06.28. Hétfő: de. 6km, du. 8km, benne 3km váltakozó
06.29. Kedd: de. 8km, du. 11km a Vértesben, Gyulai Zolival, Varsányi Ferivel, Gerivel, Judittal, Ritával és Edittel
06.30. Szerda: de. 6km, du. 8km, Nyári Szpari Kupa a Tabánban és a Gellért hegyen, Fecóval és Gyurikával
07.01. Csütörtök: de. 6km, du. 12km Gyurikával a Budai-hegyekben
07.02. Péntek: de. 6km, du. 11km a Gerecsében
07.03. Szombat: de. 15,5km a Gerecsében, du. 7km Székesfehérváron
07.04. Vasárnap: de. 6km, du. 9km a Gerecsében Gerivel
07.05. Hétfő: de. 6km, du. 13km a Vértesben, Tamás Petivel a végén egy kis kitérővel
07.06. Kedd: de. 6km, du. 9,5km a Budai-hegyekben Fenyőgyöngyéről Cserivel
07.07. Szerda: de. 6km, du. 13km a Budai-hegyekben Gyurikával
07.08. Csütörtök: de. 6km, du. 9km a Vértes felé
07.09. Péntek: de. 7km, du. 10km, 2×2000 váltakozó a TF pályán Gyurival és Fecóval (7:23; 7:26)
07.10. Szombat: 9,5km a Gerecsében Gerivel és Bencével

Kicsit fáradt vagyok, de semmi vészes. Holnap Maraton váltó Tatán, aztán 4 könnyebb napot tervezek, majd irány Perőcsény és a hosszabb futások.

06.14. Hétfő: szenvedős 9km a Vértesben
06.15. Kedd: 13km a Gerecsében, Gyulai Zolival, Varsányi Ferivel és Judittal
06.16. Szerda: pihenő
06.17. Csütörtök: 17,5km a Gerecsében Ashenafival; nagyon kemény volt (4:46-os átlag)
06.18. Péntek: pihenő
06.19. Szombat: pihenő + foci
06.20. Vasárnap: pihenő
06.21. Hétfő: pihenő
06.22. Kedd: 11,5km az ipari parkban; Sunka, Gyulai Zoli, Judit, Edit, Rita
06.23. Szerda: pihenő
06.24. Csütörtök: 12,5km a Gerecsében Skulóval és Gerivel
06.25. Péntek: pihenő
06.26. Szombat: pihenő
06.27. Vasárnap: 9km Gerivel a Gerecsében

05.31. Hétfő: pihenő
06.01. Kedd: 11km, Judittal és Ferivel kacsás tótól esőben.
06.02. Szerda: 13,5km, Gerecsében Sunkával
06.03. Csütörtök: pihenő
06.04. Péntek: 10km, résztáv Tatán (2000m: 6:43, 2000 váltakozó: 7:32) , Edit, Évi, Judit, Gyurika és a Nike futóklub
06.05. Szombat: 9km reggel a kertvárosban
06.06. Vasárnap: pihenő
06.07. Hétfő: 11,5km a Gerecsében Skulóval
06.08. Kedd: 12km Tatán a Cseke-tó körül, benne 3×1 kör (2,1km): 8:26 , 7:59 ,7:39
06.09. Szerda: pihenő
06.10. Csütörtök: 9km, átmozgatás a Vértesben
06.11. Pihenő

A csapat szerintem a maximumot nyújtotta és tulajdonképp élveztem az egész versenyt. Volt, amikor nehezen ment, főleg az első 2 futás alkalmával és persze az utolsó futás alatt, de alapjába véve jó volt így az egész.
Az utolsó pályán hatalmasat küzdöttem, amihez nem kis köze volt Istinek, aki azt mondta nem tudom megcsinálni 65 perc alatt. Sikerült, de ehhez így kellett befutni:

A 24 óra alatt pályán 41km-t töltöttem, ami a ténylegesen futott táv, de 1km bemelegítés azért lehetett még összesen, így kb. egy terepmaratont teljesítettem.

Nem mondanám, hogy halálra edzettem magam az elmúlt másfél hétben, de talán gyorsulnom sikerült az állóképességem és erőm meg csak elég lesz majd az alföldre a Középtávú és Váltó Bajnokságra.
A 8×1000 méter egy nagyon jó edzés volt, bár kifejezetten lassan és sok pihenővel csináltuk. 3:30 alatt csak az utolsó ezret futottam, jellemzően előtte 3:30 és 3:34 között mentünk. Könnyen ment és szinte sajnáltam, hogy nem tízet csinálunk.
A pénteki váltakozó aztán ha lehet még jobban ment. Eredetileg 400 métereket terveztünk, de az eső miatt váltakozó lett. 7:09 és 6.58 lett, szóval a váltakozás és a kétszeres táv ellenére jobban haladtunk, mint szerdán.
A hétvége ezúttal nem az edzésről szólt, majd jött a keddi résztáv, ahol 10×1000 méter lett volna a program, ha el nem mossa az eső. Kemények voltunk és a felhőszakadás ellenére végig edzettünk, de a sok pihenővel tarkított edzést átalakítottuk és amikor leszakadt az ég futottunk egy 3000 métert (10:45-re); előtte még volt 2 darab 1000 (3:31; 3:31), majd utána is nyomtunk még egy ezret (3:22). Az egészben az volt a szép, hogy megtanultunk vízen járni, merthogy 2-3 centi víz állt a rekortánon, sőt a célvonalnál 5cm körül lehetett. Egy darabig esett jég is, de nem volt vészes. Mikor kezdtük még száraz volt minden, mire befejeztük gyakorlatilag elállt.
A csütörtöki edzést keményebbre terveztem, de Tibi lába megadta magát és amúgy is felhőszakadásban futottunk a változatosság kedvéért.

Az egész időszakot végigkísérte amúgy az ítéletidő. Szinte minden nap vagy esőben, vagy közvetlenül eső után futottam. Egyrészt bosszantó, másrészt viszont így is lehet rendesen edzeni, igaz nem terepen, de a mostani időszak amúgy sem arról szólna.
A sebességem úgy érzem sokat fejlődött, de ez a kevés és gyors edzés sokáig nem lesz tartható. Az OB-k után bele kell csapni majd a hosszabb és terep edzésekbe is. A résztávok mellett, merthogy egész tetszik, hogy néha haladunk is.

Gyorsaság szempontjából nem volt egy rossz hét, bár a keddi 5×1000 méterbe belehaltam kicsit és nem tudtam végigcsinálni. A csütörtöki 400 méterek helyett váltakozót futottunk egy nem meredek, de kifejezetten kellemetlen emelkedővel tarkított kb. 800 méter kerületű háztömb körül. Már egész jól ment, de a táv lehet nem volt ennyi, mert Gyuri ugyanerre 600 méterrel kevesebbet mért.
A pulzusom mindenesetre ugyanúgy 177-ig ment fel, mint kedden és produkáltam egy 168-as átlagot is.
Pénteken még tervezett volt a pihenő, de szombaton a hatalmas eső mosta el az edzést (na jó, inkább a kedvem az edzéshez). Ezek után a vasárnapra tervezett K&H elmaradt a vörös riasztás miatt, amin ugyebár 7km erős futás lett volna a program. Helyette mentünk Gyuriékhoz és nyomtunk egy hosszabb, de kevésbé erős futást. A fölfelében azért 172-es pulzusig sikerült felpörgetnem magam és többször volt egész gyors a tempó.

Eljött az ÉOB napja és túlságosan nem idegesítettem magam, hisz már vártam, hogy újra éjszaka tájfuthassak. Aztán valahogy a rajtomig kicsit megváltozott a helyzet. A fejem is kicsit fájni kezdett, amit én kb. csak akkor szoktam érezni, ha keveset ittam és a gyomrom is vacakolt. Ráadásul a 2 óra várakozás elég volt arra, a hangosbemondóból hallottakkal együtt, hogy erőből elkezdjek agyalni azon, hogy mire lehetek ma elég. Lenkei Zsolti és Doma már be is futott, mire én rajtoltam, sőt Edit is. Viszont Edit befutása nem várt módon az én versenyemre is befolyással volt, hisz lemerült az aksija verseny közben, ami csak azért volt ciki, mert egy pont ugyanolyan és ugyanúgy feltöltött aksival vágtam én neki a versenynek. Mindkét aksit teszteltem és 3 órát bírniuk kellett 10 wattal. Edit lámpájában két egyforma izzó van, feltehetően 10 wattosak, így kicsit megrémültem és letettem azon tervemről, hogy az útfutásokat leszámítva 20 wattal közlekedjek. Az elmúlt 2 felkészülési versenyen végig 20 wattal futottam és úgy éreztem most sem ártana annyi fényerő.
Kockáztatni nem akartam, így 10 wattal indultam neki a pályának és rögtön hibával kezdtem. Bevillant egy pont előre és én hanyatt-homlok rohantam oda, mivel elég bizonytalan voltam így a pálya elején. Nem az enyém volt, de legalább gyorsan kapcsoltam és visszafordulva már szinte azonnal be is villant a saját pontom. (hiba: 0:40)
A kifutás sem volt az igazi a kettesre és pont előtt is bizonytalankodtam. (hiba: 0:10)

A hármasra sem így akartam menni, de mire eszméltem már befutottam a fenyvesek közti nyiladékba, majd a pont előtt is összezavarodtam. ( hiba: 0:30 )
Már-már úgy tűnt összekapom magam, szépen átvágtam mindenhol ahol kellett, erre az útfutásba belehibáztam. Ezt a túlfutást a pályán még sokszor megismételtem. Hihetetlen, de egyszerűen nem hittem, hogy az az út balra, ami nekem kell. Aztán persze rájöttem, hogy más nem lehetett csak az én utam. (hiba: 0:20)
Innentől a hetes pontig minden stimmelt. Már kezdtem élvezni milyen tudatosan futok, előre eltervezett útvonalon, okosan fix pontokat lekövetve, aztán megint jött a rövidzárlat és korábban bevágtam a 8-as pontra. Valahogy úgy érzékeltem, hogy már vége a dzsuvásabb résznek balra és a fehér erdőbe futok be, majd pattantam is ki, amint hibámra rájöttem. Itt Kiss Gábor állt be mögém a sorba és csinálta meg utánam a hibámat és haladtunk együtt tovább. A pontot aztán nem kaptam ki, de csak azért, mert a jellegfa mögött volt. A ponttól 2 méterre álltam meg térképezni egy pillanatra, amikor már végképp nem értettem miért nem látom a bóját. Ebből is látszik, hogy ekkorra már végre éreztem a térképet, de a figyelmetlenségek mégis hibákat eredményeztek. (hiba: 0:30)
Éreztem, hogy kicsit jobbra húzok, de azért csak melléfutottam a 9-es pontnak is. (hiba: 0:10)
A 10-es pontra bár nem hibáztam nem mentem magabiztosan. Próbáltam az irányomat jól belőni, de mintha nem állt volna be a tájoló északnak. A 11-es csak rohanás volt, de legalább élvezetes és nem is ment rosszul a futás, majd a 12-re jött a dugott pont, ami nekem is egy apróbb kanyarba került. (hiba: 0:20)
Fura, mert nem éreztem 10 mp-nél többnek, de a GPS elárulja, hogy több volt az. Ezek a gödörbe és fa mögé rejtett pontok egyébként pont ideálisak voltak. Még nem volt direkt szemétség, de már elég volt arra, hogy odafigyelőssé váljon a nagy rohanás.
A 14-es pontig jól haladtam és le is szakadt Kiss Gábor, majd a hosszúban már megint az úton hibáztam, ezúttal előbb akartam bemenni. (hiba: 0:20)
A következő pontok jöttek sorban az átfutóig és már hallottam is a szpíkert, néha néztem az órám és tudtam van 3 perc hátrányom. Nem örültem neki, de nem is tűnt vészesnek, így próbáltam még jobban tolni az átfutó után. Kicsit lehűtött a fenyves, amiben még a sorok irányába is nehezen lehetett futni, de gond nélkül jutottam el a 20-as pontig.
A 21-re igazából nem tudom mit csináltam ennyire rosszul. Az biztos, hogy rossz ötlet volt így bevágni rögtön. Alig vártam, hogy végre kiérjek egy útra, mert olyan nehezen lehetett haladni a fenyvesben, gallyazásban. A pont előtt se voltam teljesen magabiztos, de ez kimerült abban, hogy erősebben pásztáztam a környéket és lassítottam. Meg is lett a pont, de az útvonallal sok időt veszítettem. Ki kellett volna jobban kockázni. Mondjuk északról a 26-os fölötti fehér kockában átvágva egy nagy kerülővel, de amerre én mentem is lehetett volna úton menni. (hiba: 0:40)

A pontról kifele menet egyszer csak óracsippanást hallottam, majd a kezemre pillantva nem láttam semmit. Leesett az órám futás közben, valami faágtól. Már megint kereshettem a fűben, pont, mint tavaly! Összeszedtem és már tuszkoltam is be a helyére, mint múlt évben. Ment a nadrág zsebébe és innentől csak nagyjából mért. A track-et még ki tudtam úgy “húzni”, hogy a valóságot mutassa, de ez már csak egy kézi berajzolásnak felel meg és a tempó (a vonal színe) már teljes marhaságokat mutat. Úgy 20 másodperc alatt meglett az óra, még 10 alatt betuszkoltam a zsebembe, majd totál megzavarodva mentem tovább. Nem éreztem a nagy forgolódástól az irányt, ettől aztán végül más útvonalat választottam és szerintem a 22-es pontot is csak szerencsével fogtam ilyen jól. Ez a részidőkből nem is nagyon jön le, de nem tudom mit csinálhatott itt mindenki, hogy ilyen időket mentek. (hiba: 0:40)
A következő 3 pont rendben jött, de ezt így utólag nem is értem. Többször a kezemre pillantottam, olyan érzésem volt, hogy egy “mankómat” veszítettem el, pedig az óra semmiben sem segített és így legalább nem néztem mennyi időm van még beérni.
A 26-os pontra menet aztán a kifutás alatt éreztem, hogy eléggé kezdek fáradni, majd az átmenet végén bevállaltam egy hülye megoldást és nem a tisztában futottam be a jelleghatár mentén, hanem oldalról a dzsuvából mentem a pontra. Pedig amúgy jól mentem, a fenyveseken átvágásban jól és egyenesen haladtam. (hiba: 0:10)
A 27-re aztán megint jött a figyelmetlenség. Már a 26-ról nehezen verekedtem ki magam, majd a fenyőben a sarkot lecsapva előbb be akartam futni egyenesen, majd aztán inkább elindultam balra, végül visszafordultam és mégis szembe mentem be. Csodálkoztam is, hogy hol van alólam az út és csak a rét végén jöttem rá, hogy rossz helyen mentem be. Innen aztán a fenyőn átverekedtem magam és meg is lett a pont, de ez így több, mint rossz megoldás volt. (hiba: 1:00)
A 28-as már erő nélkül telt. Kicsit belassultam és a pont előtt is megtorpantam kicsit. (hiba: 0:10)
Tovább futva először éreztem a hátul indulás előnyeit, mert egész jó csapás volt, még ha nem is egyenesen és sok elágazással. Az útra kiérve veszítettem el, de a pontot azért rendben fogtam, majd utána a pálya egyetlen nagyobb vakrepülését hoztam össze. Szerencsére az irány stimmelt, de csak a pont előtt az ültetett fenyves szélén azonosítottam be magam újra és addig elég bizonytalanul mentem. (hiba: 0:20)
A gyűjtő és a befutó már csak a küzdésről szólt. Nem pörögtem rendesen, de nem is tudtam.

Összes hibám 6 perc volt a pályában, ami csak egy gyenge közepes futást jelent. Ebből egy fél perc rákenhető az órámra, ami ezentúl deklaráltan is egy sportóraként pocsék termék (Garmin Forerunner 405 a termék megnevezése – ez itt a negatív reklám helye).
A dobogó azért reálisan nézve nem lehetett volna ma meg egy hibátlan futással sem. Éjszaka nem létezik annyira tökéletes futás, hogy 10 másodperc se maradjon benne, de a legjobb MEAFC-os helyezés azért reálisan akár még elérhető is lett volna egy jó futással. Így marad a 7. hely, a 2 bajnoki pont és a MEAFC sor 4. pozíciója.
Hibáim a mai nap elsősorban gyerekes hülyeségekből, útelágazásokban és hasonló nehézségű helyeken jöttek össze pl. túlfutásokból. Mintha fejben folyamatosan 30 méterrel le lettem volna maradva a fizikai valómtól, ami azért is ciki, mert ez Gueorgiou-hoz képest már 130 méter lemaradás.

Elégedetlen azért olyan rettentően nem vagyok. Az elmúlt 2 évvel ellentétben most 100%-ban önerőből mentem végig tisztességesen az ÉOB pályán és még ha ez nem is volt egy nehéz feladat, de már mutatkoznak biztató jelek. Alföldön már egész jól mozgok, azaz fizikálisan kezdem felszívni magam, a nagy kiszállások sem jellemzőek mostanában rám. Már nem a bokámon és a pocsék fizikai állapotomon kesergek, hanem a sok apró figyelmetlenség kiszűrésével törődök és ez azért egy egész jó jel!
A verseny amúgy szuper rendezésű volt. Itt még a fóliánál is apróbb hiányosságot tudok csak említeni. Tökéletes versenyről hazatérve, hajnali 3-kor úgy gondoltam fent találom a neten az eredményeket. Tévedtem és ez azóta levlistán is téma, pedig milyen jó is, ha egy versenyt csak ennyi választ el a tökéletességtől.
Leginkább a 2006-os ROB-hoz tudnám hasonlítani rendezésileg és ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azon a versenyen is (és így szerintem az elmúlt 5 év 2 legjobb rendezésű bajnokságán) a Forrai testvérek voltak a térképek helyesbítői. Szerencsére mostanában, különösen idén a bajnokságokat tekintve alaposan el vagyunk kényeztetve.

Térkép1, térkép2, részidők

Ami pedig a verseny másnapján következett az egy laza edzés volt, amit kicsit felturbóztam olyannyira jólesett. Egy 10km-es kört terveztem a Gerecsében, ami végül 12-re lett kibővítve és még 3km-en keresztül terepen is futottam benne. A nagyvölgyön 10:15 alatt kényelmesen értem fel, majd utána is jól ment a futás. Volt benne 6 repülő is, majd a végén egy nagy gimnasztika. A jobb lábam viszont megint érzem a derekammal összefüggésben, mint 2 hete.
Összesen 12km, 260 szint, 70:09

04.25. Vasárnap: pihenő
04.26. Hétfő: 8km, 40:59 – Rugógyári útról futottam haza közbeiktatva egy nagyobb gimnasztikát.
04.27. Kedd: 17km, 350 szint, 81:36 – Ashenafival egy teljesen behalós hegyi edzés, ami gyorsabb tempóban ment, mint a múlt héten és kegyetlenül beállt a végére a derekam.
04.28. Szerda: 10km – TF pályán a teljes MEAFC csapata 10×400 méterrel próbálkozott.
04.29. Csütörtök: 11km, 240 szint 65:01, Judittal a Turul parkolóból. Meglepően jólesett az első pár száz métert leszámítva és a végén 10 repülőt is nyomtam
04.30. Péntek: 11km, 54:01, Gyurival és Évivel a Normafánál futottunk. Benne 3,64km váltakozóval, ami eléggé nem esett jól és pulzusom egész 175-ig ment fel.

A kedd maga volt a pokol, mert teljesen szétcsúsztam és a végére pokolian beállt a derekam. Örültem, hogy haza tudtam kocogni, de egy térdemelés már nem ment volna.
Szerdán aztán jött a résztáv és a 10 darab kört csak a legtapasztaltabb agg szenior tudta maradéktalanul teljesíteni közülünk. Nekem az első 4 ment le normálisan (73,74,74,73) aztán kényszerpihenőre ítéltem magam, hogy a 6.-ra egy 72-es körrel térjek vissza, majd ettől annyira lezsibbadjak, hogy innen minden második 400 métert teljesítve egy 73 és egy 72 másodperces körrel fejezzem be az edzést. Persze azon túl, hogy csak 7 darab négyszázat csináltam meg a tízből a pihenő is többszörösére nőtt az első 4 után. Edzés után azonban baromi jól éreztem magam, ami annak tükrében, hogy tegnap még lépni alig bírtam igen kellemes volt.

Hétfőn úgy éreztem, hogy hulla vagyok, aztán ehhez képest elég volt, hogy a hegyen összefutottam Ashenafival és máris felpörgött kicsit az edzés és egész jól esett a hátralevő rész, igaz mind lefele volt és most tényleg nem tolta.
Ehhez képest kedden elég jó tempót futottunk és nekem 169-ig ment fel a pulzusom, de mivel ez felfelével párosult tényleg elég kemény volt. A második fele aztán ennek az edzésnek is lazább lett és a fél órás igen egyedi gimnasztika is nagyon jót tesz nekem.
Mivel ezek után a szerdai edzés Gyurival egész elviselhetően ment úgy gondoltam minden rendben, csak fel kellett, hogy rázzon valami.
Persze aztán a csütörtök pocsékul esett és a kimaradt pénteki futás ellenére is csak szenvedtem ma Sárpentelén. Hiába nem volt gyors a terep, hiába volt rövid a pálya, de nekem nagyon nem esett jól és nem is igazán haladtam. Rettentő sok apró bizonytalankodásom volt, de nagy hiba nélkül mentem végig. A végén már néhol nem is igyekeztem hajtani, mert egyszerűen nem ment.
Nem tudom mi bajom lehet, mert mostanában feltűnően sokszor nem esik jól a futás. A HOB utóhatásának felfogni mégsem tudom, mert közben meg egész pörgős és jó futások is előfordulnak.

03.30. Kedd: 14,5km, 320 szint, 80:35 Sunkával futottunk fel a nagyvölgyön, majd Koldusszállás érintésével a Turulig.
03.31. Szerda: pihenő
04.01. Csütörtök: 16km, 74:17 Váltakozó futás Sunkával, benne 4:16-os átlaggal 6,5km; fel is ment a pulzusom 174-ig, de különösebben nem volt kemény.
04.02. Péntek: 11km, 340 szint, 57:25 Laza futás Fecóval Gazdagrétről a hegyen. A sok szint ellenére majdnem meglett az 5 perces átlagtempó.

Még mindig nem egy acélos edzéshét volt, de már felesleges kapálózni a HOB-ig és ehhez képest még egész normális edzések is voltak.