talán gyorsulnom sikerült az állóképességem és erőm meg csak elég lesz majd az alföldre a Középtávú és Váltó Bajnokságra.
A 8×1000 méter egy nagyon jó edzés volt, bár kifejezetten lassan és sok pihenővel csináltuk. 3:30 alatt csak az utolsó ezret futottam, jellemzően előtte 3:30 és 3:34 között mentünk. Könnyen ment és szinte sajnáltam, hogy nem tízet csinálunk.
A pénteki váltakozó aztán ha lehet még jobban ment. Eredetileg 400 métereket terveztünk, de az eső miatt váltakozó lett. 7:09 és 6.58 lett, szóval a váltakozás és a kétszeres táv ellenére jobban haladtunk, mint szerdán.
A hétvége ezúttal nem az edzésről szólt, majd jött a keddi résztáv, ahol 10×1000 méter lett volna a program, ha el nem mossa az eső. Kemények voltunk és a felhőszakadás ellenére végig edzettünk, de a sok pihenővel tarkított edzést átalakítottuk és amikor leszakadt az ég futottunk egy 3000 métert (10:45-re); előtte még volt 2 darab 1000 (3:31; 3:31), majd utána is nyomtunk még egy ezret (3:22). Az egészben az volt a szép, hogy megtanultunk vízen járni, merthogy 2-3 centi víz állt a rekortánon, sőt a célvonalnál 5cm körül lehetett. Egy darabig esett jég is, de nem volt vészes. Mikor kezdtük még száraz volt minden, mire befejeztük gyakorlatilag elállt.
A csütörtöki edzést keményebbre terveztem, de Tibi lába megadta magát és amúgy is felhőszakadásban futottunk a változatosság kedvéért.
Az egész időszakot végigkísérte amúgy az ítéletidő. Szinte minden nap vagy esőben, vagy közvetlenül eső után futottam. Egyrészt bosszantó, másrészt viszont így is lehet rendesen edzeni, igaz nem terepen, de a mostani időszak amúgy sem arról szólna.
A sebességem úgy érzem sokat fejlődött, de ez a kevés és gyors edzés sokáig nem lesz tartható. Az OB-k után bele kell csapni majd a hosszabb és terep edzésekbe is. A résztávok mellett, merthogy egész tetszik, hogy néha haladunk is. 🙂
Eső áztatta gyorsításra szánt hét
05.10. Hétfő: 10km, 220 szint, 62:46 Egyedül a Gerecsében, pocsékul esett.
05.11. Kedd: 12km, 63:24 Résztáv a TF pályán Gyurival. 5×1000 méter, amiből nekem 3×1000, 1×400 és 1x1000m lett (3:19; 3:20; 3:18, 1:17; 3:19)
05.12. Szerda: 9km, 200 szint, 56:50 Jóleső futás a Gerecsében Sunkával.
05.13. Csütörtök: 12km, 150 szint, 57:23 Gyurikával Gazdagréten, mivel esett az eső. Benne 6,65km váltakozó 26:11-re (3:57-es tempó).
05.14. Péntek: pihenő
05.15. Szombat: pihenő
05.16. Vasárnap: 19km, 500 szint, 96:14 Gyurival és Fecóval egy Normafa kerülés esőben, néhol egész lendületesen.
Gyorsaság szempontjából nem volt egy rossz hét, bár a keddi 5×1000 méterbe belehaltam kicsit és nem tudtam végigcsinálni. A csütörtöki 400 méterek helyett váltakozót futottunk egy nem meredek, de kifejezetten kellemetlen emelkedővel tarkított kb. 800 méter kerületű háztömb körül. Már egész jól ment, de a táv lehet nem volt ennyi, mert Gyuri ugyanerre 600 méterrel kevesebbet mért.
A pulzusom mindenesetre ugyanúgy 177-ig ment fel, mint kedden és produkáltam egy 168-as átlagot is.
Pénteken még tervezett volt a pihenő, de szombaton a hatalmas eső mosta el az edzést (na jó, inkább a kedvem az edzéshez). Ezek után a vasárnapra tervezett K&H elmaradt a vörös riasztás miatt, amin ugyebár 7km erős futás lett volna a program. Helyette mentünk Gyuriékhoz és nyomtunk egy hosszabb, de kevésbé erős futást. A fölfelében azért 172-es pulzusig sikerült felpörgetnem magam és többször volt egész gyors a tempó.
ÉOB – A MEAFC sor végén
Pénteken öcsémmel futottunk egy 7km-es átmozgatást, benne 6 jól megpörgetett repülővel. Mindezt Péter-halmon.
Eljött az ÉOB napja és túlságosan nem idegesítettem magam, hisz már vártam, hogy újra éjszaka tájfuthassak. Aztán valahogy a rajtomig kicsit megváltozott a helyzet. A fejem is kicsit fájni kezdett, amit én kb. csak akkor szoktam érezni, ha keveset ittam és a gyomrom is vacakolt. Ráadásul a 2 óra várakozás elég volt arra, a hangosbemondóból hallottakkal együtt, hogy erőből elkezdjek agyalni azon, hogy mire lehetek ma elég. Lenkei Zsolti és Doma már be is futott, mire én rajtoltam, sőt Edit is. Viszont Edit befutása nem várt módon az én versenyemre is befolyással volt, hisz lemerült az aksija verseny közben, ami csak azért volt ciki, mert egy pont ugyanolyan és ugyanúgy feltöltött aksival vágtam én neki a versenynek. Mindkét aksit teszteltem és 3 órát bírniuk kellett 10 wattal. Edit lámpájában két egyforma izzó van, feltehetően 10 wattosak, így kicsit megrémültem és letettem azon tervemről, hogy az útfutásokat leszámítva 20 wattal közlekedjek. Az elmúlt 2 felkészülési versenyen végig 20 wattal futottam és úgy éreztem most sem ártana annyi fényerő.
Kockáztatni nem akartam, így 10 wattal indultam neki a pályának és rögtön hibával kezdtem. Bevillant egy pont előre és én hanyatt-homlok rohantam oda, mivel elég bizonytalan voltam így a pálya elején. Nem az enyém volt, de legalább gyorsan kapcsoltam és visszafordulva már szinte azonnal be is villant a saját pontom. (hiba: 0:40)
A kifutás sem volt az igazi a kettesre és pont előtt is bizonytalankodtam. (hiba: 0:10)
A hármasra sem így akartam menni, de mire eszméltem már befutottam a fenyvesek közti nyiladékba, majd a pont előtt is összezavarodtam. ( hiba: 0:30 )
Már-már úgy tűnt összekapom magam, szépen átvágtam mindenhol ahol kellett, erre az útfutásba belehibáztam. Ezt a túlfutást a pályán még sokszor megismételtem. Hihetetlen, de egyszerűen nem hittem, hogy az az út balra, ami nekem kell. Aztán persze rájöttem, hogy más nem lehetett csak az én utam. (hiba: 0:20)
Innentől a hetes pontig minden stimmelt. Már kezdtem élvezni milyen tudatosan futok, előre eltervezett útvonalon, okosan fix pontokat lekövetve, aztán megint jött a rövidzárlat és korábban bevágtam a 8-as pontra. Valahogy úgy érzékeltem, hogy már vége a dzsuvásabb résznek balra és a fehér erdőbe futok be, majd pattantam is ki, amint hibámra rájöttem. Itt Kiss Gábor állt be mögém a sorba és csinálta meg utánam a hibámat és haladtunk együtt tovább. A pontot aztán nem kaptam ki, de csak azért, mert a jellegfa mögött volt. A ponttól 2 méterre álltam meg térképezni egy pillanatra, amikor már végképp nem értettem miért nem látom a bóját. Ebből is látszik, hogy ekkorra már végre éreztem a térképet, de a figyelmetlenségek mégis hibákat eredményeztek. (hiba: 0:30)
Éreztem, hogy kicsit jobbra húzok, de azért csak melléfutottam a 9-es pontnak is. (hiba: 0:10)
A 10-es pontra bár nem hibáztam nem mentem magabiztosan. Próbáltam az irányomat jól belőni, de mintha nem állt volna be a tájoló északnak. A 11-es csak rohanás volt, de legalább élvezetes és nem is ment rosszul a futás, majd a 12-re jött a dugott pont, ami nekem is egy apróbb kanyarba került. (hiba: 0:20)
Fura, mert nem éreztem 10 mp-nél többnek, de a GPS elárulja, hogy több volt az. Ezek a gödörbe és fa mögé rejtett pontok egyébként pont ideálisak voltak. Még nem volt direkt szemétség, de már elég volt arra, hogy odafigyelőssé váljon a nagy rohanás.
A 14-es pontig jól haladtam és le is szakadt Kiss Gábor, majd a hosszúban már megint az úton hibáztam, ezúttal előbb akartam bemenni. (hiba: 0:20)
A következő pontok jöttek sorban az átfutóig és már hallottam is a szpíkert, néha néztem az órám és tudtam van 3 perc hátrányom. Nem örültem neki, de nem is tűnt vészesnek, így próbáltam még jobban tolni az átfutó után. Kicsit lehűtött a fenyves, amiben még a sorok irányába is nehezen lehetett futni, de gond nélkül jutottam el a 20-as pontig.
A 21-re igazából nem tudom mit csináltam ennyire rosszul. Az biztos, hogy rossz ötlet volt így bevágni rögtön. Alig vártam, hogy végre kiérjek egy útra, mert olyan nehezen lehetett haladni a fenyvesben, gallyazásban. A pont előtt se voltam teljesen magabiztos, de ez kimerült abban, hogy erősebben pásztáztam a környéket és lassítottam. Meg is lett a pont, de az útvonallal sok időt veszítettem. Ki kellett volna jobban kockázni. Mondjuk északról a 26-os fölötti fehér kockában átvágva egy nagy kerülővel, de amerre én mentem is lehetett volna úton menni. (hiba: 0:40)
A pontról kifele menet egyszer csak óracsippanást hallottam, majd a kezemre pillantva nem láttam semmit. Leesett az órám futás közben, valami faágtól. Már megint kereshettem a fűben, pont, mint tavaly! Összeszedtem és már tuszkoltam is be a helyére, mint múlt évben. Ment a nadrág zsebébe és innentől csak nagyjából mért. A track-et még ki tudtam úgy “húzni”, hogy a valóságot mutassa, de ez már csak egy kézi berajzolásnak felel meg és a tempó (a vonal színe) már teljes marhaságokat mutat. Úgy 20 másodperc alatt meglett az óra, még 10 alatt betuszkoltam a zsebembe, majd totál megzavarodva mentem tovább. Nem éreztem a nagy forgolódástól az irányt, ettől aztán végül más útvonalat választottam és szerintem a 22-es pontot is csak szerencsével fogtam ilyen jól. Ez a részidőkből nem is nagyon jön le, de nem tudom mit csinálhatott itt mindenki, hogy ilyen időket mentek. (hiba: 0:40)
A következő 3 pont rendben jött, de ezt így utólag nem is értem. Többször a kezemre pillantottam, olyan érzésem volt, hogy egy “mankómat” veszítettem el, pedig az óra semmiben sem segített és így legalább nem néztem mennyi időm van még beérni.
A 26-os pontra menet aztán a kifutás alatt éreztem, hogy eléggé kezdek fáradni, majd az átmenet végén bevállaltam egy hülye megoldást és nem a tisztában futottam be a jelleghatár mentén, hanem oldalról a dzsuvából mentem a pontra. Pedig amúgy jól mentem, a fenyveseken átvágásban jól és egyenesen haladtam. (hiba: 0:10)
A 27-re aztán megint jött a figyelmetlenség. Már a 26-ról nehezen verekedtem ki magam, majd a fenyőben a sarkot lecsapva előbb be akartam futni egyenesen, majd aztán inkább elindultam balra, végül visszafordultam és mégis szembe mentem be. Csodálkoztam is, hogy hol van alólam az út és csak a rét végén jöttem rá, hogy rossz helyen mentem be. Innen aztán a fenyőn átverekedtem magam és meg is lett a pont, de ez így több, mint rossz megoldás volt. (hiba: 1:00)
A 28-as már erő nélkül telt. Kicsit belassultam és a pont előtt is megtorpantam kicsit. (hiba: 0:10)
Tovább futva először éreztem a hátul indulás előnyeit, mert egész jó csapás volt, még ha nem is egyenesen és sok elágazással. Az útra kiérve veszítettem el, de a pontot azért rendben fogtam, majd utána a pálya egyetlen nagyobb vakrepülését hoztam össze. Szerencsére az irány stimmelt, de csak a pont előtt az ültetett fenyves szélén azonosítottam be magam újra és addig elég bizonytalanul mentem. (hiba: 0:20)
A gyűjtő és a befutó már csak a küzdésről szólt. Nem pörögtem rendesen, de nem is tudtam.
Összes hibám 6 perc volt a pályában, ami csak egy gyenge közepes futást jelent. Ebből egy fél perc rákenhető az órámra, ami ezentúl deklaráltan is egy sportóraként pocsék termék (Garmin Forerunner 405 a termék megnevezése – ez itt a negatív reklám helye).
A dobogó azért reálisan nézve nem lehetett volna ma meg egy hibátlan futással sem. Éjszaka nem létezik annyira tökéletes futás, hogy 10 másodperc se maradjon benne, de a legjobb MEAFC-os helyezés azért reálisan akár még elérhető is lett volna egy jó futással. Így marad a 7. hely, a 2 bajnoki pont és a MEAFC sor 4. pozíciója.
Hibáim a mai nap elsősorban gyerekes hülyeségekből, útelágazásokban és hasonló nehézségű helyeken jöttek össze pl. túlfutásokból. Mintha fejben folyamatosan 30 méterrel le lettem volna maradva a fizikai valómtól, ami azért is ciki, mert ez Gueorgiou-hoz képest már 130 méter lemaradás. 🙂
Elégedetlen azért olyan rettentően nem vagyok. Az elmúlt 2 évvel ellentétben most 100%-ban önerőből mentem végig tisztességesen az ÉOB pályán és még ha ez nem is volt egy nehéz feladat, de már mutatkoznak biztató jelek. Alföldön már egész jól mozgok, azaz fizikálisan kezdem felszívni magam, a nagy kiszállások sem jellemzőek mostanában rám. Már nem a bokámon és a pocsék fizikai állapotomon kesergek, hanem a sok apró figyelmetlenség kiszűrésével törődök és ez azért egy egész jó jel!
A verseny amúgy szuper rendezésű volt. Itt még a fóliánál is apróbb hiányosságot tudok csak említeni. Tökéletes versenyről hazatérve, hajnali 3-kor úgy gondoltam fent találom a neten az eredményeket. Tévedtem és ez azóta levlistán is téma, pedig milyen jó is, ha egy versenyt csak ennyi választ el a tökéletességtől.
Leginkább a 2006-os ROB-hoz tudnám hasonlítani rendezésileg és ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azon a versenyen is (és így szerintem az elmúlt 5 év 2 legjobb rendezésű bajnokságán) a Forrai testvérek voltak a térképek helyesbítői. Szerencsére mostanában, különösen idén a bajnokságokat tekintve alaposan el vagyunk kényeztetve.
Ami pedig a verseny másnapján következett az egy laza edzés volt, amit kicsit felturbóztam olyannyira jólesett. Egy 10km-es kört terveztem a Gerecsében, ami végül 12-re lett kibővítve és még 3km-en keresztül terepen is futottam benne. A nagyvölgyön 10:15 alatt kényelmesen értem fel, majd utána is jól ment a futás. Volt benne 6 repülő is, majd a végén egy nagy gimnasztika. A jobb lábam viszont megint érzem a derekammal összefüggésben, mint 2 hete.
Összesen 12km, 260 szint, 70:09
Kevergetés, éjszakai és átmozgatás
Kedden TF pályán edzettünk Gyurival és Fecóval. Az edzés “kevergetés” volt, méghozzá 3×1000 méter, de mi lavór edzésnek neveztük.
Valójában ez nem takart mást, mint: 150 gyors, 50 lassú, 100 gyors, 50 lassú, 50 gyors, 50 lassú, 50 gyors, 50 lassú, 50 gyors, 100 lassú, 100 gyors, 50 lassú, 150 gyors
Így tehát egy kevergetés pont ezer méter, ami a következő időket futottam: 3:29; 3:26; 3:24
Gyuri valami hihetetlen meg tud indulni, Fecó látszólag minden erőlködés nélkül megcsinál bármit, én meg próbáltam túlélni. Ami érdekes volt, hogy a gyors 50 méterek estek a legrosszabbul és a végén a 100, illetve 150 gyors már nem volt gond. Nem gondoltam volna, hogy ilyen ezer métereket tudok futni váltogatás közben.
Összesen 9km lett az edzés és a pulzusom egész 179-ig szökött fel.
Szerdán a Fejér Megyei Éjszakai volt a program. Szerencsére már csak szemerkélt az eső és én nagyon élveztem az éjszakai tájfutást.
Nagy magabiztossággal, komolyabb hiba nélkül futottam le a pályát. Az egyes után elvesztettem az ösvényt, de egyből visszataláltam rá, a sokaknak gondot okozó 3-as pontot csontra kikaptam. A terep hátsó részén biztonsági megoldásokat választottam, így a beszántott terület szélét, az utat, majd a 6-os pontra menet a dombtetőt használtam.
A 7-es pontnak kicsit fölémentem, de ez is csak 20 másodperc hiba volt. Innen is lehetett volna kevésbé biztonságit menni, de ez így volt jó. A pálya végén aztán kicsit rosszul jöttem le a hegyről, majd a gyűjtő mellett szépen elfutottam. Nem tudom mit néztem már, de ez majdnem 30 másodperc kerülő volt.
Összesen tehát 50 másodperc maradhatott a pályában, de a futás nagyon nem ment jól a küzdősebb részeken és nem is erőltettem halálra magam.
A pályát 159-es átlag és 169-es max. pulzussal teljesítettem 47:46-ra.
Tetszik, hogy ilyen magabiztosan megyek éjszaka. Egyenesen élveztem a tájfutást és remélem ez most már az OB-ra is megmarad.
Csütörtökre egy átmozgatás jutott Gerivel az Erőmű-tó irányába, ami bő 7,5km lett és 38:54
Életemben először N16-ban
Könnyű futás volt a mai program és mivel szépen kisütött a nap délutánra, így hazafele megálltam a Nagycsákányon edzeni.
Már korábban bekészítettem egy csomó térképet a környék terepeiről és feltett szándékom volt, hogy lefussak egy korábbi pályát. Mivel ma csak átmozgatni terveztem, így Edit egyik N16-os versenyére esett a választásom. Az edzés különleges pikantériáját az adta, hogy párom 15 éves korába felírta a részidőit (sikerült pont levágnom a képről), így megküzdöttem vele test-test ellen. 🙂
A kettes-hármas átmenetben odaképzeltem egy nyilvánvalóan nem létező bekerített irtást, hisz Edit átment rajta. Sebaj, én kikerülve is jobb voltam nála. 🙂
Ötösre menet megfejtettem mitől tévedhetett el a kis Edit, mert ott bizony az az oldalra lefutó gerinc elég becsapós. A 6-os átmenetben aztán kapituláltam. Eső után kicsit túlságosan csúszott az edzőcipő és alig bírtam felmászni az oldalban. Jól ki is kaptam ellenfelemtől. (4:50, szemben Edit 4:26-ával)
Biztos, ami biztos a 7-es pontnál a fél méteres sárgán virágzó gazban nem vettem észre a jó gödröt elsőre, így tettem egy tiszteletkört, de így sem sikerült kikapnom. Nem úgy a gyűjtő pontra menet, ahol Edit golyóban mehetett, mert 1:18-at repesztett szemben az én 1:42-es időmmel.
Összesítésben azonban verhetetlen voltam és 29:43-as időmmel besöpörtem az első helyet és még a részidős vereségeimet is jól kimagyaráztam. 🙂
A pálya teljesítése után még futottam egy rövidet, benne 10 repülővel és gimnasztikáztam egy nagyot, így egész jó edzést csináltam. Sikerült olyannyira nem elfutni magam, hogy 135 lett az edzés átlagpulzusa és 152 a maximum.
Az erdő kezd kicsit felnőni. Nem is élveztem annyira mindenhol a még vizes terepet. Most a rétek jöttek be nagyon, mert azok igen kellemesen futhatóak.
Összesen 7km, 250 szint, 55:16
ui: Ha valakinek megvan a kérdéses verseny N16-os kategóriájának eredménye tudassa velem, hogy miként szerepeltem!
Készülés az ÉOB-ra a Dél-Alföldön
Ennek a hétvégének a programja már az éjszakai OB felkészülés jegyében zajlott.
Szombaton előbb Lőrincen átmozgattam 6km-el, majd gimnasztikáztam egy nagyot, majd irány dél és a DAR éjszakai.
Rajtba elég rohanós volt az utam és mivel 0-ra indultam, így bő 1km bemelegítés után meg is kaptam az üres erdőt és azon belül is annak nem a legszebb szegletét. Kicsit óvatoskodva, de azért a szükséges átvágást bevállalva kezdtem. Apró megtorpanások voltak ugyan a 2-es és 3-as pont előtt is, de ez egy éjszakain nem olyan nagy baj, csak alapvetően haladjon az ember jófelé. A négyes már kicsit túl óvatos volt és sokat is kaptam rajta.
Az első igazi és legnagyobb hibámat a 6-os pontra vétettem, ugyanis ki akartam törni a dzsuvából mindenáron és az az aprócska tény elkerülte a figyelmemet, hogy az ösvényen ez jóval egyszerűbb lett volna, mint a sűrűben. (hiba: 1:30)
Sajnos a következő pontnak egyszerűen mellémentem, de legalább a fedettségből kitaláltam hova keveredtem, így viszonylag gyorsan tudtam korrigálni. (hiba: 0:40)
A tízesre egy hasonló hibát vétettem, de itt csak éreztem merre lehet a pont. (hiba: 0:30)
Innen egész jól mentem, mígnem a 14-es pontra megint mellé nem mentem. Ezt jobb lett volna balról kicsit megívelni a rétek szélén, de a ligetesbe kiérve legalább megint jól kitaláltam hol lehetek. (hiba: 0:20)
Innen aztán már minden rendben jött a célig, így összesen 3 perc hibával zártam a pályát és a nem túl jó 4. helyet gyűjtöttem be.
A 7,9km-es pályán futott 54:12 önmagában nem sokat mond. Én 9,2km-ből oldottam meg és 161-es átlag, illetve 172-es max pulzust produkáltam alatta.
Másnap teljesen szét voltam esve és a bemelegítés alatt éreztem, hogy nem fog jólesni a futás. Azért futottam 2km-t és gimnasztikáztam egy sort, majd nekiveselkedtem a pályának, ami amúgy igen kellemesen kezdődött. Szeretem az ilyen erdőket, de ma csak azt éreztem, hogy nem megy. A pálya eleje ennek ellenére nem ment olyan nagyon rosszul. Magamra erőltettem némi tempót és jófelé mentem. Igaz az 5-ös pontról kicsit rossz irányba futottam ki, így az útvonalam nem a legjobb lett. A 9-es pontra aztán becsúszott egy melléfutás. (hiba: 0:20)
Nem mentem tökéletesen a következő 2 pontra sem és nagyjából itt készültem el teljesen az erőmmel. A 13-ra megérte a nagy kerülő, de a zöldből megint nem tudtam magam jól kiverekedni. A kis ösvényt akartam elkapni, de úgy tűnik simán kereszteztem. Ez a rossz kifutás aztán hozta a hiba további részét magával, mert a réten futva már azt hittem 2 sorral odébb vagyok és a pontra megyek. Szerencsére viszonylag gyorsan kapcsoltam, így tűrhetően megúsztam ezt a nagy hibát is. (hiba: 0:40)
Ez után nem volt már gond a tájékozódással, de nagyon nem haladtam. Gyurika sorra adta a másodperceket és csak azért sikerült visszaelőznöm, mert a 19-re kiszállt.
Azért a 22-re még mellémentem pár méterrel a pontnak, majd a gyűjtőre menet is elküzdöttem a dzsuvában, de Gyuri már nem tudott visszaelőzni.
Az 1 perc hiba alföldön nem egy különösen kimagasló eredmény, de mondjuk közepesnek már elmegy.
A 7,9km-es pályán 47:45-öt mentem, 8,84 km futott távval és 162-es átlag pulzussal, 171-es max mellett.
A hétvégének van pár tanulsága az ÉOB-ra. Először is mindig tudni kell, hogy merre húzok mellé a pontnak, ha nem valószínű, hogy direktbe rá tudok futni. Többször volt, hogy merőlegesen kellett szelni a rönksorokat és úgy érkeztem meg a megfelelőhöz, hogy nem voltam biztos benne merre is lesz a pontom. Lehet jobb lett volna direkt mellémenni, de úgy, hogy tudjam merre is lesz a pontom.
Másrészt azért nappal egy hajszál pontosan ugyanakkora pályán azért jóval jobbat tudtam jönni, mint éjszaka, pedig sokkal fáradtabb voltam. Agresszívebben és magabiztosabban kell majd menni az OB-n!
A versenyben amúgy nem kellett csalódnom. A térkép jó volt, a rendezésről majdnem elfelejtettem írni, ami ugye csak annyit jelent, hogy nem volt hiba. 🙂
Látszott, hogy odateszik magukat a rendezők, ami sok kisebb-nagyobb dologban nyilvánult meg. Volt zuhanyzási lehetőség, frissítő, nagyversenyekre hajazó célkapu és még arra is figyeltek a HTC-sek, hogy a focipálya kapujában egy fényvisszaverővel jelöljék meg az “akadályt”.
Ugyan terepek terén igen meg van kötve a Dél-Alföldiek keze, de rossznak azt se nevezném és így aztán olyan versenyeket rendeznek, amin jó indulni!
Menni kell előre
A múlt heti szombati szenvedős futás után nem volt sok kedvem mozogni, így a vasárnap rögtön kimaradt, ám aztán többé-kevésbé sikerült talán épkézláb módon edzeni, bár gyanús, hogy ilyentájt minden évben fejre állok. Tavaly pl. Tavaszi fáradság címmel írtam bejegyzést épp ilyenkor.
04.25. Vasárnap: pihenő
04.26. Hétfő: 8km, 40:59 – Rugógyári útról futottam haza közbeiktatva egy nagyobb gimnasztikát.
04.27. Kedd: 17km, 350 szint, 81:36 – Ashenafival egy teljesen behalós hegyi edzés, ami gyorsabb tempóban ment, mint a múlt héten és kegyetlenül beállt a végére a derekam.
04.28. Szerda: 10km – TF pályán a teljes MEAFC csapata 10×400 méterrel próbálkozott.
04.29. Csütörtök: 11km, 240 szint 65:01, Judittal a Turul parkolóból. Meglepően jólesett az első pár száz métert leszámítva és a végén 10 repülőt is nyomtam
04.30. Péntek: 11km, 54:01, Gyurival és Évivel a Normafánál futottunk. Benne 3,64km váltakozóval, ami eléggé nem esett jól és pulzusom egész 175-ig ment fel.
A kedd maga volt a pokol, mert teljesen szétcsúsztam és a végére pokolian beállt a derekam. Örültem, hogy haza tudtam kocogni, de egy térdemelés már nem ment volna.
Szerdán aztán jött a résztáv és a 10 darab kört csak a legtapasztaltabb agg szenior tudta maradéktalanul teljesíteni közülünk. Nekem az első 4 ment le normálisan (73,74,74,73) aztán kényszerpihenőre ítéltem magam, hogy a 6.-ra egy 72-es körrel térjek vissza, majd ettől annyira lezsibbadjak, hogy innen minden második 400 métert teljesítve egy 73 és egy 72 másodperces körrel fejezzem be az edzést. Persze azon túl, hogy csak 7 darab négyszázat csináltam meg a tízből a pihenő is többszörösére nőtt az első 4 után. Edzés után azonban baromi jól éreztem magam, ami annak tükrében, hogy tegnap még lépni alig bírtam igen kellemes volt.