Ipari park felé egy jóleső tizenkettes

Edzésnaplómban többen hozzászóltak, így eleve többet járt az agyam a futáson, ráadásul a tervezettel ellentétben úgy alakult, hogy nem kell ma egyedül futnom, így vártam már az edzést. Baromi jó, hogy vannak emberek, akik érdeklődve olvasnak a nem túl világszínvonalú edzésmunkámról, így a sérülésem és a versenyidőszak után is. Továbbra is arra bíztatok mindenkit, aki erre jár, hogy nyugodtan szóljon hozzá az edzésekhez, versenyekhez. Ezzel még talán még motivál is engem, sőt esetleg másokat is.
Hat körül Geri jött át hozzánk és tőlünk indultunk futni egy könnyű tizenkettest. Nem igazán volt tervünk merre induljunk, így az Ipari park felé vettük az irányt. Az első 1-2km után már kifejezetten élveztem a futást és jól is ment, főleg az előző napokhoz képest.
Elfutottunk Gerivel az Ipari park végéig, de ekkor mondta Geri, hogy forduljunk be balra, mert arra még folytatódik az út és a gyárak is. Hát ez eléggé érdekes felfedezés volt a számomra, főleg, mert elég hosszan visz még arra az út. Még mehettünk volna előre, de már fordulni kellett, hogy a Kertváros felé mehessünk haza. Nem kis szembeszél fújt visszafele, de én ennek ellenére élveztem a futást és ekkor sem esett rosszul. Egyből beugrott az őszi osztrák edzés, ahol a hegy tetején majd levitte a fejünket a szél. Ez egész hasonló volt, bár gyenge kivitelben.
Elkanyarodtunk a kertváros felé és végig pofázva haladtunk előre, amikor egy parkos terület mellett egyszer csak azt hallottam, hogy "Elnézést. Elemlámpájuk van?"
Geri először meg se hallotta a kérdést, de ekkor már elindultam a két kissrác felé. Talán 10 év körüli fiuk lehetnek és mivel a sötétben botorkáltak 20 méterre a kivilágított aszfalttól, így megkérdeztem, hogy mit hagytak el.
Ekkor jött a megdöbbentő válasz. Az egyik srác elhagyta a fél pár cipőjét és már egy órája azt keresik a fűben. Nem akar megfázni, ezért arra kér minket, hogy segítsünk a lámpákkal megkeresni a cipőjét. :)))
Szerencsére a két Myo XP pár ezer százalékkal megdobta a cipőkeresés hatékonyságát és Geri fél perc után meg is találta a gyerek elhagyott cipőjét. Megköszönték, mi pedig tovább futottunk eléggé megdobott hangulatban. Aranyosak voltak a srácok és ha azt vesszük bátrak is, hogy segítséget mertek kérni. Persze baromi nagy szerencséjük is volt, mert gondolom elég ritkán járnak arra batár erős fejlámpákkal. (Mit szóltak volna, ha a 20 wattos halogén lámával megyek? 🙂 )
Hangulatunk is megdobódott és amúgy is a holnapi Dobogókői hegyifutó versenyről beszélgettünk Gerivel, szóval gyorsan elrepült az edzés.
Ez volt az első olyan edzés a sérülés után, mikor igazán élveztem a futást és nem is a saját lassú tempómban kocorásztam. Úgy tűnik, most már nem csak a bokám kezd rendbejönni, hanem a keringésem és az izomzatom is szép lassan visszaáll az normális, edzett állapotba.
Tulajdonképpen az eddigiekhez képest ez egy örömfutás volt. Az ilyen edzések miatt éri meg akkor is futni, amikor nincs hozzá nagy kedve az embernek. Fel vagyok dobva és ez a mai edzésnek köszönhető.
Az már csak hab a tortán, hogy a pulzusom is azt mutatja, hogy sokat javult az állapotom.
 
Összesen 12km, 80 szint, 61:19.
 
Max. pulzus: 164
Átlag pulzus: 151
Megnyugvási: 49 (147/98)

Síkvölgy, rugógyár felé egy túlméretezett kör

Gerivel megbeszéltük, hogy ma együtt futunk és olyan 10-12km volt tervbe véve. Mikor elindultunk Geri mondta, hogy 12km lesz és Síkvölgy felé megyünk, ami ellen nem is volt kifogásom.
Egész jó tempóban mentünk, nem is esett túl jól. A temető után ráálltunk az országútra és azon nyomtuk fejlámpáinkban, néha a frászt hozva az autósokra, akik csak azt látták, hogy fények mennek szembe velük.
Kicsit meglepődtem, hogy nem kanyarodtunk el balra, hanem mentünk tovább a Síkvölgyi tó felé, de nem foglalkoztam különösebben vele, mivel épp elég volt a tempót tartani. Geri aztán csak kibökte, hogy merre megyünk és ekkor már tudtam, hogy ez egy igen hosszú futás lesz és nemhogy 12-ből, de 15-ből se ússzuk meg. Elmentünk a tó mellett és folytattuk utunkat a dózeren egészen a rugógyárig, ahol kiértünk arra az országútra, amin Várgesztes felöl lehet levágni Pest irányában. Ezen futottunk ki a Győri útig, ami egyrészt messze volt, másrész igen sok szint is volt benne. Eléggé szenvedtem a fölfelékben és már alig vártam, hogy átbukjunk a dombtetőn, de vagy tucatnyiszor kellett csalódnom, mert mindig felfele jött. Már 1 óránál jártunk mire kiértünk a Győri útra a temető mögé, így sejteni lehetett, hogy a mai futás bizony 17-18km lesz.
Visszafele szerencsére lejtett és a tempó is visszaesett kicsit, de így is 4:40-4:50 körül mozoghatott.
Nem haltam meg, de már nem esett jól a vége. Tovább minden gond nélkül mentem volna még, de a tempó már kifejezetten nem tetszett.
Ha ezt tudom, akkor tuti lebeszéltem volna róla Gerit és csak egy rövidebb körre mentünk volna, de így utólag már jó érzés, hogy ezt is meg tudtam csinálni.
 
Összesen 18km, 180 szint, 85:04.
 
Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 156
Megnyugvási: 43 (148/105)

Akkor sem adom fel!

Igen sokáig tartott ma a munka. Győrben voltunk egész nap és este 9 után indultunk volna haza, ha az Árkád nem zár be 9-kor. Eltartott közel fél órán át, mire sikerült lejutnunk a tetőn lévő parkolójából, így már este fél 11 volt, mire hazaértem.
Ezek után kellett volna kimennem, ami minden bizonnyal nem ment volna még a sérülésem előtt.
Azóta megtanultam, hogy értékelni kell a lehetőséget, hogy sportolhatok és ez még este 11-kor is így van. Kimentem hát és egy könnyű 7km-t futottam egyedül a Győri út felé, majd az ÖMW kúttól kis utcákon vissza. Rengeteg fiatal jött szembe velem, csak úgy szálingóztak 1 km-en át. Feltehetően mindannyian buliba mentek és igencsak hülyének néztek engem. Persze minden második beszólt valami poénosat, de mivel csak fiatal tizenévesekről volt szó, így nem volt miért tartani tőlük. Az mindenesetre elég rendesen lejött, hogy céltalan életük lehet, ha az a legjobb szórakozásuk, hogy jól berúgnak, majd beszólnak az utcán akinek tudnak. Azt, hogy sport szerintem eddig csak TV-ben hallották.
A futás amúgy meglepően jólesett és élveztem is. Kellemes az idő még ilyenkor is és egyedül olyan tempót futottam, ami nem megerőltető. Bő 6km lett, de ilyenkor késő este nem is nagyon lett volna értelme többet menni.
Azért remélem ilyen későn többet nem kell futnom, mert résztávozni, vagy hosszabbat futni ilyenkor már durva lenne, főleg hegyen.
 
6km, 33:27.
 
Max. pulzus: 159
Átlag pulzus: 152
Megnyugvási: 28 (151/123)

Fejben az első nehéz edzés

Elég korán érte haza, de mivel már úgyis sötét volt nem siettem a futással, annál is inkább, mert Edit az egyik kolleganőjéhez ment lakásnézőbe és engem is elhívott, amire így igent mondtam.
Kicsit sokáig voltunk ott, így 9-re értünk haza és már nem sok kedvem volt futni. Már az is felmerült bennem, hogy esetleg nem futok ma, de végül csak rávettem magam. Még épp elolvastam Gösswein Csabi levelét, miszerint ő lett az Östmarka segédedzője. Baromira örül neki és mondjuk tényleg jónak tűnik a dolog, de én kicsit féltem is tőle. Pont abból ad le egy keveset, amiért kiment, igaz valószínűleg azért, hogy kint tudjon maradni (anyagiak), azaz az edzések, edzőtáborok némelyikében ő részben dolgozni fog.
Persze biztos jól végiggondolta és alapvetően jó a lehetőség, szóval jónak tűnik a dolog, de elég szörnyű, hogy ami neki maga a mennyország, az a Norvégok részéről valószínűleg kizsákmányolás.
Csabi nagyon erre teszi fel az életét és ez azért rejt magában némi kockázatot. Én már egy ideje túlvagyok ezen a korszakon, de azért még mindig fellelkesedtem az ilyen hírektől, így most is adott egy lökést az edzés elkezdéséhez.
Eredetileg hosszabbat terveztem, de már késő volt, így 6-8km-re csökkentettem az adagot. Csabival még cseteltünk pár percet mielőtt elindultam és pont azzal jött, hogy ne emeljek ám napról napra a távon, így kvázi előre megnyugtatta a lelkiismeretemet a lerövidített edzés miatt.
Bánhida felé tettem egy kört és 15 percnél fordultam, így egy hatos lett volna az edzés, de csak rávettem magam, hogy tegyek egy kitérőt a Síkvölgyi-temető felé. Pont 5 percet mentem előre, hogy 8km legyen az edzés, ami meg is lett bőven.
A lábam egyre jobb, bár közel nem az igazi, gyorsabb javulásra számítottam, de van időm bőven, így nem igazán aggaszt a dolog. A derekam is vacakol néha, így ma is meg kellett állnom hajolgatni kicsit, hogy ne zavarjon a futásban.
A lényeg, hogy ma is futottam, szépen lassan javul a lábam és az edzettségem is egyre jobb.
 
Összesen 8km, 41:51.
 
Maximum pulzus: 161
Átlag pulzus: 152

Most ez a hosszú

Hulla fáradtan értem haza, így aztán ledőltem és aludtam úgy egy órát, mielőtt futni indultam volna.
Egyedül mentem ki és már egész késő volt, de ennek ellenére ma egy hosszú futást terveztem, ami jelenleg egy 10km-t jelent számomra.
Bánhidai lakótelepen keresztül futottam ki a Győri út mellé az OMW kútnál és mentem tovább a Tűzoltóság irányába. Bő 25 percnél fordultam, de az 5km biztos megvolt, mert előző télen is ugyanitt fordultam a tizesek alkalmával.
A lábam ugyanolyan, mint tegnap, de ma semmi panaszom nem volt a derekamra és a tempóra se. Futottam, ami még jólesett és kifejezetten élveztem a futást, főleg a második felét.
Nem fáradtam el, úgyhogy szép lassan emelem majd tovább a távokat.
 
Összesen 10km, 40 szint, 49:09.
 
Átlag pulzus: 159
Megnyugvási: 45 (162/117)

Dolobene gél segített?

Tegnap este és ma reggel is bekentem a lábam Dolobene Géllel, hátha attól majd nem kell 2km-t várnom, mire bemelegszik a jobb (azaz a rosszabb) bokám és normális mozgással tudok futni az edzés elejétől.
Elég katasztrofális napom volt munka szempontjából, mert fél 9-kor végeztem, ráadásul Budapesten. Hazafelé még dugóba is kerültem, ráadásul esett az eső, szóval nem volt valami ideális a mai nap edzés szempontjából.
Szerencsére Gerivel már korábban megbeszéltük, hogy kimegyünk futni és bár szegénynek 9:30-ig kellett várni, hogy elinduljunk. A kenőcs valószínűleg tényleg használhatott valamennyit, mert kevésbé éreztem a bokám és ez már egész normálisnak tekinthető. Persze azért, ha így maradna, akkor eléggé kétségbeesnék, de lesz ez még jobb is.
Olyan 5 perces ezrekkel indultunk az Ipari park felé, majd onnan egyenesen a Kertvárosba mentünk, ami számomra igen meglepő módon jó nagy. Eddig még csak a szélén jártam a Kertvárosnak, de most végre át is szeltük. Volt benne egy kisebb domb is, így ma már szintet is futottam. A tempó nem volt valami fergeteges, de azért én szenvedtem rendesen. Olyan érzésem volt, mint amikor lendületeset futok, mondjuk jó 4 perces tempót. A különbség most az volt, hogy 1 perccel lassabbak voltunk kilométerenként.
A pulzusom valamennyit egyébként közelített Geriéhez, mert már csak 15-el magasabb az enyém, mint az övé. Még egy hét és utolérem, ami olyan szempontból még mindig kevés, hogy ő vagy 20-al magasabb maximális pulzussal rendelkezik, szóval mikor én kidőlök, akkor ő még nem a maxot nyomja. 🙂
A végén még tettünk egy kis kerülőt a Dózsa György út felé, hogy meglegyen a 8km, de ez az időből ítélve nem lehet kérdéses.
Valamiért az egész edzésen fájt kicsit a derekam, talán kellett volna nyújtanom is, nem csak nekiindulni a 15 órás ücsörgés után.
 
Összesen 8km, 50 szint, 40 perc.
 
Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 165
Megnyugvási: 38 (153/115)

Edittel egy könnyű hatos

Kora délután Edittel együtt mentünk ki futni egy könnyű 6km-t, ami most egyikőnknek se volt igazán könnyű, bár nekem most már kezd egész jól menni ez a 6 perces körüli tempó.
A Síkvölgyi temető felé indultunk és megint el kellett telnie jó 1km-nek mire normális lett a mozgásom, bár most a változatosság kedvéért még a derekam is fájt egy kicsit. Szép idő volt, bár a szél egy kicsit jobban fújt, mint kellett volna, de azért én élveztem a futást. Már eléggé vágyódom az erdőbe, de ez még odébb lesz.
Elég siralmas a fizikai állapotom és a tegnapi lendületesebb futás se zökkentett ki ebből a helyzetből. Holnaptól már nagyobb távokkal is meg kell próbálkozzak, ami minden bizonnyal nem jelent majd gondot.
Izomlázam már egyáltalán nincs, de a pulzusom még mindig nagyon magas. Talán már nem annyira, mint az első alkalmakkor, de azért a 150 körüli pulzus és a 6 perces ezrek nem passzolnak össze. Majd ha a 4 perceset futom ilyen pulzussal, akkor rendben leszek.
Leginkább persze az zavar, hogy a bokám csak 10 perc futás alatt melegszik be és addig még fáj.
 
Összesen 6km, 35:14.
Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 148

Síkvölgy felé 6km

Ma egyedül mentem ki futni Tatabányáról és indulás után a már megszokott kellemetlen érzés volt a bokám környékén. Egyszerűen nem hajlik még visszafele a bokám, tehát a lábujjaimat nem tudom magam felé feszíteni, vagy legalábbis nehezebben és kevésbé.
Ez ugye futásnál nem a legjobb, így az első 1,5 – 2km-en kicsit fáj a futás, így pedig elég nyomorék a mozgásom. Ezzel óvatosnak kell lenni, mert más sérülést okozhat. Szerencsére mire bemelegszik a lábam, tehát max. 2km alatt elmúlik a fájdalom, így onnantól teljesen jó mozgással tudok futni. Érzem ugyan, hogy nem egyforma a két lábamra lépni, de ez már olyan minimális, hogy nem zavaró.
Az izomláz viszont annál inkább, de a bemelegítéssel ez is elmúlik.
A Síkvölgyi-temető felé mentem ki a bicikliúton, persze fejlámpával és 17 percnél fordultam. A visszafele már kifejezetten tetszett és néhol már 5 percesen belül is futottam. Összesen 33:33 lett a bő 6km.
 
Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 155
 
Holnap elindulok a Tájfutó Maraton győri sprint számán, de csak azért, mert nagyon akarok már térképpel futni. Célom, hogy ne én legyek az utolsó értékelhető, bár ez se nagyon vágna mellbe, ha ezt nem sikerülne elérnem.

Visszatérek

Eljött a nagy nap. Ma délelőtt átmentem a kórházba, ahol pár perc alatt megvizsgált az orvos és szerencsére csupa jó híre volt. Szalagok rendbejöttek, lábam jól mozog, csak oldal irányba van kicsit beszűkülve a bokám mozgása. Ez nem csoda, hiszen öt és fél hete nem mozgattam úgy. 🙂
Fáslizást javasolt a következő pár hétre, de azthiszem ezt most ki fogom hagyni.
Késő délután, már sötétben jött át Geri, hogy együtt fussunk valamennyit. Én 6km-t mondtam neki, de úgy gondoltam, hogy ha minden rendben, akkor akár még 8 is lehet belőle.
Elindultunk és én már pár lépés után tudtam, hogy ez nem lesz egy kellemes futás, mert több helyen is éreztem, hogy el vagyok szokva a normális mozgástól. Gyakorlatilag az egész jobb lábam el van gyengülve és be van szűkülve a mozgásom. Kezdetben az achillesem éreztem, majd a vádlimat. Nem volt olyan vészes, de azért nem egészséges mozgással futottam, amit Geri meg is jegyzett. Bánhidai lakótelepen át mentünk a csónakázó tóhoz és hol egy kicsit jobb volt, hol rosszabb. Annyira azért nem volt vészes a dolog, hogy visszaforduljak, de néha már gondoltam rá. Azt mindenesetre elhatároztam, hogy nem fogok többet futni a minimum 6km-nél. A bokámmal úgy tűnik minden rendben van, de a bokarögzítő használata miatt egy csomó mozgást nem végeztem, ami most szépen érezteti hatását. Oldalra tényleg nem nagyon mozog a lábfejem, de ez nem is gond, ellenben az már inkább, hogy ha gördülni próbálok a jobb lábamon, akkor térd alatt az egész lábam sokkolom az "új mozgással". A vádlim olyannyira elszokott a terheléstől, hogy néha már szinte görcsbe rándult. Tudtam haladni, de azért volt, hogy megkértem Gerit, hogy álljunk meg egy percre.
Szegényt amúgy is kiakaszthatta a 6 perc körüli tempóm. Nekem 160 körül volt a pulzusom, mikor neki csak 130-nál. Ez fordítva szokott lenni, ha nem is ilyen arányban. Erre amúgy számítottam is, mert az elmúlt pár évben kezdtem néhányszor nulláról edzeni.
A csónakázó tónál aztán megálltam nyújtani, míg Geri futott 2 kört. Kicsit jobb lett utána, de közel sem volt az igazi.
 
Nem számítottam rá, hogy ilyen nehézkes lesz a visszatérés a futáshoz, de nem esek kétségbe. A bokám rendben van és csak a kihagyás és a bokarögzítő hatására vannak gondjaim. Szép fokozatosan vissza kell szoktatni magamat a terheléshez. A futás tökéletes lesz a lábam bemozgatásához.
Mától a kajálásra is próbálok odafigyelni, mert úgy (még) 5 kilót felszedtem a sérülés alatt.
 
Összesen 6km, 33:36.
 
Max. pulzus: 166
Átlag pulzus: 153

6×1000 méter, már 3:20-on belüli átlagra

Sikerült kicsivel korábban hazaérnem, így még be tudtuk vállalni, hogy az atlétikai pályára megyünk ki résztávozni. Talán ez az utolsó ilyen alkalom, mert már nagyon korán sötétedik.
Geri jött át hozzánk és tőlünk futottunk ki a pályára a megszokott útvonalon. Nem esett rosszul a futás, de máshol járt az eszem és mikor kiértünk a pályára nem sok kedvem volt résztávozni. Repülők közben meg is beszéltük Gerivel, hogy mindketten tartunk az edzéstől. Mondhatni, hogy én utálok résztávozni és ezt edzés előtt mindig érzem is. Utólag persze már nincs gond, főleg, ha meg tudtam csinálni az edzést.
A 10x100m után egy nagyon rövid nyújtogatás volt, majd nekiindultunk a már szokásos 6×1000 méternek. Pihenők, mint mindig most is 2 percek voltak, ami alatt átlóban átsétáltunk a pályán.
 
3:19,1 (174/103)
3:23,0 (174/109)
3:21,1 (176/109)
3:19,0 (176/113)
3:18,7 (177/119)
3:15,7 (179/135) 1 perces megnyugvási pulzus: 44
 
Az edzés előtt azt beszéltük meg Gerivel, hogy nem határozunk meg jobb célt, mint a múltkori 3:25, de ehhez képest az első 1000 métert jól elfutottam. Nem is esett különösebben jól.
A másodikban aztán Geri visszavett a tempóból és mögötte futva már jóval könnyebb volt nyomni. Egész könnyedén tudtam le a másodikat. A harmadikban sem volt különösebb gond, majd a negyedikben már Geri is keménykedett. Itt kezdtem úgy érezni először, hogy normálisan meg fogom tudni csinálni az edzést. Az ötödikben kellett küzdenem rendesen és Geri is kivolt, de az utolsót csak sikerült megint jól megfutnunk.
Én nem is néztem az utolsóban az órát, így nem tudtam milyen időt fogunk menni. Nem hajtottam teljesen szét magam, így maradt benne jópár másodperc. Ez nem gond, főleg, hogy csak 1 másodperccel volt lassabb az utolsó, mint a múlt héten és sokkal könnyebben ment. Geri jól eltalálta azt a tempót, ami még nem volt görcsös.
Levezetésnek hazakocogtunk és ez, mint mindig mostanában nagyon jólesett. Megint megcsináltunk egy kemény edzést, újra előreléptünk egy kicsit. Nagyon jó érzés, hogy hétről-hétre javulnak az időink és tulajdonképpen nem is szenvedek annyira az edzéseken, mint amennyire tartok tőle.
Sajnos valószínűleg nem fogunk tudni többet a pályán résztávozni, mert már most is ránksötétedett levezetés közben, így a csónakázó tónál futott időink nem lesznek összehasonlíthatóak az ittenivel.
 
Összesen 15km, 70:23.
 
Max. pulzus: 179
Átlag pulzus: 144
Megnyugvási: 44 (179/135)

Egy kicsivel még jobb 6x1000m

Nem voltam valami jókedvű a mai napon, sőt eléggé el vagyok keseredve. No nem az edzések miatt, hanem amiatt ami pesten zajlik. Az erőszak semmire nem lehet megoldás és csak árt az országnak.
Ezen járt az agyam egész nap és így is indultam futni Gerivel az atlétikai pálya felé. Mikor odaértünk és elkezdtük futni a 10×100 métert, akkor Gerinek el is mondtam, hogy jobb lenne, ha ideges lennék, mert idegből jól lehet futni. Ezzel szemben most nyomot hangulatom van és az égvilágon semmihez nincs kedvem. Leginkább elmenekülnék a gondok elől valami szép és nyugodt helyre.
Azért a repülők nem mentek rosszul és a végén még Gyulai Zoli is befutott. Ő ugyan nem állt be, de ott körözött a pályán, ezzel kicsit feldobta a kedvünket.
A program 6×1000 méter volt és én kezdtem a váltott vezetést. Az első 200 métert jól el is futottam, majd a 37-es első kétszázra csináltam egy 42-est. Végül ugyan egész közel került a tervezett 3:25-höz, de nem volt szerencsés a "váltogatás". A másodikban aztán Geri pont azt futotta amit kellett és teljesen egyenletesen, majd megfutottam én is ezt harmadikra. Negyedikre aztán Geri meglódult és én sem adtam alább az 5.-ben. Talán itt eggyel a vége előtt kezdtem először érezni, hogy ez nem sétagalopp. Az első 4 ugyanis nagyon könnyen ment. Éreztem, hogy nyomom keményen, de nem volt semmi szenvedés. Pörögtek a lábaim és csak azért nem élveztem nagyon az edzést, mert tudtam, hogy van még hátra belőle.
Geri az 5. ezerben lemaradt, majd hörögve nagy nehezen utolért. Nem gyógyult még meg teljesen, de már jól van. Már a harmadik után mondtam neki, hogy nem történik semmi, ha 1-2 ezret kihagy és végül úgy is döntött, hogy az utolsót kihagyja.
Eléggé bekezdtem, ami a mai napon az elsőt leszámítva nem volt jellemző és innentől nem is nagyon néztem az órára. Próbáltam tartani a tempót, de nagyon kemény volt. Szerencsére Geri 600-nál beállt vezetni és ez sokat lendített rajtam. Valószínűleg lassabb lett volna nélküle. Azért az utolsó se volt az a nagyhalál. Sokkal könnyebben mentem 3:14-et, mint legutóbb.
 
3:22,6 (171/101)
3:24,2 (173/104)
3:23,7 (174/119)
3:20,4 (175/112)
3:20,0 (176/116)
3:14,4 (178/139) Egy perces megnyugvási: 39
 
Pihenő 2 perc volt, ami alatt átlósan átsétáltunk a rajthoz. (második pulzusadat a két perc végén van)
 
Levezetésnek kis kerülővel hazafutottunk, amiben Gyulai Zolival beszélgettünk egy darabig, majd kettesben hazakocogtunk Gerivel.
Jólesett a mai edzés, végre eljutottam arra a szintre, hogy nem fáj a résztáv. Ha küzdeni is kell, az nem akkora őrült szenvedés, mint az első pár résztávon volt. Igaz nem futok valami nagy időket, de szép lassan fejlődök és engem most ez érdekel.
Az edzés másik nagy pozitívuma volt, hogy megfeledkeztem minden zavargásokkal, politikával kapcsolatos dologról és teljes lelki nyugalom szállt meg futás után. Ez hihetetlen, de olyan mértékben helyretett a futás, hogy mostantól magasról teszek mindenre ami politika, vagy azzal kapcsolatos. Amíg engem elkerülnek az események addig azon se idegesítem magam, ha kretének szétverik Budapestet. Ha nem kerülnek el, akkor majd odébbmegyek!
Most jól érzem magam és nagy kedvvel várom az edzéseket, versenyeket. Éljen a sport, éljen a tájfutás!
 
Összesen 15km, 71:42.
 
Max. pulzus: 179
Átlag pulzus: 144

3×2000 méter hét percen belülre

A tegnapi résztávot végül a mai napra tettük át. Geri jött át hozzánk és tőlünk futottunk ki az atlétikai pályára. Nekem nem igazán esett jól a futás, de Geri se virgonckodott. Fáj a torka és már meg is beszéltek az orvossal egy időpontot a mandulaműtétjére.
Mikor kiértünk a pályára, akkor bosszúsan tapasztaltuk, hogy focisták edzenek a pályán, méghozzá a Tatabánya NB1-es csapata. Persze rövid idő múlva én már jól szórakoztam rajtuk, mert valami fergetegesen nevetséges az, ami most a magyar foci élvonalát jellemzi és ez meg is mutatkozott ezen az edzésen. A repülőzésünk közben sokkal gyorsabbak voltunk, mint bármelyik játékos, pedig még afrikai játékosok is szép számban kocorásztak a pályán. No ők is igen lusták. Ahogy leadja egy játékos a labdát következetesen lecövekel és nem is mozdul vagy fél percig. Mondtam is Gerinek, hogy óvatosan repülőzzünk, mert ha meglátják, hogy mi tudunk valamennyire futni, akkor le akarnak majd igazolni minket. 🙂
Lenyomtuk a 10 repülőt és én már jobban éreztem magamat. Még jót nevettünk azon, hogy 10 perces kilométerekkel megkezdték a levezetést a város focistái. Ennél mulatságosabb már csak az volt, hogy ezt fél kör után be is fejezték. Mivel mindezt a füvön tették, így összesen 150 métert futottak, azt is 1,5 perc alatt. Nem csoda, hogy itt tart a labdarúgásunk. Ketten többet futottunk, mint az egész focicsapat. Ja és mindehhez még oda volt készítve nekik a hűtőláda, a Vitalade frissítő, néhányan pedig a pálya szélén pihegtek. Az egyik néger játékos próbajátékon vehetett részt, de rám nem tett nagy benyomást, mert legyintett minden labdára, ami nem találta telibe. Próbálták neki elmagyarázni, hogy a nyolcas szobában várják edzés után, de mivel ezt csak magyarul voltak képesek közölni vele így nem értett egy szót sem.
A focistáknak is fura lehetett, hogy mi ott vagyunk, mert életükben először bepillantást nyerhettek egy edzésbe. 🙂
Nekiálltunk a 3x2000m-nek és rögtön az elején éreztem, hogy ez nem lesz könnyű. Az első után már úgy gondoltam nem tudom befejezni, de végül sikerült megcsinálni mind a hármat. Köztük pedig 2 perc pihenő volt.
 
6:57,3 (175/109)
6:59,9 (176/116)
6:54,6 (177/128) 1 perces megnyugvási: 49
 
Az elsőt én kezdtem el vezetni és maradtam is végig elől. Nagyon nem esett jól.
A másodikban Geri ment elöl és nagyon könnyűnek tűnt, pedig csak 1-2 másodperc eltérés volt, majd 1200 méternél elléptem Geri mellett, mert kezdtünk kicsúszni az időből. Geri sajnos ki is állt, mert nincs valami jó állapotban. Nem tud nyelni, úgy fáj a torka, doki pedig nem ad rá semmit.
Harmadik kétezerre megfűztem Gerit, hogy vezessen nekem egy kicsit. Ebből megint 1200 méter lett, de most gyorsabban mentünk és az utolsó két kör nem is esett túl jól, de már csak ki kellett bírni, hisz időben jól álltam.
Levezetésnek hazafutottunk, ami szokás szerint bő 4km lett.
 
Geri kicsit ki van akadva, amit nem is csodálok. Ez most olyan lehet neki, mint nekem az előző alapozás volt, ami alatt állandóan beteg voltam és nem tudtam mit kezdeni vele. Sajnálom nagyon és nem csak azért, mert most futhatok egyedül, hanem, mert sokat dolgozott és most akármennyire is szeretne edzeni nem megy neki. Ráadásul nem ez az első problémája, ami miatt ki kell hagynia egy hosszabb időszakot. Azért nem aggódok nagyon, mert eddig még mindig felállt a padlóról és így is nagy fejlődést produkált. Ha most megszabadul a mandulájától, akkor pedig nincs ami megállítsa.
Én utólag már elégedett vagyok a mai edzésemmel, mert bár elég küzdős lett, de csak sikerült megcsinálnom és ha azt nézem, hogy az utolsó kétezerben ezernél 3:25 volt a részidőm, akkor be kell, hogy lássam, hogy ennyit tudok. Legutóbb, mikor ezreket futottunk volt, hogy ennyire sikerült és akkor tovább se kellett menni. Talán tekinthetem ezt az edzést is fejlődésnek.
Az mindenesetre jó érzés, hogy túlvagyok rajta.
 
Összesen 15km, 72:28.
 
Max. pulzus: 178
Átlag pulzus: 144
Megnyugvási pulzus: 49 (177/128)
 

Bencével, majd nélküle a városban

Elég nehézkes mozgással indultam el Geriékhez és csöppet sem bántam, hogy mikor odaértem még nem tudtunk egyből indulni.
Bence is velünk akart jönni, amibe bele is egyeztünk, bár Geri nem igazán lelkesedett ezért.
Indulás után Bence egyből elkezdett lemaradozni, ráadásul azzal szórakozott, hogy csak az orrán veszi a levegőt, ami további lassulást eredményezett nála. Máskor föl-le rohangál, de most csak hátul kullogott, ami Gerinek igencsak nem tetszett.
A Síkvölgy felé haladtunk és 8km, 10x100m volt a terv, de nagyon nem úgy haladtunk, ahogy terveztük Bence miatt. Elkezdtünk repülőzni, majd visszakocogni Bencéhez, de a második ilyennél ő se szó, se beszéd visszafordult. Azt se tudtuk hol van, majd megláttuk tőlünk 200 méterre, amint hazafelé fut. Persze rohantunk utána, de valamiért Bence kegyetlenül tolta, így egy jó 600 métert biztos mentünk, mire beértük.
Nem igazán szólt semmit arról, hogy miért fordult meg szó nélkül. Visszafutottunk vele, ami érdekes módon már teljesen jó tempóban történt. Úgy látszik Bence hazafelé már minden gond nélkül tudott rohanni.
Gerivel a Csónakázó-tó felé indultunk és hát eléggé ki volt bukva az öccsére.Mire odaértünk már másról beszélgettünk és a futás se volt annyira kellemetlen, de repülőzni nem volt kedvem.
Geri meg akart állni nyújtani, ami nekem se esett nehezemre így jó 20 percig gimnasztikáztunk. Érdekes módon mikor a jobb lábamat feszítem vissza hátrafele, akkor a bokámat eléggé érzem és nem valami kellemes. A Főiskolás VB óta nem jött még teljesen rendbe. Nem hátráltat sem az edzésben, se a versenyzésben, de azért zavar, hogy néha érzem.
A nyújtás után futottunk 1 tó kört, amiben volt 6 repülő, majd csináltunk még kettőt, mielőtt vissza indultunk volna. Az első 3-4 nagyon nem esett jól, de utána már belelendültem. A hazafutás se esett már annyira rosszul, így az edzés elérte a célját és kicsit felrázott a szenvedős állapotomból.
 
Összesen 9km, 46:00.
 
Max. pulzus: 151
Átlag pulzus: 126
Megnyugvási: 26 (129/103) Lépcsőmászással.

15×200 méter hármasban

Ma megjött az új Nike cipőm, így abban indultam edzeni Gerivel és már az elején éreztem, hogy jóban leszek ezzel az új cipővel, mert nagyon kényelmes. Kicsit fura, hogy terepcipő létére ennyire szellőzik, de ha jól bírja majd a strapát, akkor ez is csak előny. Résztávra viszont nem fogom felvenni, mert tényleg terepcipő és így nehezebb, mint a könnyű Adidas, amiben máskor szoktam résztávozni.
Kifutottunk a szokásos útvonalon az atlétikai pályára és bejártuk, mivel egy kapu is útban volt és a slagból is a pályára spriccelt a víz. Még nem kezdtünk el repülőzni és épp azon agyaltam, hogy 300-at, vagy 400-at fussunk 10 darabot, mikor láttuk, hogy egy srác repülőzik mellettünk. Geri mondta is, hogy nagyon ismerős neki, így megkérdeztem tőle, hogy mit fog futni. Mondta, hogy 15x200m lesz a program és hamar kiderült, hogy Gerivel ismerik is egymást, mert tavasszal futottak egyszer együtt.
Beálltunk hozzá repülőzni és közben megbeszéltük, hogy együtt fogjuk nyomni a mai edzést, méghozzá mi csatlakozunk hozzá.
Valahogy nem gondoltam kétszáz méterekre, de nem tűnt hülyeségnek, sőt nagyon is belefér a képbe, így 4 nappal a ROB előtt.
Hornyák Zsoltnak hívják amúgy a srácot és a Gál lakótelepen lakik itt Tatabányán, tehát valószínűleg a jövőben is fogunk együtt futni még. Elmondta, hogy 35 körüli 200-akat tervez, mi pedig, hogy annál kicsit jobbat.
Ő kezdte a résztávot, majd én jöttem, végül Geri és ezt tartottuk is edzés végéig, tehát felválta vezettünk. A gyors kétszázak között is megfutottuk a másik kétszázat, de nagyon lassan, dzsoggolva.
 
32:9 (135) 79:9 (138)
33:5 (168) 84:4 (140)
33:0 (168) 85:6 (140)
35:7 (164) 83:2 (141)
34:2 (167) 90:1 (136)
33:3 (168) 93:5 (136)
34:2 (165) 88:6 (136)
33:1 (169) 100:8 (135)
32:6 (169) 99:5 (137)
34:5 (167) 94:6 (139)
33:2 (162) 103:3 (138)
32:6 (171) 104:6 (138)
34:4 (165) 95:0 (141)
33:3 (172) 102:3 (144)
29:6 (177)
 
Nagyon jó edzés lett ez a mai résztáv, mert változatos volt és pörgős. Kemény is, de egyben könnyű is. Én a kétszázak elején úgy éreztem gyorsabban is mehetnék, de 100m után már gyors volt a tempó. Nem tudom, hogy én lassulok be, vagy a többiek futják meg jobban az egyenest, de ezt mindegyikben így éreztem. Fura volt, hogy Geri nagyon tolta mikor vezetett, többnyire el is hagyott, én mentem egy közepeset, míg Zsolt kicsit gyengébbet. Mindenesetre így sokkal kevésbé volt monoton az edzés és nagyon jó, hogy így alakult. Az utolsó előtt nem gondoltam volna, hogy Gerivel megpróbálok elfutni, de aztán nem bírtam ellenállni és elindultam, ahogy bírtam. Százig még akár kicsit gyorsabban is bírtam volna menni, de százötvennél már annyira kifulladtam, hogy még kicsit le is maradtam. Azért így is nagyon jó lett ez az utolsó, bár nem biztos, hogy erre volt szükség. A lelkemnek azért jót tett.
Futottunk még 6 nagyon könnyű repülőt, majd hazakocogtunk.
 
Nagyon jó és érdekes edzés volt. Lassan egy egész futócsapat fog kialakulni itt Tatabányán, ami baromi király.
Jó volt így edzeni, sokkal változatosabb volt, mint máskor.
 
Összesen 15km, 83:46.
 
Max. pulzus: 178
Átlag pulzus: 141

Esti kocogás a Dózsakert körül

Edit is szeretett volna ma futni és Bence is felhívta, hogy menjenek futni egyet, így este kimentünk hármasba még kocogni.
Valahogy magától értetődik, hogy nem hagyok ki egy futást, ha időm is van és hívnak is, így bevállaltam ezt a szűk 6km-t a Dózsakert körül. Átkocogtunk Geriékhez és megvártuk Bencét, majd futottunk 2 kört, olyan 5:30 kiliátlaggal. Bence össze vissza ugrált az elején, majd kicsit visszafogottabb lett, mikor kezdett fáradni. Nem semmi a srác. Pár év és legalább olyan kemény lesz, mint a bátyja.
Edit eléggé elfáradt, így visszafele már sétáltunk.
 
Összesen 6km, 31:19.
 
Max. pulzus: 130
Átlag pulzus: 122

10x400m hideg, szeles időben

Ma nagyon nem volt kedvem futni, résztávozni pedig főleg nem akartam menni. Hűvös idő van, fúj a szél és én nagyon álmos vagyok. Legszívesebben csak ledőlnék és nem csinálnék semmit.
Szerencsére Gerivel ketten vagyunk, így a megbeszéltekhez tartani kell magamat és ma is elindultunk edzeni, méghozzá az atlétikai pályára. Ez volt az első edzés, hogy két réteget kellett felvenni, mert 12-13 fokban, nagy széllel már kevés az egy póló.
Kifutás közben sem nagyon jött meg a kedvem, de legalább már haladtunk az edzéssel, majd mikor már a pályán repülőztünk, akkor megjelent Gyulai Zoli is, aki átmozgatni jött le az atlétikai pályára. Váltottunk pár szót és ettől az edzés kicsit eltért a megszokottól. Végre történt valami. Unatkozni nem unatkoztam, mert Geri a készülő adventurerace.lap.hu-ról (kalandtúra.lap.hu) mesélt, de a nyomott idő miatt nem voltam valami lelkes a futást illetően.
Megcsináltuk a 10x100m-t, majd nekiindultunk a 10x400m-nek. 1,5 perc pihenőkkel.
 
72,4 (171/106)
76,6 (169/104)
74,4 (172/107)
74,0 (172/111)
74,1 (173/116)
73,4 (174/120)
73,5 (174/125)
73,1 (175/129)
73,1 (176/130)
71,8 (176/145) – 1 perces megnyugvási pulzus: 31
 
Az elsőt sikeresen elfutottam, majd a másodikban Geri túlságosan is visszafogta a tempót, de innentől mindet jól eltaláltuk. Azokat a 400m-ek amiket én vezettem kicsit elfutottuk az elején az én hibámból, de én már régen is mindig gyorsan kezdtem. Így valahogy könnyebb megfutni a kitűzött időt, mint ha egyenletesen futnék.
Az ötödik 400 után kezdtem kicsit kidurranni, mert nem igazán sikerült a másfél percek alatt kipihenni magamat és a pulzusom is az egekben maradt a következő 400m-ek kezdetére. Az edzés második fele ennek megfelelően átment kicsit szenvedősbe és keményen küzdeni kellett, hogy megfussam az időket.
Az utolsóban Geri vezetett és nekem úgy tűnt, hogy egyáltalán nem megyünk gyorsan, majd az utolsó 100m-t kegyetlenül megnyomta, én pedig próbáltam rajta maradni, ami sikerült is. Még így sem gondoltam volna, hogy 71 lesz az utolsó, de úgy tűnik mégsem volt olyan lassú az a kezdés.
Levezetésben az volt a legjobb, hogy megint megcsináltuk a résztávot, így aztán elégedetten kocoghattunk haza. Mostanában egész jól mennek ezek a levezetések is.
Maga az edzés nagyon jól sikerült, elégedett vagyok vele, de talán lehetett volna kicsit kevésbé szenvedős. Az idők egy árnyalattal jobbak, mint egy hete voltak, ám ez a nagy szél és a plusz réteg ruha miatt egész komoly előrelépést jelent. Sokkal keményebb edzés volt, mint a múlt heti. Legközelebb nem kell javulni, hanem ugyanezt kellene megcsinálni kicsit könnyedebben.
 
Összesen 14km, 64:36.
 
Max. pulzus: 177
Átlag pulzus: 139
Megnyugvási pulzus a végén: 36 (138/102)

6x1000m, a végén már 3:14-re

Ma egy csomó minden a futást érintő negatív fejlemény derült ki a munkahelyemen, így kicsit később fogok mostanában hazaérni és ami mégnagyobb baj, hogy sokat kell majd a pesti irodába járnom. Ez mind-mind az edzés elől veszi el az időt és várhatóan már heteken belül rákényszerülök, hogy sötétben eddzek.
Ennek következtében kicsit kedvemet veszte autóztam hazafelé, de valami olyan hihetetlen gyönyörű idő volt, hogy sajnáltam, hogy ma nem a hegyre megyünk futni. Nem zavarna, hogy jön az ősz, hiszen az őszi erdő is gyönyörű, sőt a téli is, de ebből nem sokat lát az ember, ha sötétben fut.
Geri jött át hozzánk és innen indultunk futni. Természetesen még indulás előtt elmentem WC-re tanulva a mostanában előforduló rossz tapasztalatokból.
A bemelegítés viszonylag könnyen ment, de nem vágytam a gyors futásra és a repülők sem estek olyan nagyon jól. Gimnasztikáztam még egy kicsit majd nekikezdtünk az edzésnek, ami a múlt hetihez hasonlóan 6x1000m volt.
 
3:26,2 (168/100)
3:24,3 (171/103)
3:22,1 (175/113) Kicsit kevesebbet pihentünk, mert pont kocogók jöttek a pályán és nem akartuk elénk engedni őket.
3:22,3 (174/110)
1:59,6 (171/111) Elmentem Wc-re és csak 400m-nél álltam be Geri mögé.
3:14,2 (178/126) Egy perces megnyugvási pulzus: 52
 
Kicsit küzdősen, de haladtam az edzéssel és igaz, hogy Geri néha otthagyott, ám én elégedett voltam a saját időimmel. A negyedik ezerben nagyon rámjött a vécézhetnék és kénytelen voltam megállni elintézni a dolgom, így csak 600 méterre tudtam visszaállni Geri mögé. Ehhez is futnom kellett vagy 100 métert közepes tempóban, különben nem értem volna oda.
Az utolsóban Gerinek akadtak gyomorgondjai, így én álltam előre és maradtam is végig elől. Igen jó tempóban sikerült elkezdeni az utolsó résztávot és nagy küzdelmek árán sikerült is többé kevésbé a végéig tartanom. Geri jól lemaradt, majd ő rohant vécére a vége után.
Jó kis edzés lett ez, kár, hogy az ötödikből kihagytam 400 métert. Az utolsó ezer kifejezetten bíztató, mert évek óta nem futottam ilyen gyors ezret. Egy másodperccel még jobb lett, mint múlt héten az utolsó.
 
Visszafele kicsit lassan kocogtunk, mert Gerinek később se volt túl jó a gyomra. Nem tudom mi lehet velünk mostanában, mert elég sűrűn vannak hasonló gondjaink. Nem hiszem, hogy valami kaja lenne a ludas, inkább az étkezés időpontját kell távolabb tenni az edzéstől.
Visszajött a kedvem az edzésekhez, de ehhez kell, hogy Gerivel eddzünk, mert egyedül nagyon kegyetlen lenne.
 
Összesen 15km, 70:10
 
Max. pulzus: 179
Átlag pulzus: 139
Megnyugvási pulzus az utolsó 1000m után: 52 (178/126)
Megnyugvási pulzus a levezetés végén lépcsőmászással: 23 (139/116)

10x400m 74-es átlagra

A megfázásom a következő fázisba lépett, így most már rendesen köhögök és náthás is vagyok, így még az edzés kihagyása is felmerült bennem. Ennek ellenére elindultam Gerivel az atlétikai pálya felé és meglepetésemre egész jól éreztem magam, nemhogy nem akartam megfulladni, de egyáltalán nem köhögtem.
A szokásos kifutás kb. 4km volt, majd csináltunk 10x100m-t, ami közben és után gimnasztikáztunk egy keveset.
A tervben 10x400m szerepelt 75-ös időre, 1,5 perc pihenővel, ami reálisnak tűnt, de én mindig parázok a résztávok előtt.
Az elsőt én vezettem, majd felváltva ment elől Geri és én. Én mindig próbáltam visszafogni a tempót és csak 75-öt menni, míg Gerinek mindig sikerült 73 körül mennie. A 6.-ban és 8.-ban ennek megfelelően le is maradtam egy kicsit.
Az első 400-ak után azt hittem durvább lesz, de a felétől már tudtam, hogy menni fog az edzés. Tulajdonképpen nem szenvedtem különösebben és semmi görcsösség nem volt a mozgásomban, leszámítva talán a végét. Általában az első 200m lett a gyorsabb, így 36-nál lassabb kezdés nem is nagyon volt, igaz 35 alá sem mentünk.
 
74,6 (168/106)
73,9 (171/109)
75,3 (172/116)
73,7 (173/118)
75,5 (173/119)
74,6 (174/124)
74,3 (175/123)
74,6 (173/123)
74,4 (175/125)
71,1 (177/131) Ez az 1 perces megnyugvási. (46)
 
Megint sikerült egy nagyon jót résztávozni, teljesen elégedett vagyok. Ilyen edzést akartam csinálni. Végre úgy érzem mérhető eredménye van az edzéseimnek és a régi időim sem tűnnek elérhetetlennek. Most ugyanis sokkal rosszabb pályán rohangálunk és ez a füves salak pálya nem épp ideális, az időkön biztos ront valamennyit. Persze az edzések értékéből nem von le semmit, sőt. Tájfutók vagyunk, úgyhogy bőven belefér.
Ha belegondolok, hogy régen mekkora szenvedések árán tudtam ugyanilyen edzést rekortánon 69-es átlagra megcsinálni, akkor most ez a 74-es átlag kifejezetten lazának tűnik.
Visszafutásban Geriék felé mentünk, így nekem 5km is meglett és megint egész jólesett.
Fürdés után nyújtottam egy nagyot, amit most már hét eleje óta erőltetek. Edit pedig gyógytornászhoz méltó módon olyan nyújtógyakorlatokba kényszerít bele, hogy azt hittem elszakadok. Nem hiába dolgozik a profik mellett gyógytornász. Van amit csak külső segítséggel lehet megcsinálni. Nekem most szerencsém van, mert Edit szívesen kínoz ezekkel a gyakorlatokkal.
 
Összesen 14km, 64:05.
 
Max. pulzus: 177
Átlag pulzus: 143
Megnyugvási pulzus: 39 (145/106)

Nagyon jól sikerült 6x1000m

A mai nap elég sokat beszélgettem MSN-en Gösswein Csabival, mivel mindenáron szeretne jobb belátásra bírni a válogatottságot és főleg a Világkupát illetően. Nem hiszem, hogy sok értelme van a dolognak, hiszen Düdü hajthatatlannak tűnt. Mindenesetre Csabi felvette vele a kapcsolatot ezzel kapcsolatban, pedig próbáltam erről lebeszélni. Most úgy néz ki jobban elgondolkozott a dolgon, sőt Csabi szerint meg fogja gondolni magát. Ráadásul Csabi szeretné, ha váltó is lenne a Világkupa futamon, ami abban az esetben, ha Zsebe Isti is utazik már csak rajtam fog múlni. Szóval most nagyon nem tudom, hogy mit tegyek, ha Düdü meggondolja magát. Egyrészt nem poénból mondtam le a válogatottságról, másrészt viszont nem szeretném ha miattam szívna Csabi és Isti. Az biztos, hogy ha nem kellek a váltóhoz, akkor nem megyek.
Történt még egy kissé vicces dolog a délután, ugyanis érkezett egy látogató az edzésnaplómra a Google felől a következő kereső-kifejezésre: térkép nélküli tájékozódás
Szóval lassan már a Google is tudja, hogy béna vagyok. 🙂 Igaz még csak a 8. helyre sorol, de fogok én még feljebb jönni. Bár ha azt vesszük, hogy sikeres is lehet a térkép nélküli tájékozódás, akkor ez még dicsőség is lehet.
Egész nap felszabadult voltam a gondolattól, hogy mostantól nem kell megfelelnem senkinek és nagy kedvem van edzeni. Ennek ellenére elgondolkoztam rajta, hogy a mára tervezett résztávot el kellene halasztani és csak egy könnyűt futni, főleg, ha esik az eső. Végül elállt az eső és szép volt az idő, így bevállaltam az edzést.
Geri jött át hozzánk és tőlünk indultunk az atlétikai pálya felé. Útközben elég nagy pocsolyák voltak és nem is éreztem úgy, hogy jól menne a futás, így az is felmerült bennem, hogy ha nagy a sár a pályán, akkor csak egy könnyű futás lesz a mai. A pályára kiérve aztán vegyes állapotot tapasztaltunk, mert csak 2 helyen volt zavaró pocsolya és úgy döntöttünk, hogy azt a fűre felugorva ki tudjuk kerülni. Az egyik a kanyarban volt, a másik az egyenesben, így levágás és kerülő egyaránt volt, de összességében az 1000m megmaradt 1000m-nek. Talán kicsit nehezebb is lett.
Csináltunk 10 repülőt, majd gimnasztikáztunk is egy kicsit. A repülőzés vége felé kezdtem érezni, hogy egész jól megy a futás, de baromira féltem, hogy a tervezett 6x1000m nagyon kemény lesz. Ennek megfelelően a korábban kitalált 3:30-as tempó lett kitűzve célnak 2 perc pihenővel. Hogy csak kétszer kelljen a pocsolyákat kerülni ezer méterenként mindegyiket ugyanonnan kezdtük és a pihenőidőben átgyalogoltunk a füvön a rajthoz.
 
3:27,7   (168/100)
3:24,9   (172/103)
3:25,7   (173/113)
3:26,9   (174/113)
3:20,6   (177/118)
3:15,2   (180/140) 1 perces megnyugvási (40)
 
Az első ezer métert én vezettem, majd a másodikat Geri s ezután is felváltva folytattuk.
Az első 4 igazán könnyen ment, aminek nagyon örültem, tekintve, hogy azt hittem rosszabbul fog menni. Az 5.-ben Geri előrement 300-al a vége előtt és kicsit meghúzta. Olyan 37-38 lehetett az utolsó 200m, így egész jó lett az ezer is.
Az utolsóban aztán végig Geri ment elől és csak 600 után indult meg, addig 3:20-as tempót futva. Kicsit kemény volt a vége, de jólesett kifutni magam. Nem görcsöltem, de azért küzdöttem rendesen.
 
Mivel elég vizesek voltunk, így egyből indultunk vissza. Nagyon jólesett a levezetés, pedig nem szokott tetszeni a jó 4km-es hazafele út. Kegyetlen jó edzést csináltunk, pont olyan volt ami a mostani állapotomhoz és talán Geriéhez is kellett.
 
Összesen 16km, 1:09:42.
 
Max. pulzus: 180
Átlag pulzus: 144 (2 perces pihenőkkel)

Résztáv esőben

A felnőtt VB netes követése egészen felvillanyozott a mai nap, különösen a délutáni Videó közvetítés volt szenzációs. Igaz nem működött tökéletesen, de azért amikor ment, akkor jó volt. Annál is inkább, mert Makrai Évi szenzációsan jól futott és 17. lett.
Ezek után indultam futni és teljesen a világbajnokság hatása alatt voltam. Leginkább azt sajnáltam, hogy nem vagyok ott. A sprint is megmozgatta a fantáziámat, mert bár nem igazán szeretem egész jól szokott menni. Kassán ez sajnos ki fog maradni, pedig én bevállalnám mind a 4 számot. Talán majd legközelebb.
Kint esett az eső és kellemes 20 fok volt, én pedig kicsit átterveztem a futást, mert ilyenkor a kacsás-tó környékén nem lehet gyorsat edzeni. Így az atlétikai pályára helyeztem át a mai résztávot és oda tartottam az esőben. A lakótelepeken átvágva persze a sprint járt a fejemben, mert itt is lehetne egész normális sprint versenyeket rendezni. Közben kitaláltam, hogy 800 métereket fogok futni, minimum 5, maximum 8 darabot és jó lenne 2:40-re megcsinálni. Gondoltam a 3:20-as tempó még menni fog.
Ahogy haladtam a pálya felé egyre jobban esett, így váltakozó futáson kezdtem gondolkozni. Jól el is áztam, mire a pályára értem (20:58 alatt), majd elkezdtem repülőzni. 7:50 alatt nyomtam 10x100m-t s egész jól ment, ráadásul az eső is elállt.
Úgy döntöttem, hogy mégis 800 métereket fogok futni, de mivel csurom vizes voltam megálltam egy kicsit és kicsavartam a pólómat.
Elkezdtem az első 800 métert, de már 400-nál láttam, hogy gond lesz a tempóval, végül 2:43,4 lett és úgy döntöttem a tempó fontosabb, mint a táv, így 400 méterekre tértem át.
 
1x800m :
2:43,4
 
6x400m :
78,4
78,7
77,5
77,5
76,0
74,3
 
A 800 méter után 2 percet pihentem, míg a 400-ak után 1:30-at.
Gondolkoztam, hogy többet fussak, de nem akartam teljesen szétfutni magam és nem is volt valami kellemes a szemerkélő esőben edzeni.
Így utólag úgy látom, hogy ment volna a 800 méter is, bár lehet csak pár másodperccel lassabban, de 400-ból is futhattam volna többet, mert a kezdésekre mindig teljesen pihent voltam. Azthiszem elfelejtettem igazán keményen résztávozni és nem tudom magam maxra kihajtani egy gyors edzésen. Vissza kell szoktatni a testem az efféle szenvedésre és akkor pár másodpercet le tudok még faragni ilyen állapotban is. Közel sem haltam meg ugyanis annyira, mint korábban egy ilyen edzéstől. Bár ez lehet nem is baj.
Az idők elég gyengék, de ez azért nem olyan elkeserítő, ha figyelembe veszem, hogy vacak és csúszós salakon, csurom vizesen toltam akkor már jobb a helyzet. Levezetés előtt futottam még 4 repülőt, majd elindultam haza. Ekkor kezdtem el figyelni, hogy elég hűvös van, és én meg olyan vizes vagyok, mintha most másztam volna ki egy tóból.
Hazafelé kicsit hosszabb úton, a főút mellett mentem, így 21:37 lett.
 
Kellenek az ilyen edzések, így ez is nagyon hasznos volt, de még kell pár hasonlót futnom, hogy elfogadható eredményeket produkáljak.
 
Összesen 14km, 64:46

Aszfalton egyedül

Elég fáradt voltam egész nap a hétvége miatt és Geri is kivolt, így csak egy könnyű futást terveztünk, ám azt is halasztgattam, mert eléggé úgy nézett ki, hogy vihar készül. Ennek megfelelően elég későn indultam el Gerihez, ráadásul ő épp nem érezte jól magát, így végül egyedül indultam futni.
Szemerkélt az eső, de ettől még nem lett kellemes az idő. Az aszfalt gőzölgött, így elég kellemetlen volt futni.
Sötét is volt, így maradtam aszfalton bármennyire is kellemetlen volt és a Síkvölgyi temetőig futottam. Visszafele a templomtól más úton jöttem, hogy ne legyen olyan unalmas.
Érdekes módon egészen pörögtek a lábaim.
 
Összesen 9km, 43 perc.

10x200m atlétikai pályán

A Középtávú OB előtti utolsó edzésnek egy könnyű résztávot szántunk, így Gerivel az atlétikai pálya felé vettük az irányt.
A bemelegítés nem esett jól, akárcsak a múltkor és most akkor sem éreztem magam sokkal jobban, amikor odaértünk.
Azért a 10 db repülő után már egész jól mozogtam.
 
A program 10x200m volt köztük 150m dzsoggal, ami az átlót jelentette az atlétikai pályán.
32:8 ; 32:6 ; 32:9 ; 32:5 ; 33:2 ; 32:3 ; 33:5 ; 32:9 ; 33:1 ; 32:1
Felváltva vezettünk Gerivel, így egy kicsit változatosabb volt.
A lassúak olyan 1:10 körül alakultak, így nem kapkodtuk el őket, de még így is majdnem behaltam. A vége igen küzdős lett, bár szerencsére ilyen röviden nem zsibbadtam be.
 
Hazafele egyikőnknek sem volt sok kedve futni, ennek ellenére egész gyorsan hazaértünk a jó 4km-re lévő pályáról.
 
Összesen 79 perc, 14km, 50m szint.

300m-ek atlétikai pályán

Idén először volt igazán meleg a mai napon, így jobbnak láttam, ha a résztávhoz rövidnadrágot és futópólót veszek fel.
Átfutottam Geriékhez, majd együtt indultunk a tervek szerint az atlétikai pályára. Én még soha nem voltam ott, így nem tudtam mire számíthatok, bár Geri nem dicsérte halálra a minőségét. Végülis nem számít, hiszen tájfutók vagyunk.
Nagyon nem esett jól a futás melegítés közben, így nem számítottam valami kellemes futásra. Kossuth-kerten keresztül futottunk el a pályáig, ami be volt zárva. Geri megnyugtatott, hogy ez mindig így van és mindenki bemászik. Hát ezt egyedül biztos nem fedeztem volna fel, de most már legalább tudom. Bemelegítés olyan 4,5 kili lett, majd a füvön nyomtunk 10 repülőt.
Érdekes módon ekkor már kezdtem magam egyre jobban érezni.
Mivel hétvégén verseny lesz mindkettőnknek és még nem résztávoztunk az idén, csak terepen, vagy legalábbis földúton, így 300-ak mellett döntöttem, méghozzá 8 darab mellett.
Geri félt, hogy nem fogja érezni a tempót, így én mentem előre.
 
53 körüli 300-al kezdhettünk, majd folyamatosan gyorsultunk. Nekem csak a 2. felét sikerült mérnem, mert vacakolt az órám.
51:1
51:3
50:7
50:4
50:1 
 
Úgy az 5. környékén kezdett kemény lenni. Az időkkel maximálisan elégedett vagyok, még akkor is, ha 1:20 körül voltak a pihenők.
Futottunk még 1 kört a pályán, benne pár nagyon könnyű repülővel, majd nyújtottunk kicsit és hazafelel indultunk.
Hazafutás szintén jó 4km lehetett, így távban sem volt kevés az edzés.
 
Nagyon jó edzés volt ez a mai. Nem hittem volna, hogy ilyen 300-akat tudok futni. Nem haltam be nagyon, de azért az utolsó pár 300-ban eléggé küzdeni kellett. Geri az első hétben mögöttem futott, majd az utolsóban előre ment és jól ott is hagyott. Neki 49:0 lett a vége.
Kellett már egy ilyen igazán pörgős edzés.
 
Összesen: 14km, 50 szint, 66:11