Már reggel is éreztem, hogy valami nincs rendben, mert kicsit fájt a torkon és kifejezetten nem éreztem jól magam, de délutánra olyan rossz lett a helyzet, hogy csak arra vágytam, hogy aludjak egyet. A torkom nem tudom mikor fájt így utoljára és bár nem mértem, de szerintem hőemelkedésem is van.
Azthiszem rendesen túlterheltem magam a múlt héten, aminek a vasárnapi rossz idővel párosulva ez az igen komoly megfázás lett a vége. Jól megcsináltam magamnak.
Futni ma nem mentem, de erőből kúrálom magamat és remélem megúszom egy-két nap kihagyással. Ha nem, akkor lehet a hétvégi bajnokságoknak is betesz ez a betegség. Ha nem leszek olyan állapotban, akkor a középtávún lehet nem is indulok, de ha nem jön össze az A döntő, akkor már biztos, hogy kihagyom a szombat délutánt.
Tavaly október 1-i sérülésem óta semmi se jön össze. Kicsit kiakasztó.
Amilyen okosan megcsináltam az alapozást, olyan sok hülyeséget követtem el azóta, amit most megkoronáztam a múlt héten összehozott túledzettséggel és betegséggel.
Meg kell gyógyulnom pillanatok alatt!
Mert az a kurva sok hideg SÖR!
Mert a hülyeség, meg az oda-nem-figyelés, az megy!
Fel a fejjel, legalább pihensz! :o)
f.
Ja. Pihenek az tuti. Ma se megyek még futni.
Amúgy már jobban érzem magam és a torkom se fáj, viszont náthás vagyok. Ha minden a menetrend szerint halad, akkor hétvégén a köhögés lesz soron. 🙁
No azért bizakodóbb vagyok, mint tegnap.
Rühellem a torokfájást, átérzem a helyzetedet… 🙂