Mára elvileg résztáv volt a program méghozzá KisDomával és Skulóval, de egész nap esett az eső és hideg is volt, így nem volt hozzá sok kedvünk.
Nekem még talán így is lett volna lelki erőm résztávozni, de tegnap óta a bordám nagyon elkezdett fájni. Nevetni, köhögni, tüsszenteni, vagy nagyobb levegőt venni egyáltalán nem tudok. Elég kényelmetlen így jönni-menni is, nemhogy futni, de azért elmentem edzésre.
Persze ilyen körülmények közt nem tiltakoztam, hogy csak könnyen fussunk egyet a ligetben. Egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy egyáltalán fogok tudni futni. Elég határeset volt a dolog, mert bár bírtam futni, de a légzésem nagyon egyedi volt és piszkosul fájt is a futás. Az idő teltével talán némileg jobb lett, de nem igazán élveztem egyetlen másodpercet se a futásból.
Baromi rossz így edzeni. Beszélgettünk, meg minden szóval alapvetően jól telt a futás, de a bordám egy másodpercre se hagyta, hogy megfeledkezzek róla. Azthiszem el van repedve és ezért fáj ennyire.
A baj csak az, hogy ez nem múlik el egykönnyen szóval lehet megint pár hét pihenő vár rám, mert a mai próba épp elég volt. Így én nem futok mégegyszer.
Összesen 10km, 50:29
Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 145
Megnyugvási: 40 (150/110)
na nekem is hasonló gondom van, mondjuk én nem futottam:)