Harkányi Zoltán edzés és versenynapló

Reggel nyolckor találkoztunk Kiffer Gyuszival az Aranybullánál és onnan tettünk egy kisebb kört a Velencei-hegység közeli dombjain.

Tavaly ősszel megfogadtam, hogy ha lehetőség van másokkal futni, akkor mindenképpen élni fogok a lehetőséggel, akkor is ha korán kell kelni, mint ma, vagy ha sokat kell utazni. Ezt eddig egyszer sem bántam meg és ez ma se volt másképp. Amikor már futok tudom, hogy jó döntés volt kicsit korán kelni, vagy utazni.

Az Aranybulla után könnyű volt a futás, mert alapvetően lefelé mentünk a Csala patakig, majd az erdőszélen haladó úton mentünk a határkaróig, ami kezdetben nem tudtam melyik lesz, de kiderült, hogy a második hegy tetején van, így egész sokat futottunk idáig.

Visszafele kicsit gyorsabb volt a tempó a sok lefelének köszönhetően, de azért Csala patak után még itt is megszenvedtem egy-két felfelével. Pulzusom nemegyszer ment fel 170-ig, vagy még fölé. Nem is estek jól ezek a részek, de érdekes módon most tüdővel nem bírtam ezeket a fölfeléket, pedig máskor a lábamból szokott az erő hiányozni.

Az Aranybullától aztán szép kényelmesen visszakocogtam.

A távot most végképp csak becsülni tudom, talán megvan szűk 16km. Jó lenne egy olyan Polar óra, ami távot is mér, például egy RS800-as, csak nagyon drága. Geri beleültette a fülembe a bogarat, hogy milyen jó is egy ilyen óra, de alapvetően hülyeség lenne ilyenekre költeni, mert a mostani órámnak is csak a szíjával van baj, minden más teljesen jól működik rajta.

Kicsit keményebb lett ez az edzés, mint gondoltam, de nem bánom. Kiffer Gyuszi is jobb állapotban van, mint én, de egyenlőre most csak magamat kell legyőzni és fejlődni egy normális szintig a bokámat is megerősítve és úgy érzem efelé jól haladok.

Jó kis edzés volt ez a mai. Utólag úgy látom pont ez kellett nekem mára.

Összesen 16km, 300 szint, 83:38

Max. pulzus: 173

Átlag pulzus: 152

Megnyugvási: 31 (152/121)

]]>