Harkányi Zoltán edzés és versenynapló » Verseny

Megcsináltuk, de nem jött össze

harzol — Sun, 13 Jun 2010 19:12:12 +0000

A cél a mai napra egy lehetőleg minél fényesebb érem begyűjtése volt. A dobogóhoz úgy éreztem 3 nem elrontott futás elég kell legyen.
Tegnapi rosszullétnek nyoma sem volt, de azt éreztem, hogy sokat nem javított állapotomon a tegnapi nap.
Kerényi Máté ellépése a mezőnytől jó kis pofon volt, de aztán rögtön utána Gyuri jött, így tulajdonképen jó helyen mentem ki.

A könnyű egyes után úgy éreztem helyemen vagyok és mindenkit lerázva egy nyugodt futás következhet, amiben talán még Martint is ki lehet előzni, de aztán nem így történt. Rögtön a kettes pontot elbénáztam és igazából nem is tudom mit hittem, merthogy a zöld foltot tudtam, hogy balról kerülöm. (hiba: 1:00)
Mivel itt nemcsak hátbacsaptak többen, de ki is előztek, így eluralkodott rajtam a pánik és vakrepülésbe kezdtem, ami egy újabb hibát jelentett. Részben a kanyargós és rossz útvonal, részben a pontfogás elrontásával. (hiba: 0:40)
A 4-es sem volt tökéletes, de itt legalább, ha nem is a legjobb úton, de odataláltam. (hiba: 0:10)
Itt már Skulóval együtt fogtuk a pontot és innentől együtt is haladtunk tovább. Nem volt egyenes az 5-ös pontra az útvonal, de a második fele már tegnapról ismerős volt, így nem okozott gondot. Már csak az nem kellett volna, hogy egy darázs költözzön a cipőm nyelve alá, ami nem csak egy csípést jelentett, hanem rögtön lépésenként egy fullánkdöfést a bal lábamba.
Ennek ellenére innen jött a pálya jól teljesített része, minek eredményeképp egész a 15-ös pontig hiba nélkül haladtam. Előbb Skulón kívül mindenki eltűnt körülöttem, majd Marci is köddé vált és már kezdtem azt hinni, hogy jó lesz ez a futás.
A 16-ra aztán biztonságit akartam menni, de megettem a sraffozott zöld és a zöld összekeverését. (hiba: 0:10)
Az átfutóra második helyen értem, de igazából csak sejtettem, hogy a nyakamon lehetnek páran és azt is csak feltételeztem, hogy Martin még mindig előttem van. A kiskörön aztán rögtön bevártam a többieket egy hibával. Tudtam, hogy jó helyen vagyok, csak azt nem, hogy a horpadásban balra, vagy jobbra van a pont. Mivel jobbra vártam és arra nézelődtem folyamatosan és nem láttam semmit végül balra indultam, de aztán kénytelen voltam mégis jobbra menni. Tulajdonképp majdhogynem egy helyben forgolódtam csak. Nagyon közel voltam a ponthoz és rohadtul zavar, hogy 10-15 méterről nem villant be annak ellenére, hogy azt a részt vizslattam. (hiba: 0:40)
A 19 rendben volt és majdnem a 20 is, de Skuló és számomra ekkor először felbukkanó Vöcsök végül elhúztak jobbra. Nem voltam valami magabiztos, mert bár tudtam hova várom a pontot, de mikor közeledve még mindig nem láttam belőle semmit egyszerűen bepánikoltam és a többiek után eredtem, hogy aztán egy kis kör után végül visszatérjek a pontomhoz. Már megint nem villant be, így futhattam a többiek után. (hiba: 0:40)
Nem elég, hogy behibáztam még én húztam a rövidebbet is (pontosabban távban a hosszabbat), így hiába hibáztak ők is, még zárkózhattam fel rájuk.
A 22-es pontra aztán mikor bevágtunk éreztem, hogy balra húznak a srácok és tőlük jobbra futottam. Így aztán mikor jobbra nem láttam pontot megint arra vettem az irányt amerre ők mentek és az sem zavart, hogy ők közben már visszafordultak. Nekem is meg kellett néznem a fenyves szélét ugyanúgy, mint nekik. (hiba: 0.30)
A gyűjtőre lehetett volna jobban menni, de a távolban eltünedező hátukon kívül sok mindenre már nem tudtam koncentrálni.
A 4. helyen futottam be, a 4. legjobb idővel a 2. futók közül, de nem igazán voltam elégedett. Maradt benne 3:50, amiből 2 perc a pálya elején és majd ugyanennyi az átfutó után jött össze. Mindemellett a futás nagyon nem ment, aminek nem kis köze lehet a tegnapi széthulláshoz.
Már megint csak egy közepeset sikerült jönnöm technikailag, ami bosszantó, mert erre a váltóra készültünk. Fecó megkapta maga előtt Istit és 1,5 perccel mögötte Krajcikot. Sajnos egyikőjükkel sem tudott mit kezdeni, neki is csak az elvárható normális futás jött össze, mint Gyurinak és nekem.
Így aztán a 3 nem elrontott futás meglett, de kiemelkedő futás hiányában a dobogóról is lemaradtunk. Ráadásul Fecó gyűjtőpont érintése miatt majdnem DISQ lett a dologból, de szerencsére a dobozban benne volt a pontérintés ténye.
Elégedett nem vagyok, de nagyon csalódott sem. Erre a váltóra készültünk és minimálisan a dobogó volt a célunk. Nem rontottuk el nagyon, de nem is mentünk igazán jól. Kb. mindegyikőnk futásában annyi maradhatott, amennyi épp a MOM és a mi befutó időnk közt volt, így még csak azt sem lehet mondani, hogy mi lett volna ha egyikőnknek jól kijön a lépés. Mindenki hozta amit el lehetett tőle várni, de ma ez ennyire volt elég.
Ami jó, hogy lesz még idén CSB és lesz jövőre is váltó!

A hétvége számomra arra mutatott rá, hogy lehetne még keresnivalóm. Idén úgy tűnik beálltam technikailag egy közepes szintre, mert sehol nem megyek jól, de el sem nagyon rontok nagyon semmit.
A verseny tetszett, a térkép tökéletes volt és nem tudok semmi kritikát megfogalmazni a rendezéssel kapcsolatban, de valahogy úgy éreztem a SZVSE is csak hozta magát és nem csináltak semmi kiemelkedőt, akárcsak a mi váltónk.

    1   2104 TTE Tipo Tájfutó és Környezetvédő TTE                              142:14
             Kerényi Máté              47:40      1    47:40      1
             Hajdu Martin              50:51      3    98:31      1
             Lenkei Zsolt              43:43      2   142:14        

    2   2102 DTC Diósgyőri Tájfutó Club DTC1                                    147:49
             Szundi Attila             52:10      5    52:10      5
             Balabás Péter Gergő       52:04      7   104:14      5
             Krajčík Michal            43:35      1   147:49        

    3   2109 MOM Hegyvidék SE-MOM Tájfutó Szako MOM1                            148:28
             Oszlovics Ádám            54:21      9    54:21      9
             Kisvölcsey Ákos           47:59      1   102:20      2
             Zsebeházy István          46:08      3   148:28        

    4   2103 MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai és MEA                             152:11
             Novai György              51:37      3    51:37      3
             Harkányi Zoltán           50:58      4   102:35      4
             Lévai Ferenc              49:36      4   152:11        

    5   2115 PVS Pécsi Vasutas SK PVS1                                          157:32
             Turcsán Gábor             54:07      8    54:07      8
             Vonyó Péter               51:35      6   105:42      6
             Kovács Róbert             51:50      8   157:32        

    6   2108 SDS Salgótarjáni Dornyay SE SDS                                    162:40
             Pelyhe Dénes ifj.         53:19      6    53:19      6
             Fehérvári Zsolt           59:27      9   112:46      8
             Pelyhe Dániel             49:54      5   162:40        

    7   2127 KST Kőbányai Sirályok Tájfutó Egye KST                             164:02
             Suciu Simion              51:49      4    51:49      4
             Scultéty Márton           50:39      2   102:28      3
             Fekete András             61:34     15   164:02        

    8   2101 ETC Egri Testedző Club ETC                                         164:13
             Szajkó Csaba              61:19     13    61:19     13
             Szabó András              51:25      5   112:44      7
             Kovács Ádám               51:29      7   164:13        

    9   2113 SZV Szegedi Vasutas SE SZV                                         175:19
             Viczián Péter             60:52     11    60:52     11
             Sinkó János               60:27     10   121:19     11
             Szabó Zsolt               54:00      9   175:19        

   10   2122 PVS Pécsi Vasutas SK PVS2                                          178:12
             Antal Miklós              51:36      2    51:36      2
             Antal András              61:35     13   113:11      9
             Péley Dániel              65:01     17   178:12

Térkép

Csak 6 magyar lenne jobb nálam?

harzol — Sat, 12 Jun 2010 19:05:49 +0000

Nem tudom mi történt velem, de valószínűleg a meleghez lehetett némi köze, de szabályosan rosszul voltam a két futam közötti időben. No nem végig, de úgy jó fél órán át kifejezetten gáz volt a helyzet úgy nagyjából pont a két futás között félidőben.
Egyértelmű volt, hogy ha így marad a dolog, akkor nem indulok a döntőn. Aztán javult a helyzet és bár a rajtba indulás előtt épp vécére kellett rohangálnom, ami miatt aztán egész sokat futottam a rajtba vezető úton, de nem éreztem magam rosszul. Az mindenesetre nem volt jó jel, hogy félóránként jött rám a szükség, de legalább már nem éreztem úgy, hogy összeesek. Mondhatni természetesnek tűnt a 35 fokban az állapotom.
Rajtom is épphogy csak elértem a cél és rajt közt beiktatott 2 megállás következtében, de azért alapvetően nyugodtan rajtoltam el.

Méghozzá rögtön egy szenvedős tempóban, de legalább pontosan. A kettesen kár, hogy nem ért véget a verseny, mert akkor még magyar bajnoki cím lógott virtuálisan a nyakamban. A hármasra aztán volt némi bizonytalankodás, de ez még belefért. (hiba: 0:10)
Nem tökéletesen, de hiba nélkül jött a 4-es és az 5-ös, majd a 6-ra rossz irányba futottam ki és nem értettem miért nem villan be a pont. (hiba: 0:30)
Kovács Robi futott előttem és zárkóztam is fel rá, de ennek most az elkövetett hibám tükrében nem tudtam annyira örülni és a hosszú átmenet se tűnt egyszerűnek. Az útelágazás, majd a bozótfolt biztonságot adott, ahogy a jobbra elterülő 2 lapos rét is és a zöld foltok a domboldalban tökéletesnek tűntek a pontra való rávezetéshez, de Robi eltűnt mellőlem és elbizonytalanodtam. Korábban vártam a pontot és így tettem egy tiszteletkört. (hiba: 1:00)
A 8-as teljesen rendben jött. Megvolt a lapos rét széle, a balra lévő halványzöld domb is jól látszott, majd az ösvény nyomait is felfedeztem. A 9-re viszont rossz irányba futottam ki és az útvonalam így kicsit túl íves lett. Egyértelműen jobb lett volna jobbról ívelni. (hiba: 0:20)
Kicsit vakartam a fejem miként fogjam a 10-es pontot, de végül sikerült lekövetni mindent még abban a kiismerhetetlen részben is. Pont előtt mindenesetre nem ártott volna nagyobb önbizalom, mert a sűrűben benéztem minden szál vaddohány mögé, pedig csapást nem lehetett látni arra. (hiba: 0:10)
A 11-es átmenetemre egyenesen büszke vagyok. Tudatosan, mindent lekövetve és mégsem totyogva fogtam simán a pontot.
A 16-os pontig aztán sikerült ugyanilyen jól menni, bár az eleve igen mérsékelt tempóm kezdett megkopni. Ráadásul a vég is kezdett utolérni egy hőgutával kombinált hascsikarás nyomában. Ez végül a 17-os pont környékén egy hibával megtoldott gyors guggolást eredményezett és azt, hogy úgy érezzem már csak az számít, hogy túléljem mindezt. Az itt elvesztegetett idő nem is tűnik olyan vészesnek, mondhatni gyors depózás volt. (hiba: 1:00)
Innentől mint aki hőgutát kapott ténferegtem a cél felé, megpróbálva útba ejteni a közbeeső pontokat.
A 18-as, 19-es és 20-as pontok is csak egy-egy tíz másodperces melléfutást hoztak némi bizonytalankodással, de itt nem csupán fél percet kaptam, hanem majd másfelet. (hiba: 0:30)
A 21-re még becsúszott egy nagyobb hiba, de ez annak tükrében, hogy csak ész nélkül próbáltam előrefelé menni nem nagy csoda. (hiba: 0:40)
Itt viszont megérezhettem, hogy akár túl is élhetem a mai napot és a célig egész felpörögtem. Nem igazán értem hogyan történhetett, de jó tempóban tudtam befejezni a versenyt.
A célban az első gondolatom az volt, hogy ki kellett volna hagyni a döntőt a váltó miatt, bár ez már úgy a megzuhanásomtól a fő gondolat volt a fejemben. Aztán megtudtam, hogy nem is állok olyan vészesen és végül a 8. helyen végeztem, 7. pozícióban a bajnokság szempontjából. Ez persze már kicsit árnyalta a dolgokat, mint ahogy a gyors zuhany és töménytelen frissítő elfogyasztása is.
Összesen 4:20 hibával teljesítettem a pályát, ami egy alföldi középtávú versenyen rengeteg. Még ha 1 perc marad egy ilyen versenybe azt se lehet jónak nevezni. Mindemellett még meg is dőltem elég csúnyán, így pusztán a saját teljesítményem nem sok okot adhatna az örömre.
Igazság szerint a hazai mezőny szegénységi bizonyítványa kicsit ez a mai eredmény. Ugyan időben sokat kaptam és ha semmit sem hibázok is csak a 6. helyre (5. magyar) lehettem volna jó, de azért elég megdöbbentő, hogy csak 6 magyar tudott nálam jobbat futni.
Lassan még a végén elhiszem magamról, hogy a legjobb 10-be tartozom idehaza, az idei 3 OB-n elért egy számjegyű eredmény után.
Az biztos, hogy emlékezetes OB lesz mindenkinek. Alighanem minden idők legforróbb tájfutó bajnoksága lesz az idei KOB, hisz itt a közelben és a döntő ideje alatt dőlt meg egy 100 éves melegrekord.

Térkép, részidők

Középtávú OB selejtező

harzol — Sat, 12 Jun 2010 12:05:15 +0000

Nem melegítettem sokat a selejtező előtt és a pályán is csak az volt a célom délelőtt, hogy normális tempót fussak, ami úgy éreztem nem igazán jön össze. Nem haladtam, szenvedés volt a homokban futni, legalábbis így éreztem.
Technikailag úgy éreztem nem vagyok elég összeszedett. Sokat térképeztem és igyekeztem elkerülni a hibákat, ami egész az 5-ös pontig sikerült is és a hatosra is csak egy apró melléfutás csúszott be. (hiba: 0:10)
Ezt követően is jól haladtam, már persze a tempómat leszámítva, de én kifejezetten úgy éreztem, hogy nem vagyok jó. A 9-es pont előtt aztán elbizonytalanodtam és szinte sétálva, vad térképezések közepette fogtam a pontot. (hiba: 0:15)
A 10-est nem tudom mennyire tekintsem hibának, mert a pályán először itt csináltam vakrepülést először. Semmi markánsabb domborzati elemet nem találtam és még Momó is feltűnt előttem, de sajnos ő se épp a pontot fogta, így végül a zöld foltokat beazonosítva fogtam a pontom. Bizonytalanul és minimális kerülővel.

Nem gondoltam volna, hogy itt még Istivel döntetlenben második helyen állok. Momó megjelenése kicsit felpörgette a tempóm, de nem mondanám, hogy ez zökkentett ki. Egyszerűen miután átfutottam a pont előtti erdőfolton nem jó irányba mentem. Tudtam hol vagyok, de hiányzott egy pillantás a tájolóra, így melléfutottam. Az erdőfolttól 1:10 alatt sikerült a pontomat megfogni, így ez már egy komolyabb hiba volt. (hiba: 0:45)
A 12-es rendben volt és úgy éreztem a 13-as is rendben lesz. Aztán valahogy túl nagy volt balra a domb a várthoz képest. Felmentem rá, de már ekkor úgy éreztem baj van. Elbizonytalanodtam és tudatosság nélkül próbáltam megtalálni a pontot. Be is villant egy bója, de ekkor már túlfutottam az enyém helyén. Egy jó nagy kunkorral majd 3 perc eltelte után jutottam vissza oda, ahol először is jártam, de ekkor már tudtam, hogy mégiscsak ott kell lennie annak a pontnak és végül meg is lett. (hiba: 2:40)
Egyértelműen úgy éreztem, hogy ez végzetes hiba volt és tulajdonképp egy átmenetig azon agyaltam, hogy a váltó előtt nem is baj, ha ilyen hőségben kihagyom a döntőt, merthogy B döntőben nem láttam ekkor értelmét elindulni. Sikerült nem elveszni és a bozótfoltot kerülve egész biztos helyről vágtam be a pontom felé és a zöld foltokat lekövetve igyekeztem megtalálni azt. Egy csomó ember mászkált tanácstalanul a környéken és én is alaposan belassultam, felnéztem a pont előtt egy dombra, majd mivel mögötte bozótot láttam némi térképezés után beugrottam a másik domb tetején található tankbeállóba dugókázni. (hiba: 0:10)
Itt egyszersmind visszatért a hitem, hogy A döntős lehetek, mert Skulót és Bogya Tomit is hátbacsaptam. Pontosabban Skuló ekkor futott fel rám miután már egyszer jól kielőztem.
Kicsit fura ívet írtam le a 15-re menet, de ezt leszámítva már jól mentem a célig és érdekes mód a tempómmal sem lehetett gond, mert nem nagyon vertek el a többiek.
Nem kicsit voltam meglepve, hogy utolsó indulóként célba érve 2. helyen emlegetnek, ami végül ugyan 3. lett, mert Zsolt eredményeit utólag pótolták, de így is meglepő volt ennyi hiba után. Összesen 4 perc maradt a pályában és nem szakítottam szét magam.
Legalább annyira voltam meglepett az eredményeket nézve, mint amennyire elégedettséggel töltött el, hogy jó helyen bejutva vettem az első akadályt, a selejtezőt.

Térkép, részidők

24 órás váltó – Pusztamarót

harzol — Sun, 30 May 2010 17:26:23 +0000

Pénteken még futottam egy 6km-s átmozgatást Lőrincen a verseny előtt, aztán egy nem épp végigaludt éjszaka után Pusztamaróton találtuk magunkat. A csapat a következő volt: Judit, Edit, Varsányi Feri, Gyulai Zoli és Tomi és én.
Kicsit hosszú lenne kielemezni azt a 6 pályát, amit futottam, így nem is teszem.
Maradt benne hiba, de nem volt különösebben vészes. Az elején nagyon nem ment a futás, de az 5. futásig csak egyre javult a helyzet, hogy aztán a 6. futás alkalmával küzdjek egy nagyot.

Sorban a pályák térképei:
1. pálya – SF , 2. pálya – SD2 , 3. pálya – LT , 4. pálya – SDN1 , 5. pálya – LDN1 , 6. pálya – LD1

A csapat szerintem a maximumot nyújtotta és tulajdonképp élveztem az egész versenyt. Volt, amikor nehezen ment, főleg az első 2 futás alkalmával és persze az utolsó futás alatt, de alapjába véve jó volt így az egész.
Az utolsó pályán hatalmasat küzdöttem, amihez nem kis köze volt Istinek, aki azt mondta nem tudom megcsinálni 65 perc alatt. Sikerült, de ehhez így kellett befutni:

A 24 óra alatt pályán 41km-t töltöttem, ami a ténylegesen futott táv, de 1km bemelegítés azért lehetett még összesen, így kb. egy terepmaratont teljesítettem.

ÉOB – A MEAFC sor végén

harzol — Sun, 09 May 2010 21:47:48 +0000

Pénteken öcsémmel futottunk egy 7km-es átmozgatást, benne 6 jól megpörgetett repülővel. Mindezt Péter-halmon.

Eljött az ÉOB napja és túlságosan nem idegesítettem magam, hisz már vártam, hogy újra éjszaka tájfuthassak. Aztán valahogy a rajtomig kicsit megváltozott a helyzet. A fejem is kicsit fájni kezdett, amit én kb. csak akkor szoktam érezni, ha keveset ittam és a gyomrom is vacakolt. Ráadásul a 2 óra várakozás elég volt arra, a hangosbemondóból hallottakkal együtt, hogy erőből elkezdjek agyalni azon, hogy mire lehetek ma elég. Lenkei Zsolti és Doma már be is futott, mire én rajtoltam, sőt Edit is. Viszont Edit befutása nem várt módon az én versenyemre is befolyással volt, hisz lemerült az aksija verseny közben, ami csak azért volt ciki, mert egy pont ugyanolyan és ugyanúgy feltöltött aksival vágtam én neki a versenynek. Mindkét aksit teszteltem és 3 órát bírniuk kellett 10 wattal. Edit lámpájában két egyforma izzó van, feltehetően 10 wattosak, így kicsit megrémültem és letettem azon tervemről, hogy az útfutásokat leszámítva 20 wattal közlekedjek. Az elmúlt 2 felkészülési versenyen végig 20 wattal futottam és úgy éreztem most sem ártana annyi fényerő.
Kockáztatni nem akartam, így 10 wattal indultam neki a pályának és rögtön hibával kezdtem. Bevillant egy pont előre és én hanyatt-homlok rohantam oda, mivel elég bizonytalan voltam így a pálya elején. Nem az enyém volt, de legalább gyorsan kapcsoltam és visszafordulva már szinte azonnal be is villant a saját pontom. (hiba: 0:40)
A kifutás sem volt az igazi a kettesre és pont előtt is bizonytalankodtam. (hiba: 0:10)

A hármasra sem így akartam menni, de mire eszméltem már befutottam a fenyvesek közti nyiladékba, majd a pont előtt is összezavarodtam. ( hiba: 0:30 )
Már-már úgy tűnt összekapom magam, szépen átvágtam mindenhol ahol kellett, erre az útfutásba belehibáztam. Ezt a túlfutást a pályán még sokszor megismételtem. Hihetetlen, de egyszerűen nem hittem, hogy az az út balra, ami nekem kell. Aztán persze rájöttem, hogy más nem lehetett csak az én utam. (hiba: 0:20)
Innentől a hetes pontig minden stimmelt. Már kezdtem élvezni milyen tudatosan futok, előre eltervezett útvonalon, okosan fix pontokat lekövetve, aztán megint jött a rövidzárlat és korábban bevágtam a 8-as pontra. Valahogy úgy érzékeltem, hogy már vége a dzsuvásabb résznek balra és a fehér erdőbe futok be, majd pattantam is ki, amint hibámra rájöttem. Itt Kiss Gábor állt be mögém a sorba és csinálta meg utánam a hibámat és haladtunk együtt tovább. A pontot aztán nem kaptam ki, de csak azért, mert a jellegfa mögött volt. A ponttól 2 méterre álltam meg térképezni egy pillanatra, amikor már végképp nem értettem miért nem látom a bóját. Ebből is látszik, hogy ekkorra már végre éreztem a térképet, de a figyelmetlenségek mégis hibákat eredményeztek. (hiba: 0:30)
Éreztem, hogy kicsit jobbra húzok, de azért csak melléfutottam a 9-es pontnak is. (hiba: 0:10)
A 10-es pontra bár nem hibáztam nem mentem magabiztosan. Próbáltam az irányomat jól belőni, de mintha nem állt volna be a tájoló északnak. A 11-es csak rohanás volt, de legalább élvezetes és nem is ment rosszul a futás, majd a 12-re jött a dugott pont, ami nekem is egy apróbb kanyarba került. (hiba: 0:20)
Fura, mert nem éreztem 10 mp-nél többnek, de a GPS elárulja, hogy több volt az. Ezek a gödörbe és fa mögé rejtett pontok egyébként pont ideálisak voltak. Még nem volt direkt szemétség, de már elég volt arra, hogy odafigyelőssé váljon a nagy rohanás.
A 14-es pontig jól haladtam és le is szakadt Kiss Gábor, majd a hosszúban már megint az úton hibáztam, ezúttal előbb akartam bemenni. (hiba: 0:20)
A következő pontok jöttek sorban az átfutóig és már hallottam is a szpíkert, néha néztem az órám és tudtam van 3 perc hátrányom. Nem örültem neki, de nem is tűnt vészesnek, így próbáltam még jobban tolni az átfutó után. Kicsit lehűtött a fenyves, amiben még a sorok irányába is nehezen lehetett futni, de gond nélkül jutottam el a 20-as pontig.
A 21-re igazából nem tudom mit csináltam ennyire rosszul. Az biztos, hogy rossz ötlet volt így bevágni rögtön. Alig vártam, hogy végre kiérjek egy útra, mert olyan nehezen lehetett haladni a fenyvesben, gallyazásban. A pont előtt se voltam teljesen magabiztos, de ez kimerült abban, hogy erősebben pásztáztam a környéket és lassítottam. Meg is lett a pont, de az útvonallal sok időt veszítettem. Ki kellett volna jobban kockázni. Mondjuk északról a 26-os fölötti fehér kockában átvágva egy nagy kerülővel, de amerre én mentem is lehetett volna úton menni. (hiba: 0:40)

A pontról kifele menet egyszer csak óracsippanást hallottam, majd a kezemre pillantva nem láttam semmit. Leesett az órám futás közben, valami faágtól. Már megint kereshettem a fűben, pont, mint tavaly! Összeszedtem és már tuszkoltam is be a helyére, mint múlt évben. Ment a nadrág zsebébe és innentől csak nagyjából mért. A track-et még ki tudtam úgy “húzni”, hogy a valóságot mutassa, de ez már csak egy kézi berajzolásnak felel meg és a tempó (a vonal színe) már teljes marhaságokat mutat. Úgy 20 másodperc alatt meglett az óra, még 10 alatt betuszkoltam a zsebembe, majd totál megzavarodva mentem tovább. Nem éreztem a nagy forgolódástól az irányt, ettől aztán végül más útvonalat választottam és szerintem a 22-es pontot is csak szerencsével fogtam ilyen jól. Ez a részidőkből nem is nagyon jön le, de nem tudom mit csinálhatott itt mindenki, hogy ilyen időket mentek. (hiba: 0:40)
A következő 3 pont rendben jött, de ezt így utólag nem is értem. Többször a kezemre pillantottam, olyan érzésem volt, hogy egy “mankómat” veszítettem el, pedig az óra semmiben sem segített és így legalább nem néztem mennyi időm van még beérni.
A 26-os pontra menet aztán a kifutás alatt éreztem, hogy eléggé kezdek fáradni, majd az átmenet végén bevállaltam egy hülye megoldást és nem a tisztában futottam be a jelleghatár mentén, hanem oldalról a dzsuvából mentem a pontra. Pedig amúgy jól mentem, a fenyveseken átvágásban jól és egyenesen haladtam. (hiba: 0:10)
A 27-re aztán megint jött a figyelmetlenség. Már a 26-ról nehezen verekedtem ki magam, majd a fenyőben a sarkot lecsapva előbb be akartam futni egyenesen, majd aztán inkább elindultam balra, végül visszafordultam és mégis szembe mentem be. Csodálkoztam is, hogy hol van alólam az út és csak a rét végén jöttem rá, hogy rossz helyen mentem be. Innen aztán a fenyőn átverekedtem magam és meg is lett a pont, de ez így több, mint rossz megoldás volt. (hiba: 1:00)
A 28-as már erő nélkül telt. Kicsit belassultam és a pont előtt is megtorpantam kicsit. (hiba: 0:10)
Tovább futva először éreztem a hátul indulás előnyeit, mert egész jó csapás volt, még ha nem is egyenesen és sok elágazással. Az útra kiérve veszítettem el, de a pontot azért rendben fogtam, majd utána a pálya egyetlen nagyobb vakrepülését hoztam össze. Szerencsére az irány stimmelt, de csak a pont előtt az ültetett fenyves szélén azonosítottam be magam újra és addig elég bizonytalanul mentem. (hiba: 0:20)
A gyűjtő és a befutó már csak a küzdésről szólt. Nem pörögtem rendesen, de nem is tudtam.

Összes hibám 6 perc volt a pályában, ami csak egy gyenge közepes futást jelent. Ebből egy fél perc rákenhető az órámra, ami ezentúl deklaráltan is egy sportóraként pocsék termék (Garmin Forerunner 405 a termék megnevezése – ez itt a negatív reklám helye).
A dobogó azért reálisan nézve nem lehetett volna ma meg egy hibátlan futással sem. Éjszaka nem létezik annyira tökéletes futás, hogy 10 másodperc se maradjon benne, de a legjobb MEAFC-os helyezés azért reálisan akár még elérhető is lett volna egy jó futással. Így marad a 7. hely, a 2 bajnoki pont és a MEAFC sor 4. pozíciója.
Hibáim a mai nap elsősorban gyerekes hülyeségekből, útelágazásokban és hasonló nehézségű helyeken jöttek össze pl. túlfutásokból. Mintha fejben folyamatosan 30 méterrel le lettem volna maradva a fizikai valómtól, ami azért is ciki, mert ez Gueorgiou-hoz képest már 130 méter lemaradás.

Elégedetlen azért olyan rettentően nem vagyok. Az elmúlt 2 évvel ellentétben most 100%-ban önerőből mentem végig tisztességesen az ÉOB pályán és még ha ez nem is volt egy nehéz feladat, de már mutatkoznak biztató jelek. Alföldön már egész jól mozgok, azaz fizikálisan kezdem felszívni magam, a nagy kiszállások sem jellemzőek mostanában rám. Már nem a bokámon és a pocsék fizikai állapotomon kesergek, hanem a sok apró figyelmetlenség kiszűrésével törődök és ez azért egy egész jó jel!
A verseny amúgy szuper rendezésű volt. Itt még a fóliánál is apróbb hiányosságot tudok csak említeni. Tökéletes versenyről hazatérve, hajnali 3-kor úgy gondoltam fent találom a neten az eredményeket. Tévedtem és ez azóta levlistán is téma, pedig milyen jó is, ha egy versenyt csak ennyi választ el a tökéletességtől.
Leginkább a 2006-os ROB-hoz tudnám hasonlítani rendezésileg és ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azon a versenyen is (és így szerintem az elmúlt 5 év 2 legjobb rendezésű bajnokságán) a Forrai testvérek voltak a térképek helyesbítői. Szerencsére mostanában, különösen idén a bajnokságokat tekintve alaposan el vagyunk kényeztetve.

Térkép1, térkép2, részidők

Ami pedig a verseny másnapján következett az egy laza edzés volt, amit kicsit felturbóztam olyannyira jólesett. Egy 10km-es kört terveztem a Gerecsében, ami végül 12-re lett kibővítve és még 3km-en keresztül terepen is futottam benne. A nagyvölgyön 10:15 alatt kényelmesen értem fel, majd utána is jól ment a futás. Volt benne 6 repülő is, majd a végén egy nagy gimnasztika. A jobb lábam viszont megint érzem a derekammal összefüggésben, mint 2 hete.
Összesen 12km, 260 szint, 70:09

Kevergetés, éjszakai és átmozgatás

harzol — Thu, 06 May 2010 18:30:05 +0000

Kedden TF pályán edzettünk Gyurival és Fecóval. Az edzés “kevergetés” volt, méghozzá 3×1000 méter, de mi lavór edzésnek neveztük.
Valójában ez nem takart mást, mint: 150 gyors, 50 lassú, 100 gyors, 50 lassú, 50 gyors, 50 lassú, 50 gyors, 50 lassú, 50 gyors, 100 lassú, 100 gyors, 50 lassú, 150 gyors
Így tehát egy kevergetés pont ezer méter, ami a következő időket futottam: 3:29; 3:26; 3:24
Gyuri valami hihetetlen meg tud indulni, Fecó látszólag minden erőlködés nélkül megcsinál bármit, én meg próbáltam túlélni. Ami érdekes volt, hogy a gyors 50 méterek estek a legrosszabbul és a végén a 100, illetve 150 gyors már nem volt gond. Nem gondoltam volna, hogy ilyen ezer métereket tudok futni váltogatás közben.
Összesen 9km lett az edzés és a pulzusom egész 179-ig szökött fel.

Szerdán a Fejér Megyei Éjszakai volt a program. Szerencsére már csak szemerkélt az eső és én nagyon élveztem az éjszakai tájfutást.

Nagy magabiztossággal, komolyabb hiba nélkül futottam le a pályát. Az egyes után elvesztettem az ösvényt, de egyből visszataláltam rá, a sokaknak gondot okozó 3-as pontot csontra kikaptam. A terep hátsó részén biztonsági megoldásokat választottam, így a beszántott terület szélét, az utat, majd a 6-os pontra menet a dombtetőt használtam.
A 7-es pontnak kicsit fölémentem, de ez is csak 20 másodperc hiba volt. Innen is lehetett volna kevésbé biztonságit menni, de ez így volt jó. A pálya végén aztán kicsit rosszul jöttem le a hegyről, majd a gyűjtő mellett szépen elfutottam. Nem tudom mit néztem már, de ez majdnem 30 másodperc kerülő volt.
Összesen tehát 50 másodperc maradhatott a pályában, de a futás nagyon nem ment jól a küzdősebb részeken és nem is erőltettem halálra magam.
A pályát 159-es átlag és 169-es max. pulzussal teljesítettem 47:46-ra.
Tetszik, hogy ilyen magabiztosan megyek éjszaka. Egyenesen élveztem a tájfutást és remélem ez most már az OB-ra is megmarad.

Csütörtökre egy átmozgatás jutott Gerivel az Erőmű-tó irányába, ami bő 7,5km lett és 38:54

Készülés az ÉOB-ra a Dél-Alföldön

harzol — Sun, 02 May 2010 21:01:03 +0000

Ennek a hétvégének a programja már az éjszakai OB felkészülés jegyében zajlott.
Szombaton előbb Lőrincen átmozgattam 6km-el, majd gimnasztikáztam egy nagyot, majd irány dél és a DAR éjszakai.
Rajtba elég rohanós volt az utam és mivel 0-ra indultam, így bő 1km bemelegítés után meg is kaptam az üres erdőt és azon belül is annak nem a legszebb szegletét. Kicsit óvatoskodva, de azért a szükséges átvágást bevállalva kezdtem. Apró megtorpanások voltak ugyan a 2-es és 3-as pont előtt is, de ez egy éjszakain nem olyan nagy baj, csak alapvetően haladjon az ember jófelé. A négyes már kicsit túl óvatos volt és sokat is kaptam rajta.

Az első igazi és legnagyobb hibámat a 6-os pontra vétettem, ugyanis ki akartam törni a dzsuvából mindenáron és az az aprócska tény elkerülte a figyelmemet, hogy az ösvényen ez jóval egyszerűbb lett volna, mint a sűrűben. (hiba: 1:30)
Sajnos a következő pontnak egyszerűen mellémentem, de legalább a fedettségből kitaláltam hova keveredtem, így viszonylag gyorsan tudtam korrigálni. (hiba: 0:40)
A tízesre egy hasonló hibát vétettem, de itt csak éreztem merre lehet a pont. (hiba: 0:30)
Innen egész jól mentem, mígnem a 14-es pontra megint mellé nem mentem. Ezt jobb lett volna balról kicsit megívelni a rétek szélén, de a ligetesbe kiérve legalább megint jól kitaláltam hol lehetek. (hiba: 0:20)
Innen aztán már minden rendben jött a célig, így összesen 3 perc hibával zártam a pályát és a nem túl jó 4. helyet gyűjtöttem be.
A 7,9km-es pályán futott 54:12 önmagában nem sokat mond. Én 9,2km-ből oldottam meg és 161-es átlag, illetve 172-es max pulzust produkáltam alatta.

Másnap teljesen szét voltam esve és a bemelegítés alatt éreztem, hogy nem fog jólesni a futás. Azért futottam 2km-t és gimnasztikáztam egy sort, majd nekiveselkedtem a pályának, ami amúgy igen kellemesen kezdődött. Szeretem az ilyen erdőket, de ma csak azt éreztem, hogy nem megy. A pálya eleje ennek ellenére nem ment olyan nagyon rosszul. Magamra erőltettem némi tempót és jófelé mentem. Igaz az 5-ös pontról kicsit rossz irányba futottam ki, így az útvonalam nem a legjobb lett. A 9-es pontra aztán becsúszott egy melléfutás. (hiba: 0:20)

Nem mentem tökéletesen a következő 2 pontra sem és nagyjából itt készültem el teljesen az erőmmel. A 13-ra megérte a nagy kerülő, de a zöldből megint nem tudtam magam jól kiverekedni. A kis ösvényt akartam elkapni, de úgy tűnik simán kereszteztem. Ez a rossz kifutás aztán hozta a hiba további részét magával, mert a réten futva már azt hittem 2 sorral odébb vagyok és a pontra megyek. Szerencsére viszonylag gyorsan kapcsoltam, így tűrhetően megúsztam ezt a nagy hibát is. (hiba: 0:40)
Ez után nem volt már gond a tájékozódással, de nagyon nem haladtam. Gyurika sorra adta a másodperceket és csak azért sikerült visszaelőznöm, mert a 19-re kiszállt.
Azért a 22-re még mellémentem pár méterrel a pontnak, majd a gyűjtőre menet is elküzdöttem a dzsuvában, de Gyuri már nem tudott visszaelőzni.
Az 1 perc hiba alföldön nem egy különösen kimagasló eredmény, de mondjuk közepesnek már elmegy.
A 7,9km-es pályán 47:45-öt mentem, 8,84 km futott távval és 162-es átlag pulzussal, 171-es max mellett.

A hétvégének van pár tanulsága az ÉOB-ra. Először is mindig tudni kell, hogy merre húzok mellé a pontnak, ha nem valószínű, hogy direktbe rá tudok futni. Többször volt, hogy merőlegesen kellett szelni a rönksorokat és úgy érkeztem meg a megfelelőhöz, hogy nem voltam biztos benne merre is lesz a pontom. Lehet jobb lett volna direkt mellémenni, de úgy, hogy tudjam merre is lesz a pontom.
Másrészt azért nappal egy hajszál pontosan ugyanakkora pályán azért jóval jobbat tudtam jönni, mint éjszaka, pedig sokkal fáradtabb voltam. Agresszívebben és magabiztosabban kell majd menni az OB-n!

A versenyben amúgy nem kellett csalódnom. A térkép jó volt, a rendezésről majdnem elfelejtettem írni, ami ugye csak annyit jelent, hogy nem volt hiba.
Látszott, hogy odateszik magukat a rendezők, ami sok kisebb-nagyobb dologban nyilvánult meg. Volt zuhanyzási lehetőség, frissítő, nagyversenyekre hajazó célkapu és még arra is figyeltek a HTC-sek, hogy a focipálya kapujában egy fényvisszaverővel jelöljék meg az “akadályt”.
Ugyan terepek terén igen meg van kötve a Dél-Alföldiek keze, de rossznak azt se nevezném és így aztán olyan versenyeket rendeznek, amin jó indulni!

Postás Kupa

harzol — Sun, 18 Apr 2010 13:46:20 +0000

Mivel képességeimet és időmet meghaladja a térkép 3 részből történő összeillesztése, így a Postás Kupa térképet nem fog felkerülni a blogra és a beszámolóm is rövid lesz.
Összefoglalva a szombati nap jól ment, főleg technikailag ment jól, de fizikálisan is kihoztam magamból a maximumot, hisz 170-es átlagpulzussal futottam le a 91 percet (179-es max). Apró bizonytalankodások voltak a futásomban a 3-as, 5-ös és 9-es pontnál, majd a 20-as előtt rövid időre elvesztettem a fonalat, de ez is csak 30 másodpercet jelentett. Ezt még megfejeltem újabb 20 másodperccel a 21-es pontra, ahol balra mellécsúsztam, majd innentől már csak a fáradtsággal kellett megküzdenem. A pályát végül bő 1 perc, max. 1:20 hibával teljesítettem, amivel természetesen elégedett is voltam. Végre valahára sikerült normálisan végigtalálnom egy pályán. Fizikálisan azonban nagyon kikaptam, de ez van.
Érdekesség, hogy a légvonalban 16,3km-es pályán a futott távom 17,24km lett, szóval nem sokat kerültem ma.

A második napon bíztam egy hasonló futásban, mint első nap, de már bemelegítés közben éreztem, hogy nagyon fáradtan mozgok. Ez aztán a pályán is megmaradt, minek következtében már a 2-es pontra menet a pálya feldobásán gondolkoztam. Visszavettem a tempóból és “akkor csak edzünk” felkiáltással folytattam, de sorra jöttek a hibák, a tegnapihoz képest egész nagyok és egyre kevésbé esett jól a futás. Végül a 6-os pont környékén döntöttem úgy, hogy akkor a mai futás egy laza terepedzés lesz, minek következtében kocogtam egy élvezeteset. Innen már a hibák sem jöttek igazán, de azért persze közel sem voltam olyan precíz, mint tegnap. Fizikálisan viszont nem volt gond, ebben a mérsékelt tempóban lefutni a pályát és valóban egész jó hosszú-könnyű futás kerekedett belőle. A 145-ös átlag és a 157-es max pulzus jól mutatja, hogy milyen tempót futottam, azt pedig csak én érzem, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy hulla fáradt vagyok. Ha már a 157-es pulzus is nagyon rosszul esik, akkor ott valami nem stimmel.
Mindegy. Tovább nem fárasztottam magam és holnap is lesz lehetőségem pihenni.

Hosszútávú OB – Küzdeni még tudok

harzol — Sat, 10 Apr 2010 20:04:53 +0000

Az utolsó hét a HOB előtt azzal telt, hogy mentsem a menthetőt és ezt maradéktalanul sikerült is megvalósítani. A cél és a rajt közötti szállásunknak hála még a rajt előtti időszak is ideálisan telt és igen jól éreztem magam az 1km bemelegítés alatt.
A rajt után aztán ez az érzés szép lassan kezdett múlni és felváltotta a küzdelem. Sajnos az egyes pontot rögtön elnéztem és a mögötte található szárazárokba vártam a pontot. (hiba: 0:10)
A hármas pontra aztán az első komolyabb hiba is becsúszott. Túl korán ugrottam át a völgyön, majd túlcsúsztam balra. (hiba: 0:40)
A négyesre még egy frissítés is belefért, hisz pár korty soha sem árt. Az ötösre menet azonban a kis ösvényt elsőre nem találva becsúszott megint egy bizonytalan szakasz. (hiba: 0:10) A tíz másodperc aztán a hatosra melléfutással is megvolt. (hiba: 0:10)

Hetesre aztán felfutottam Forrai Mikire, majd a frissítő kihagyásával el is mentem mellette. A futós hosszú átmenettel nem volt gond, azt leszámítva, hogy a fölfelék nagyon nem mentek és a lábammal már ekkor több gond akadt. Leginkább a jobb lábfejem kezdett zsibbadni, fájni a feltehetően túl szoros leragasztás miatt. Mindkét vádlim is éreztem rendesen, ami nem tudom miért lehetett, mert ilyet még soha nem érzetem. Nem görcs, hanem sima fájdalom volt és a pálya végéig kitartott, főleg a fölfelékben. A bal térdem ehhez képest szót sem érdemel, mert az csak néha fájt kicsit, feltehetően a múlt heti esésem miatt.
A frissítőt aztán a 9-10 átmenetben direkt útbaejtettem, mert erős túlzás lett volna a pálya 66%-ig húzni frissítő nélkül.
A 12-es pontot aztán kicsit korán kerestem a völgy túloldalán. (hiba: 0:20) A 13-as pontra aztán még nagyobbat hibáztam. Mármint időben, mert távban 5 méterrel ha elmehettem a pont fölött. (hiba: 1:20)
Következő hiba a 15-ös pontra csúszott be, mert én a szabdalt terült tetejének a felső letörést hittem és csak mikor nem volt sehol a várt pont, akkor néztem meg jobban a térképet. (hiba: 0:40) Innentől h
a nem is túl magabiztosan és nem is mindig ideális útvonalon, de elég jól haladtam és a hosszú átmenetben mintha egy egri bozótfelsőt láttam volna magam előtt, így reményeimben már Szajkó Csabi befogásával számoltam. Kicsit azonban itt is hibáztam, mert túl korán vágtam át a völgyön és erre csak az átvágás közben eszméltem rá. (hiba: 0:20)
A 21-es pontra még kicsit nagy ívvel futottam (hiba: 0:10), de már jött is az átfutó, majd az azt követő fellelkesülésem és a legnagyobb hibám. Tipikus párhuzamhiba volt, hisz bár tudtam, hogy elcsúszok kicsit jobbra a vonaltól, de nem korrigáltam megfelelően. A réten átvágás, majd a nyiladékon futott pár 10 méter még rendben volt, de ezt követően azt hittem a gerinc után a légvonaltól kicsivel jobbra eső völgyet kerülöm, ehhez képest a 28-as pontot kerültem. Ekkor már valami gyanús volt és jobban meg is néztem a térképet, de mivel a völgyet felülről kerülte a valóságban az ösvény megnyugtattam magam. Annál is inkább, mert északra nem volt másik oldalvölgy a közelben. A párhuzamhiba innen tartott tovább és a nyiladék és a völgy alján található rét is nagyjából stimmelt. Én legalábbis belemagyaráztam, mint ahogy a kicsit sűrűbb erdőn sem akadtam fenn. Végül a nyiladékra kifutva a kis oldalnyiladékok raktak helyre. A pontot nem sokkal Celin előtt fogtam, ami azt jelentette, hogy 8 perccel megfogott. Ez még a hibámon túl is elég lelombozó volt. (hiba: 4:20)
Innen egy darabig én mentem elől, majd egymás mellett futva értünk a 24-es pont közelébe és én mellémentem. Ezzel kicsit le is maradtam és a bokám is megbicsaklott, amitől ideiglenesen bizonytalanabb lettem lefelé. (hiba: 0:10)
Itt érkezett el az a pont, ahol már minden a küzdelemről szólt. Jobb lábamat gyakorlatilag nem éreztem, legalábbis a fájdalmon túl, amit a leukoplaszt okozott. Mindkét vádlim tiltakozott minden lépés ellen és fejben sem voltam már toppon. Lélekben ekkor kicsit meg is törtem, de a saját célkitűzésemhez tartani kellett magamat. A 25-ös pont előtt mindenesetre rövidzárlat volt, mert nem vettem észre az útig kiérő völgyet a térképen, így nem értettem mi van és pár másodpercig a tiszta erdő szélére hittem magam. (hiba: 0:20)
Újra magányosan futhattam és azt, hogy mennyire nem voltam csak akkor észleltem, mikor a lefelében Gyurika elrobogott mellettem. Nem mondom, hogy sikerült felvenni a tempóját, de kicsit megrántott. Nem kellett nagyon térképeznem, így a 26-os után a nyiladékon Celin is feltűnt nem olyan messze. Gyuri viszont minden igyekezetem ellenére távolodott és a nyiladék végén el is tűnt. Még a 27-es pontról kifutni láttam őket, de tudtam nem érek rájuk vissza.
Innen jött az a rész, amire még büszke is vagyok. Küzdöttem úgy, ahogy régen és még fejben is egészen képben tudtam maradni. A 29-es pontra felfutottam Celinre és a 30-ra elé is kerültem, mert melléfutott. A gyűjtő pontba szinte belebotlottam és az se zavart, hogy Celin ellép mellettem.
A célba befutva csak az érdekelt, hogy a jobb lábamról letépjem a leukoplasztot.

Bíztam benne, hogy egy pontszerző helyre jó lehet az eredményem és annak nagyon örültem, hogy Fecó és Gyuri egyaránt dobogós lett. Végül fél perccel lemaradtam a pontszerzésről, de ezen csak a kevesebb hiba segíthetett volna, mert fizikálisan ennyi volt ma bennem.
A két cél közül tehát az utolsó pillanatig való küzdelem maradéktalanul megvalósult, míg a minimális hiba nem igazán. A 23-as pontra megejtett nagy hibám nélkül még akár elégedett is lehetnék, ám azzal együtt már túl sok a 8 perc 50 másodperc. A felét azthiszem egy HOB-on még elfogadhatónak tekinthetném.

Rettentően megviselt ugyanakkor a verseny. A jobb lábfejem, még egy nappal is annyira fáj, hogy csak bemelegedés után tudok sántikálás nélkül gyalogolni. A vádlim és a térdem futás közben sem fájt folyamatosan, de azért az felmerült bennem, hogy nem állhat-e a háttérben valami ásványi anyag hiány.
Erősebbnek és gyorsabbnak kell lennem a jövőben, mert ez a többi versenyszámban még nagyobb hiányosságnak fog számítani!

Összességében azért úgy gondolom az elmúlt időszak egyik legnormálisabban sikerült futása volt számomra az idei HOB. Ami egyébként egy igen jó kis verseny volt. Jó pályákkal, jó térképpel és tán csak annyi kritikát tudok megfogalmazni, hogy a fólia ezúttal sem volt épp tökéletes és a frissítőpontok egyáltalán nem estek útba.

Eredmények , Térkép

Tisztességgel végigküzdött hétvége

harzol — Fri, 09 Apr 2010 14:26:53 +0000

Ezt a hétvégét tisztességgel végigküzdöttem, de az útvonalamat kielemezve már technikailag nem tetszik annyira a dolog, mint befutás után tűnt. A fizikai állapotomról pedig felesleges is beszélni.

Szombaton alapvetően nem kezdtem rosszul a pályát, de mégis sokak kaptam az elején. Kerényi Mátét már az 5-ös pontról kijövet láttam, igaz abban pont benne maradt egy kevés, mert túlságosan fölfelé húztam a pont előtt. (hiba: 0:20)
Innentől Máté elől menekültem és bár rámfutott a 6-os pontra menet, de egész a 9-es pontig én mentem elől, sőt a 10-re is elől mentem, de itt más útvonalat választottunk. A lefelében féltettem a lában és ez elég volt, hogy elém kerüljön, majd a szintezésben el is ment tőlem.
A 12-es pontig tehát alapvetően rendben volt a futásom, ám itt kicsit megkergültem.

Aláfutottam a 13-as pontnak (hiba: 0:30), majd a 14-nek (hiba: 0:10), majd valamit nagyon elnéztem a 15-ös pontra. Eleve nem vállaltam be a völgy melletti ereszkedést, pedig az lett volna a jó, másrészt elrontottam a választott útvonalat is. (hiba: 1:10)
Az átfutót is elbénáztam, mert a vezeték alatt próbáltam lejutni az ösvény helyett és beragadtam a dzsuvába. (hiba: 0:40)
Innen már csak erőm nem volt, hogy gyorsabban fejezzem be a pályát.
Akkor nem tűnt egy rossz futásnak, de így utólag sok volt a hiba. Összesen 2:50 maradt benne. A két nagyot a végén nagyon sajnálom.

Vasárnap pont fordítva alakult a helyzet. Kicsit bénán kezdtem, rögtön a kettesnek mellémentem (hiba: 0:20), majd az ötös pontnak mentem fölé és mikor épp rájöttem hol vagyok estem egy hatalmasat (hiba: 1:30). Kicsit húztam a lábam és el is ment a kedvem mindentől, de aztán csak visszaállt minden a rendes kerékvágásba. Ha nem is gyorsan de rendben tudtam le az első kör hátralevő részét.

A következő részen nem akadt sok hiba, leginkább a 2 fiatalt üldöztem, akik utolértek (Vellner Gábor s Szajkó Csabi). Sokkal gyorsabbak voltak nálam, de hol behibáztak, hol jobb útvonalat találtam, így a 18-on és a 19-en is utolértem őket. A 19-re kicsit még én is fölémentem, de így is egyszerre fogtuk a pontot (hiba: 0:20)
Innentől viszont egymáshoz közel haladtunk és nem is rosszul. A 21-es pontra például majdnem átmenetet nyertem, de a 22-re kicsit fölémentem (hiba: 0:10).
Itt véget is ért az a kis szakasz, amit én vezettem és a fölfelében szép lassan le is maradtam a srácoktól.
A célig már nem hibáztam többet, de így is rettentően kikaptam. Főleg addig mentem lassan, míg egyedül futottam, de legalább a 2:20 hiba nem volt vészes.
A lábam viszont fáj a verseny után és kifutni sem sikerült magam.

Ezt a hétvégét mindenesetre tisztességgel végigküzdöttem. Itt tartok most, messze az élmezőnytől, de legalább a bokám rendben van és még élvezem is a versenyeket!