Harkányi Zoltán edzés és versenynapló » Koprivanacz Imi

Újra keddi nagy csapatos résztáv

harzol — Tue, 07 Oct 2008 20:13:00 +0000

Ma megint a stadionban edzettünk és most is igen sokan voltunk.

A program ezúttal egy hosszabb bemelegítés (bő 5km) , repülők, majd 7×1000 méter volt 1 perc pihenővel 3:10-re.

No most ez eleve nálam esélytelen a teljesítésre, azért már a kezdéskor tudtam, hogy megint rövidíteni fogok. Az első 2 darab 1000 métert még végigfutottam és az azt követőnek is nekikezdtem, de onnantól csak 600 métereket futottam. Nekem valahogy nem tetszett a 45 másodperces pihenő, ugyanis a lassabbaknak ennyi jutott volna. A maradék 5 résztáv tehát nekem 600 méteres volt és a pihenő is olyan 2:10, sőt kicsit több is.

1000m: 3:15,8

1000m: 3:13,6

600m: 1:56,3

600m: 1:55,7

600m: 1:52,4

600m: 1:50,4

600m: 1:49,3

Sikerült a tempón javítanom, de most nem volt a 600 méterek közt 2 darab 800 is, mint a múltkor. Igaz ezt nem is terveztem, mivel nagyon nem éreztem magam jó állapotban az edzés előtt és az utolsó két darab 600-at leszámítva nagyon nem esett jól az edzés.

Lábaim be voltak állva és kész szenvedés volt még a 4-5. 600 is, aztán valahogy az utolsó 2 mégis jobban ment.

Levezetésnek bő 2km-t futottunk.

No és még bonusznak a CSAPAT szó definíciója:

"Mikor az egyik csapattag kórházban van egyetlen éjszakát, akkor a másik három tag a közös résztávos edzés után utazik 1 órát, hogy este 8-kor meglátogassák frissen műtött társukat. A látogatási idő lejárta miatt csak ketten jutnak be, ezért miután kijönnek felemelik harmadik társukat a kórházi ablak előtt, hogy ő is beszélhessen kicsit lábadozó csapattársukkal."

Összesen 13km, 64:26

Felrázó 10×200 méter

harzol — Thu, 11 Oct 2007 19:59:00 +0000

Többször elkövettem már azt a hibát, hogy túlzottan rápihentem egy fontos versenyre és ezáltal kissé elpunnyadtam a nagy napra.

Éppen ezért most nem túl fárasztó, de nem is könnyű kocogást terveztem a mai napra és ezzel Imike és Skuló is így volt. A BEAC pályán találkoztam Imikével, majd futottunk egy kört a Petőfi híd felé, ahol Skulóval terveztünk szembetalálkozni.

Persze Skuló késett, így visszafutottunk a BEAC pályára, ahol mentünk még egy kicsit, majd miután megérkezett Skuló is nyomtunk 10 repülőt. Nem esett igazán jól, de végülis nem volt gond.

Ezt követően 10×200 méter volt a program, közte pedig olyan 1:10-1:20-as átsétálás átlósan a pályán némi dzsogglással.

34,1

33,4

35,1

34,7

33,9

34,4

33,8

33,3

34,1

34,3

Nem erőltettem a tempót, de ehhez képest egész elfogadható idők születtek és kicsit sem fáradtam el, így elégedett vagyok. Ez az edzés olyan lett, amilyenre szerettem volna. Könnyed felrázó résztáv.

Levezetésnek 2km-t futottunk a Petőfi híd felé.

Összesen 11km, 59:26

5km résztáv

harzol — Thu, 13 Sep 2007 19:47:00 +0000

Délután a stadionban nyomtunk résztávos edzést. Gyurikával, Skulóval és Szabó Bandival melegítettünk, majd a bő 4,5 km-es bemelegítés végére odaért Pelyhe Dani is, valamint néha Koprivanacz Imi is beállt az edzésbe.

Futottunk még pár repülőt, majd nekikezdtük a tervezett 6×1000 méternek. Én nem voltam biztos benne, hogy a 2 perc pihenővel futott 3:10-es ezrek menni fognak, ezért gondolkoztam azon, hogy csak 800 métereket fussak, de végül mégis elkezdtem az ezreket.

Futottam hármat, amiből az utolsó már igen kemény lett. Le is maradtam a többiektől, már persze azoktól, akik végignyomták.

Az első 3x1000m:

3:11,1 (177/119)

3:10,0 (181/124)

3:11,6 (181)

Ezt követően el kellett szaladnom WC-re, de amúgy is olyan állapotban voltam, hogy nem bírtam volna ki a negyedik 1000 métert. Mire visszaértem már csak az utolsó 400 méterre tudtam beállni, ami igen zsibbasztó volt.

75,1

Az utolsó 2 ezer méterből aztán már 800 métert futottam, méghozzá nem is rossz időkre. Talán bírtam volna az 1000 métereket is, de ehhez nekem most a 2 perc pihenő kevés lett volna.

2:32,0 (180/124)

2:31,7 (180/138) 1 perces megnyugvási: 42

Levezetésnek szűk 2km-t futottunk a pályán, ami igencsak könnyedén ment. Jól esett a levezetés, úgy tűnik nem hajtottam magam szét ma. Nem is volt cél a behalás, de azért csak sikerült futni 5000 métert keményen. Jó edzés volt, de jó lenne legközelebb kibírni végig. Úgy tűnik Dani, Bandi és Skuló keményebbek nálam, de azért talán meg fogom tudni csinálni velük a résztávos edzéseket. Nem rossz ekkora csapatban edzeni.

Összesen 14km, 61:12

Max. pulzus: 181

Átlag pulzus: 154

Megnyugvási: 42 (180/138)

Technikai edzés nagy melegben a Zuppán

harzol — Wed, 20 Jun 2007 20:28:00 +0000

Délután munka után felvettem Zsebe Istit, Koprivanacz Imit és Skulót, majd a Zuppán megálltunk egy technikai edzést csinálni.

Nem ezt terveztem mára eredetileg, de a tegnapi edzés keményebb lett, mint terveztem, ezért mára egy ehhez hasonló közepes edzés fért csak bele és ez kapóra jött. Imi felvezette a pályát, amit ő tervezett, így még értelme is lett volna a dolognak, ha rendesen tudok futni. A bokám most teljesen jól működött, de a kegyetlen meleg és az edzetlenségem okán csak szenvedtem ma. Imi betervezte a pálya első felét a nem túl szép részbe, ami miatt már akkor sem rohantam, inkább kerülgettem a csalánt, de később se gyorsultam fel, inkább csak letudtam a pályát. Még a 10 perces kilométerekből is kicsúsztam, mert valami 5,6km volt a pálya és én 59:29-et mentem 152-es átlagpulzussal. Skuló 2 perccel indult előttem és az 5. ponton még be is fogtam, szóval ő se rohanhatta el. Azért rögtön el is hagyott, de én nem erőltettem az elfutást vele, ennek ellenére fél perccel utána estem be a célba. Nem tudom Isti mennyit mehetett, de biztos jól levert, bár ez most nem is nagyon számít. Terepen akartam egyet futni térképpel és ez maradéktalanul megvalósult.

Fáradt vagyok, így holnap jól fog jönni a könnyű futás. Remélem a téli edzésmunka még bennem van és hamar összekapom magam, mert ilyen dög melegben kész szenvedés gyenge állapotban edzeni.

Összesen 10km, 300 szint, 71:55

Max. pulzus: 177

Átlag pulzus: 151

Térkép

Főiskolás VB váltó

harzol — Sat, 19 Aug 2006 18:18:00 +0000

Megtette hatását a tegnapi átmozgatás, mert egész jól éreztem magamat, bár nem számítottam csodára a fizikai állapotomat illetően.

A tegnapi csapatmegbeszélésen arra jutottunk, hogy tízbe kerülni egyáltalán nem lehetetlen és Düdü ötlete nyomán "megjelöltük" az Olasz csapatot, mint legyőzendő riválist. Bár ezt a feladatot nem igazán tudtuk komolyan venni, mert mindenki hülyeségnek tartotta, hogy az egész verseny alatt kiemelt figyelmet szenteljünk az olasz versenyzőkre, de azért csak bennünk maradt, hogy őket meg kell verni. Hogyan lehet az erdőben több tucat ember között rohangálva még arra is figyelni, hogy merre van éppen a fő ellenfél, azaz az Olasz futó.

A célterületre kiérve aztán nem ért minket nagy meglepetés, mert jól ismerjük ezt a terepet és a célhelyet is. A Soroska nevű terepen legalább 6 napot versenyeztem már és bár igazán jól sosem ment, de azért szeretek itt versenyezni, főleg mert viszonylag sík.

A váltó miatt érdekes mód nem izgultam, mert tudtam, hogy ezt már nem fogom elrontani. Nem kockáztatok, nem akarok nyerni, csak a maximumot akarom kihozni magamból.

A tömegrajtról csináltam egy csomó fotót, majd mentem átöltözni, hogy már nyugodtan várhassam, hogy Szundi Attila mikor érkezik az átfutó pontra. Kezdtek szálingózni az emberek, de Attila csak nem volt köztük és a többiek már kezdtek aggódni, de én nyugodt voltam. Tudtam, hogy Attila nem fogja elrontani és bár bíztam benne, hogy a 2 évvel ezelőttihez hasonlóan újra az első helyek egyikén fog váltani, de azért éreztem, hogy ez nem reális elvárás. Attila meg is érkezett időben az átfutó pontra, majd a célba is. Ideje nem volt rossz, bár ő nem volt elégedett a futásával pár hiba miatt. Imi teljesen jó pozícióban ment ki második futóként, én pedig elvonultam bemelegíteni. Nagyon jól éreztem magam a bőrömben. Friss voltam és csak úgy pörögtek a lábaim. Éreztem, hogy a meleg miatt nem lesz egy sétagalopp a mai verseny, de végre éreztem magamban kedvet és erőt, amit az elmúlt néhány nap igencsak kiirtott belőlem.

Kelemen Detti első helyen hozta a lány váltót, így igazán jókedvvel telt a bemelegítés és már próbáltam a célterületen futkározni, hogy lássam mi zajlik az átfutón. Elment az első néhány fiú, de Imi nem volt köztük, így futottam még egy nagyobb kört, majd még egyet. Nem láttam Imit átfutni és nem hallottam, hogy bárki kiabálna neki, vagy bemondanák, így megkérdeztem Skulót. Ő, majd Geri is azt mondta, hogy Imi már átment, de aztán mások megerősítettek abban, hogy ez sajnos nincs így. Kezdett nagyon sok lenni a hátrány és egyre elszomorítóbb volt a helyzet. Imi nagyon sokára érkezett meg az átfutó pontra, de én nem voltam megtörve. Beálltam a váltóhelyre és vártam, közben pedig gimnasztikáztam. A lányoknál közben váltott Domján Zsuzsi is, így Fekete Zsuzsi is kiment már az erdőbe ráadásul még mindig dobogós helyen. Kezdtem nagyon sajnálni, hogy én már bukott helyzetben fogok nekivágni a versenynek. Olyan jó lenne egyszer egy jó helyezésért küzdeni, de ez aligha ma lesz. Telt az idő és Imi lassan már várható lett volna a befutón, de csak nem jött. Kovács Ádám jött oda hozzám és bíztatni kezdett. Legtöbb esetben nem gyakorol rám hatást, ha verseny előtt valaki megpróbál szavakkal motiválni, sőt van, amikor még zavarni is szokott, de Ádám szavainak mégis örültem.

Azt mondta, hogy mutassam meg mit tudok valójában. Egyből arra gondoltam, hogy ezek szerint Ádám nem tart annyira kutyaütőnek, mint amilyen valójában vagyok, sőt talán tiszteli is kicsit a múltam. Tisztában vagyok vele, hogy Ádám jobb versenyző már most, mint én valaha is voltam, vagy leszek, de pont ezért éreztem úgy, hogy ha Ádám bízik bennem, akkor nekem igenis nem szabad elkedvtelenednem és meg kell halnom a csapatért. Ha még ő is fontosnak tartja a minél jobb eredmény itt a váltón a tegnapi 5. helye után, akkor nekem a nagy leégés után végképp meg kell feszülnöm, hogy javítsunk a helyzeten.

Végre megérkezett Imi a befutóra és én nekivágtam a pályának. Jó sokat kellett kifutni a térképrajtig és próbáltam eltalálni azt a tempót, ami gyors is, de egyben nem is halok meg tőle.

Az egyes pontra nem nagyon lehetett variálni az útvonallal, próbáltam elkapni a kisösvényt, ami sikerül is aztán a nyeregből bevágni a pontra. Az erdő üres volt, csak néhol láttam egy-egy lányt. Könnyedén elfutottam az egyik Cseh válogatott lány mellett, ami azért megnyugtatott, főleg, hogy korábban szóba került, hogy még ők is jobban futnak nálunk. Az erdőbe alig értem be és már láttam is a sziklát, majd a pontot is.

Kettes szintén nem volt egy nehéz pont, mert megvezetett az ösvény és csak be kellett ugrani a ponthoz. Nem igazán tudtam max. tempóval haladni, mert a terep köves részein bizonytalanul mozogtam és még a bokámat is féltettem néhol, nem is véletlenül, mert a kettes után meg s bicsaklott.

Elfutottam a töbrök bal szélén, majd a bal oldali töbör után elkezdtem lefelé húzni. Itt láttam meg egy Dán versenyzőt, aki nem volt valami magabiztos és gyors sem, ráadásul az éles váltóban fut, tehát máris sikerült egy csapatot utolérnem. Volt egy kis bizonytalankodás a pont előtt, de szerencsére csak túl korán kerestem és nem álltam meg, csak lelassultam. (hiba:0:10)

Egyszerre estünk neki a hegynek a Dán sráccal és kicsit csak a futásra koncentráltam, így nem csoda, hogy a töbröt a tervezettel ellentétben nem jobbról, hanem balról kerültem. Erre persze már csak a töbör oldalában jöttem rá és egyből azon kezdtem aggódni, hogy a Dán srác pontja felé bezzeg biztos jól jövünk, így le fog rakni. Szerencsére azonban ő is csak elrontotta, mert már a töbör oldalában elkezdett jobbra húzni. Én a gerincen futva szépen megfogtam a pontot, így sikerült is jól leszakítanom. A pont előtt még ugyan megtorpantam, de szerencsére a jellegfa segített és nagy megnyugvás volt, amikor megfogtam a négyest. (hiba: 0:30)

Itt újra erőre kaptam, mert jött a lefelé. Kirontottam az útra, majd beugrottam a töbör oldalába.

Próbáltam pörgetni kicsit a hatos pontra menet, de ez nem nagyon ment, viszont az irányt jól tartottam és a töbröt meglátva már nem lehetett hibázni.

Úgy döntöttem az úton jobbról ívelve csinálom az átmenetet a hetesre, mert a réten nagy fű lehet és egyenetlen talaj, ami szerintem jó döntés volt.

Nagy rohanás jött az átfutóra és kezdtem érezni, hogy kegyetlen nagy szenvedés ez a mai futás és gond lehet az átfutó utáni fölfelével is. A szurkolásból nem hallottam valami sokat, pedig az
t reméltem, hogy az majd erőt ad.

Kicsit talán korán ugrottam be az erdőbe, de ezt éreztem is, mert nem torpantam meg, így hiba nélkül fogtam a pontot.

Kegyetlen felfelé mászás következett, amit nagyon nem szeretek. Próbáltam erőltetni, többször magamra kényszerítettem a futást, de aztán csak meg kellett állnom sétálni, mikor éreztem, hogy közel a tető, akkor már szintben mentem egészen a völgyig, ahol domborzat alapján fogtam a pontot hiba nélkül.

Egy kicsit kapkodva indultam ki a pontról, mert a sok szikla miatt nem bírtam a térképet nézni és ez sajnos oda vezetett, hogy a gerincen átbukva jöttem csak rá, hogy elcsúsztam balra. Sajnos ekkor már ácsorogtam is egy ideje, így egész nagy hiba lett. (hiba: 1:00)

Próbáltam felpörgetni a tempót és ez egész jól sikerült, de mivel csak érzésre mentem megint sikerült elcsúsznom jobbra és bár egyből rájöttem mi a helyzet már sokat buktam. (hiba:0:40)

Szerencsére a harmadik ilyen jellegű ponttal nem volt gond, így egyből megfogtam és fordulhattam is vissza a cél felé.

Kicsit túlságosan felfelé húztam és erre csak a második völgy után jöttem rá, így felülről kicsit bizonytalanul érkeztem a pontra, de a pontfogással már nem volt gond. (hiba: 0:15)

Nem gondolkoztam az útvonalon a következő pontra, hanem elindultam szintben, hogy fentről foghassam a pontot és ezt sikerült is hiba nélkül végrehajtanom, de lehet az alsó útvonal jobb lett volna.

Tudtam, hogy itt a pálya vége és rohantam ahogy bírtam a gyűjtő felé. Éreztem, hogy nem sikerült magamat kifutnom a versenyen, de már csak arra figyeltem, hogy a gyűjtőt hiba nélkül fogjam. Először a szememmel a fenti szikla lábánál kerestem, de aztán megláttam, hogy alatta a kis kőnél van, így nem vesztettem vele semmit.

Éreztem, hogy van bennem erő és nagyon bennem volt, hogy világbajnokságon vagyok, valamint, hogy minden másodpercért érdemes küzdeni, így elkezdtem hajrázni, ahogy csak írok. Kegyetlenül elkezdtem nyomni, szinte lábujjhegyen futottam és hallottam a szurkolást is. Szerencsére sok magyar volt kint és nekem jólesett magamat kínozni a befutón. Kegyetlenül kivoltam mire az utolsó egyenesre fordultam, de kitartottam a célig és gyorsan váltottam Ádámot.

A befutón, mint utóbb kiderült csak Osterbo vert meg, még a többi dobogóért hajrázót is megvertem, méghozzá nem is kevéssel. Nagyon jólesett, hogy végre úgy értem oda a befutóhoz, hogy láttam értelmét hajrázni és nem csak bekocogtam, mint mondjuk a középtávon.

Ez az igazi önmagam, aki képes a befutón is meghalni a sikerért, sőt még egy sokadik helyért is.

A pálya egész jól ment és ugyan maradt benne 2:25 hiba, de ezen nem nagyon bosszankodom, mert végre sikerült elfogadhatóan végigmenni egy pályán.

Ádám még jött egy egész jó időt, bár benne talán több van, hisz a 2 perc amivel megvert nem olyan sok.

Ezzel összességében 13. helyen végeztünk, ami ugyan jobb, mint 2 éve egy hellyel, de azért igencsak csalódást keltő eredmény. Attila, Ádám és én nagyjából egy jó átlagosat mentünk, de Imi sajnos nagyon elrontotta. Ha csak ő is egy saját maga által átlagosnak vélt futást produkál, akkor is 13-14 perccel előrébb végeztünk volna, ami helyezésben a 7. – 8. körül van, ráadásul pont az Olaszok előtt.

Emellett persze még mindegyikőnkben maradt 1-2 perc, így akár az 5. hely sem lett volna elérhetetlen és ehhez még csak nem is kellett volna csodát tennünk, csak négy egész jó futást végigcsinálni.

Mindezek ellenére nem vagyok csalódott. A váltó ilyen és nekünk most nem jött össze, pedig megtettünk mindent.

A saját teljesítményemmel sem vagyok valami elégedett, de végre olyan helyzetben versenyeztem, hogy legalább volt értelme küzdenem és ez jólesett. Feljöttem 2 helyet, de ez abból a pozícióból teljesen reális, se jobbat, se rosszabbat nem nagyon lehetett volna normális futással produkálni.

A legfontosabb, hogy élveztem a kemény versenyzést, azt, hogy a befutón megfeszültem a másodpercekért. Kicsit át kell, hogy értékeljem magamban az egész hozzáállásomat, mert ha nagy célokat tűzök magam elé, abból csak a kudarc lesz, de ha csak simán élvezetből versenyzek és edzek, akkor az mindennél jobb. Ebbe természetesen bele tartozik, hogy a maximumra törekszem, mint most a váltón, de beletörődök abba, hogy nem a világ legjobbjait kell legyőznöm, hanem egyszerűen ki akarom hozni magamból a legtöbbet.

Nincs semmi görcsölés, semmi elvárás, csak élvezetből versenyzem.

Összesen: 11km, 300 szint, 62:15

Térkép, részidők, fotók, video1 , video2

Tömegrajtos egyenes pályák Bartak Lukassal

harzol — Mon, 07 Aug 2006 15:07:00 +0000

Beugrottunk a tegnapi edzés után még a Szlovákokhoz és megbeszéltünk egy edzést a mai napra Bartak Lukassal. Tömegrajtos egyenes pályák vártak így ránk ma és elvileg fel is vezették azt nekünk, amibe egy kis hiba csúszott, mert elfogyott a WC papír a felvezetőknek. Így csak 2 pályát szalagoztak ki a 4-ből hála az esőnek, ami eláztatta a még telepítés alatt álló "pontokat".

Csak Bartak Lukas és egy lány jött ki edzeni, így összesen 7-en vágtunk neki a az első pályának egy rövid bemelegítés után. A lányok persze külön futottak, így 5-en üvegeltük az erdőben és meglepetésemre nem maradtam azonnal a végére, pedig úgy gondoltam az efféle rohanás nem nekem való. Többnyire Lukas ment elöl, majd a sarkában Bogos Tomi, aztán én még látótávolságban. Imi gyakran változtatta a helyét a bolyon belül, míg Skuló többnyire a végére maradt, kivéve ott ahol a 4-es karaván eltévedt előtte és az élre került.

Rögtön az első pályában elrontottuk az utolsó pontot, mert Lukas vezetésével rossz töbörbe futottunk le. Nem is tűnt fel a hiba, csak amikor kiértünk az útra a pont után és túl sokat kellett még futni.

Második pályán bevállaltunk Imivel egy nagy kerülőt az egyesre és ösvényen mentünk. Annyira nem volt rossz, mert Skuló előtt értünk oda, de különösebben jó sem volt. A kettesre hibáztunk, akárcsak a hármasra, így itt mégis Skuló ért be elsőnek.

Harmadik pálya nagyon rövid volt és csak rohantunk bokánkat nem kímélve egész a 3. pontig, ahol én nem igazán értettem, hogy hol is kellene a pontnak lennie és gyakorlatilag meg is álltam, pedig együtt voltam a többiekkel.

A legjobb talán az utolsó pálya volt, mert kicsit hosszabb volt, mint a többi és hála a lejtőknek teljesen jól lekövettem, hogy hol megyünk. Bejöttem Lukas és Bogos Tomi mögött látótávolságban, ami nekem nagy pozitívum.

Érdekes edzés volt, mert technikailag nem sokat ért, ám arra ráirányította a figyelmemet, hogy a váltóra különösen oda kell majd figyelnem. Egyszerűen megeszem az előttem futók hibáit. Talán túlságosan is bízok bennük. Most ugyan nem volt farsta, de a váltón ez csak bonyolítani fogja a helyzetet.

Ha megpróbálok teljesen a magam feje után menni az se jó és ha a többiek figyelésére fektetek nagyobb hangsúlyt, akkor abból lehet baj. Alapvetően az lehet a gond, hogy a sajátomnál nagyobb tempót kényszerít rám a mezőny és ezzel nehéz kezdeni valamit.

A váltót mindenesetre talán pont ezért szeretem annyira és remélem sikerül majd ott is fejben összeszedetten versenyeznem.

Fizikálisan azonban pozitívum volt ez az edzés, mert azt hittem, hogy lazán leszakít majd Lukas, ezzel szemben különösebb megerőltetés nélkül elfutottam mögötte. Sokkal erősebb még nálam, de ha olyan helyzetbe kerülnék, akkor egy középtávot, vagy egy váltó pályát is elbírnék a tempójában.

Élveztem ezt a futást is, pedig sem az eső, sem a már érződni kezdő fáradtság nem erre utalt.

Levezettünk kényelmesen, majd úgy döntöttünk, hogy nem megyünk vissza még egyszer a vizes erdőbe és haza indultunk.

Lehet kár volt kihagyni a délutáni edzés lehetőségét, de lehet pont ezzel kerültünk el egy esetleges megfázást.

Ez a megfázás egyébként elég nagy parám volt ebben az edzőtáborban, mert elég vacak idő volt, de szerencsére most vagyok olyan erős, hogy ne legyen semmi bajom. Ezt éreztem minden futás alatt és után is.

Összesen 10km, 250 szint és 60 perc.

Térkép

Önbizalmat adó 43 pont

harzol — Sun, 06 Aug 2006 20:47:00 +0000

Délután 5 órára mentünk vissza Szilicére és már egész szép idő fogadott minket, valamint az egyik Szlovák srác a délutáni edzés térképével. Elég megdöbbentő volt, mivel 43 pontból állt a pálya. Ugyan délelőtt már mondták, hogy sokpontos pályát fogunk futni, de azért erre nem számítottunk. Részemről pozitívan csalódtam, mert mi más lehet jobb edzés most, mint megfogni rengeteg pontot. Mostanában bizonytalanul fogtam a pontokat, gyakran pontközelben akadt gondom és ez az edzés pont erre jó. Ha végre sikerül a WC papírokat is kikapdosnom, akkor a rendes pontokkal csak nem lesz gond.

Rajzoltunk hát magunknak pályát a mintatérképről, mialatt a Szlovákok szép lassan mind elindultak a pályára. Mi se vacakoltunk sokáig és egyesével nekivágtunk a pályának. Az elején éreztem a bemelegítés hiányát, de ez nem tartott sokáig, igaz addig kicsit óvatosabban mozogtam. Egyre jobban kezdtem belelendülni a futásba, bár mikor Imi mellett elmentem megzavart kicsit, hogy nem vagyok egyedül és elnéztem a köves gödör pontot, majd jópár ponttal később Imi be is fogott, mert vagy 2 percig kerestem a WC papírt a ponton és végül meg se találtam. Ez volt az első amit nem találtam még és ezen felül csak két másikra mondtam azt, hogy nem keresgélem tovább, mert 1 perc után se voltak meg, pedig jó helyen voltam. Ez annak fényében, hogy egy kocka WC papír volt minden ponton és az is kicsit megázott kész csoda. Tulajdonképpen sok apró keresgélés volt a pontokon, mert mindig vettem észre a pontot egyből. Ennek és egy hibának következtében Imi el is ment mellettem és látótávolságon kívülre került.

Innen azonban valami hihetetlenül elkaptam a fonalat, mert nemhogy hiba nélkül fogtam a pontokat, de a többnyire pontszerű objektumnak a hatására nem is kellett a WC papírt keresgélni és nagyon jó tempót futottam a pálya végéig. Néhány pont már messziről bevillant, pedig itt se voltak nagyobbak a papírok. Egészen belelkesedtem és toltam a pályát, ahogy bírtam. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy ennyire összhangban vagyok a térképpel és még az se tudott kizökkenteni, hogy a ligetessel jelölt irtásokon elég nagy volt a gaz. Rohantam a köves terepen, ahogy bírtam és néhol ugyan odacsaptam lábamat, bokámat a kövekhez, de ez nem nagyon érdekelt és versenytempóban tettem meg a pálya végét. Ezt követően Tomival és Imivel visszakocogtunk a kocsihoz egy igen kényelmes tempóban.

A 6km-es pálya összesen 57 perc lett, ami a sok pont és a rengeteg keresgélés mellett szerintem nagyon jó. Igaz maradt benne vagy 3 perc tiszta hiba is, de az még a pálya elején volt. A vége az valami hihetetlenül jó volt, amitől kegyetlen jó kedvem lett. Ennek tucatnyiszor hangot is adtam, ami leginkább Bogos Tominak nem tetszett, ugyanis ő ki volt akadva, hogy tenyérnyi papírfecniket kellett keresgélnünk.

Szerintem ez az edzés így volt jó. Sokkal magabiztosabb lettem a pontfogást tekintve, úgy érzem nem lehet vele gond és fizikálisan is jól éreztem magam. Pörögtem ezen a nehéz köves terepen. Vizes volt és csúszott is, ráadásul a fű és egyéb növények helyenként rendesen eltakarják a köveket, de most mindez nem okozott gondot.

Úgy érzem teljesen készen állok a VB-re. Technikilag és fizikálisan egyaránt. Persze nyilván csak magamhoz képest vagyok jó fizikálisan, de nekem ez most épp elég. Jó egy hét van a VB klasszikusig, így addig jól kipihenem magam és még jobban fog menni a futás. Most a kis fecniket is magabiztosan fogtam, így a rendes bójákkal már nem lehet gond. Mennie kell és menni is fog! Önbizalommal telve várom hát a jövő hét szerdai rajtot.

Összesen 9km, 300 szint és 75 perc.

Térkép

Másodszor a középtáv terepbemutató terepén

harzol — Sat, 05 Aug 2006 20:43:00 +0000

Délutáni edzést az előző alkalomhoz hasonlóan szintén a VB középtáv terepbemutató terepén ejtettük meg, ám mivel csak két térképünk volt, így ki kellett valamit találni.

Fekete Zsuzsi ment ki először az egyik térképpel, mi fiuk pedig a 15-ös pont elé mentünk ki megbeszélt időre és ott kaptuk meg Zsuzsitól a második térképet. Mivel a múltkori pálya eléggé lefedte a térkép használható részét és nem akartunk pályát sem kirakni, így szembe futottuk a korábbi edzést, többnyire meglelve a szétázott pontok nyomát.

Ketten térképpel, ketten térkép nélkül futottunk, amit 1-2 pontonként váltottunk. Elég nagy rohanás lett a dologból és én nem voltam valami jó állapotban, így néha már az átmenet felénél tartottam, mire rendesen meg tudtam nézni a térképet. Azért jónéhány átmenetben én mentem elöl és pár pontot is elfőnek fogtam. Az egyszerűbb részeken emlékezetből is megtaláltam a pontot, így néha akkor is én kerültem előre, mikor nem is volt nálam térkép.

Nekem igazából nem tetszett ez az edzés, bár ha a technikai részét elfelejtjük, akkor jó kis fizikai edzés volt. Nagy rohanás, váltakozva terepen igen sok hibával.

Este még bementünk Kassára vacsorázni és egyben sétálni egyet a belvárosban, ahol a sprint lesz. Ezen ugyan én nem indulok, de azért érdekelt a dolog. Nem lesz egy bonyolult verseny, sem a park, sem az utcák nem tűnnek olyannak ahol lehetne hibázni. Imi azért felmérhette a terepet, mi meg egy jót sétáltunk.

Összesen 8km, 280 szint, 50 perc.

Térkép