Harkányi Zoltán edzés és versenynapló » Csehország

Megint a bokám

harzol — Sun, 20 Sep 2009 18:09:27 +0000

Sajnos a bokám reggelre nemhogy jobb lett, de még rosszabb is volt, mint tegnap verseny után. Elég sokat nyújtogattam és úgy éreztem ez segített, mert kifelé egyáltalán nem volt érzékeny és a többi irányba is egész jónak éreztem. Jól leragasztottam, majd elindultam a rajtba. No ekkor kezdtem érezni, hogy valami nem úgy működik, mint eddig. Ha befelé dőlt meg a bokám, tehát pont ellentétesen a kibicsaklással, akkor az nagyon érzékenyen érintett már egész apró esetekben is. Elég volt rálépnem egy tobozra, vagy kis sziklára és már fájt.
Ennek megfelelően ezt próbáltam nyújtani a rajtom előtt és elég szépen meg is dolgoztam.

Persze az egyesre inkább bevállaltam a nagy kerülőt, semmint, hogy átmenjek mindenen a bizonytalan bokámmal és ez nem is volt rossz döntés. A kettes pontig minden nagyon jól ment, bár éreztem, hogy nem állok biztos lábakon és nem is akartam magam széthajtani. Amolyan biztonság, lábra vigyázós futást terveztem. Ez jól ment a hármas pontra menet is, de a pontra leereszkedés közben már éreztem a bokám többször és óvatoskodva bírtam csak lemenni a pontig, majd a völgy aljába. A következő hegyen még átmásztam, aztán a lefelének a legalján jól ráléptem valamire. Azt éreztem, hogy nem fordult ki a bokám. Sőt, épp ellenkezőleg a másik irányba csapódott kicsit fel, de le kellett ülnöm úgy fájt. Egy perc múlva már jobb is volt, szinte nem is éreztem. Ekkor döntöttem el, hogy nem megyek vissza a célba, hanem inkább futok egy könnyűt. Elindultam felfelé a dózerúton és azon gondolkoztam, hogy utakon fussak csak egyet, vagy megpróbáljam lekocogni a pályát. Végül utóbbit elvetettem, hisz egy messze utolsó helyből nem kérek a 2 évvel ezelőtti Cseh OB után, ahol is ezt sikerült elérnem.
Ellenben kinéztem a tere legszebb gerincét, hogy majd ott futok le és az úttal párhuzamosan a fehér erdőben fogok kocogni.
Már fölfelé kiderült, hogy ez nem fog menni, mert terepen pár lépés után megfájdult a lábam, így maradt az út. Ez sem volt valami kellemes, mert a szögesben a középső szög a köveken nagyon nyomta a lábam, de azért csak lekocogtam még vagy 10km-t a tervezett útvonalon. Néha megálltam kicsit, néha nagyon lassan mentem, de legalább edzettem. Leállni most nem fogok, max betonon futok egy pár napi, vagy hétig.
Az OB-ig még van idő, addig csak rendbejön már a lábam.

Max. pulzus: 161
Átlag pulzus: 132
Átlagtempó: 6:16

Összesen 15km, 500 szint, 92:33

Térkép útvonallal, részidők

Cseh OB selejtező – 3 percen múlt A döntővel

harzol — Sat, 19 Sep 2009 15:51:38 +0000

Nem igazán tudtam aludni az éjjel, mert nagyon el vagyok szokva a tornatermi szállástól. Kemény volt a földön aludni, méghozzá a sok horkoló ember között.
Reggelre a derekam teljesen beállt és nem éreztem frissnek magamat, mégis megváltás volt a reggel. Nem kellett tovább a földön forgolódni.
A Cseh Klasszikus Bajnokság selejtezőjét tartották a mai napon, méghozzá mérsékelt pályákkal, viszonylag kevés szinttel. Úgy gondoltam ez fekszik nekem és bár nem reménykedtem A döntőben, de azért valami jó eredményt vártam magamtól.
A rajtba korán indultam, így a bemelegítő térképpel még volt időm megfogni 3 pontot, majd kocogtam tovább a jó messze lévő rajtba. A derekam elég vacak volt, így Ashenafitól tanult gimnasztika derékra ható részét megcsináltam, ami hatott is, mert elmúlt a derékfájdalmam. A rajtban aztán nagy nyugalommal és bokámat nyújtva vártam az indulást és még az se zökkentett ki, hogy a GPS az istennek sem akarta megtalálni a jelet. Le is maradt az első 3 átmenet a trackről.

Az első pontra kicsit óvatosan mentem, mert nem akartam a rögtön zöldben induló pályán hibával kezdeni. A kettesre nem igazán volt ötletem merre menjek, így egyenesen próbálkoztam és neki is rohantam az irtás szélének, amit kerülhettem aztán ki. A pontra meg jól beszedrezve mentem be. Egyszerűbb lett volna az árok folytatásában haladó szárazárkon végigfutva fogni a pontot. (hiba: 0:20)
A hármasra alapvetően jól mentem, csak azzal nem számoltam, hogy ilyen sűrű lesz a zöld, így a pont előtti 20 métert vagy fél percig tartott megtenni. Jobb lett volna az ösvényen továbbfutva kicsit hátulról fogni a pontot. (hiba: 0:20)
Négyesre aztán jött a futósabb rész és csak a pontot fogtam kicsit girbe-gurbán, amúgy jól mentem. Ez a track alapján durvábbnak tűnik, de valóságban minimális időveszteséget jelenthetett és ez a részidőkből is látszik. Az ötös a völgy alján rohanós átmenet volt ami alapvetően rendben ment, csak a pont előtt a zöldön áttörve bizonytalanodtam kicsit el és nézegettem a kelleténél kicsit többet a térképet. (hiba: 0:10)
Nem tudom mit tudtam volna futni a hatosra jobbról a nyílegyenesen haladó úton futni, de balról sem kaptam sokat, így ez az átmenet szerintem rendben volt. Akárcsak a 7-es pont, amire biztonsági útvonalat választottam és ha kicsit még agresszívebben rohanok be a pontra még az átmenetelsőségért is versenyben lehettem volna.
A pontot egy Cseh sráccal együtt fogtam, akivel szemlátomást egy irányba mentünk. A nagy útról azonban nem vágott be, így én leváltam róla, de aztán az aszfalt túloldalán mellémért újra. A pont előtt balra kezdett húzni, így ismét másfelé mentem, de aztán korrigált és egyszerre fogtuk a 8-ast.
A kilencesre viszont egyből fölfele kezdett, így én maradtam az egyenesnél és nem is volt semmi gond a pont előtti útig, ahol azonban jött a pillanatnyi rövidzárlat. Az előtte keresztezett nyiladékra azt hittem, hogy a letörésre merőleges egyenes út az és mikor rögtön utána jött egy másik út rá merőlegesen, akkor ár pillanatig azt hittem a pont alá csúsztam alaposan és el is kezdtem felfelé korrigálni. Egy gyors tájolónézés azonban megmentett a hatalmas hibától és innen kicsit bizonytalanul, de megfogtam a pontot. (hiba: 0:30)
Érdekes, hogy itt sokan behibáztak. Én még fel is jöttem egy helyet és ekkor a 9. pozícióban álltam, de mivel az egész pályán pokolian rosszul ment a futás és itt éreztem úgy, hogy hibáztam nem voltam valami elégedett.
A tízesre aztán kicsit rossz irányba futottam ki és mikor kezdtem korrigálni, akkor kiment a bokám. Igazából nem tudom pontosan mi történt, de úgy 10 lépésen át igen kellemetlen volt és még vagy fél percig óvatoskodtam utána. A pontot viszonylag rendben megfogtam. (hiba: 0:10)
A 11-es teljesen rendben megvolt, alulról biztosan fogtam, de a 12-re nem igazán voltam magabiztos és csak azt figyeltem, hogy szikla lába kell, így aztán egy sziklával a pontom alá futottam és mászhattam fel a ponthoz. Ráadásul mindez egy meredek jobbra lejtő oldalban, ahol a bokám igencsak féltettem. (hiba: 0:20)
Úgy tűnik itt megtört a lendületem, mert nem mentem túl jó időt a 13-as pontra, akárcsak a 14-re. Igazi Cseh típusú pont volt ez utóbbi, ahova igyekeztem biztosra menve odatalálni és ez sikerült is. Innen három egyszerű átmenet következett és én egyikben sem kockáztattam. Fizikálisan piszkosul szenvedtem és a bokám miatt nem mertem bevállalni a réten átvágást sem. Ezen a részen már nem mentem olyan jól, mint a pálya elején. Nem tudom a bokám miatt-e, vagy másért, de lefelé sem voltam valami gyors.
Ez azonban mind még akár bele is fért volna, ha a 12-re észreveszem a jó útvonalat. Az egészet jobbról kerülve egy nyiladékon a pontra ráfutva. Ezzel kikerültem volna a nagy dzsuvát és a sraffozott réteket, amit mindenképp meg akartam tenni. Egész pontosan kezdetben gondolkoztam az átvágáson, ezért is nem mentem ki egyből fölfelé az útra. Tulajdonképpen határozatlanságom az egyik legrosszabb útvonalat eredményezte. Mindezt még tetézte, hogy pontközelben is behibáztam. Egyszerűen nem néztem a térképre, mert meg voltam győződve róla, hogy az irtást szélével párhuzamosan futva beleesek a pontba. (hiba: 1:30)
A rövid átmenet rendben jött, ment is talán előttem valaki és én csak azt figyeltem tuti a jó pontra megy-e. Az utolsó hosszabb átmenettel azonban nem tudtam mit kezdeni. Gyalog Zoli valamerre eltűnt előlem, én pedig csak sodródtam előre és már le akartam tudni a pályát. A piros sraffozást persze messziről elkerültem, pedig az nem is volt tiltott terület, csak a fák dőltek be úgy, hogy nehéz volt a haladás.
Igazság szerint még most sem tudom merre lett volna jó ez az átmenet. Gyalog Zoli, mint utóbb kiderült felülről ment, de lassabb volt nálam. Ezek szerint az nem volt jó útvonal, de ugyebár az enyém sem. Talán a völgyből a fönti útra átugorva és az elején kicsit fentebbről kerülve a völgyet lett volna jobb menni. (hiba: 0:30)
A célba aztán magam jól kifutva estem be és nem voltam elégedett. A futás ma pocsékul ment és hiba is akadt a pályában rendesen. Igazán a 12-re megejtett 1,5 perc volt sok, de a sok apróbbat összeadva 3:50 maradt a mai versenyben. Ez már nem olyan vészes, de még mindig csak közepes teljesítmény.
Ennek ellenére egy ideig úgy tűnt, hogy bejuthatok az A döntőbe. Beérkezésem után 4. helyen álltam a mezőny felének befutása után és 8 fő jut a döntőbe. Aztán végül alaposan hátrébcsúsztam és maradt a B döntő, de azzal a tudattal, hogy ma simán be lehetett volna jutni.
Úgy tűnik fizikálisan egész jó állapotban vagyok, ha még egy ilyen pocsékul eső futással és egész jól haladtam. Technikailag is kezd összeállni a dolog, mert nem igazán vesztem el, csak épp nem sikerült mindig a jó útvonalakat megtalálnom.
Ami viszont igazán bosszant az a bokám. Hosszú időn át panaszmentes volt és most megint kezdődik. Az bíztató, hogy simán lefutottam a pálya hátralévő részét, de az már kevésbé, hogy érzékeny mindenre. Remélem nem lesz belőle gond.

Max. pulzus: 182
Átlag pulzus: 165
Átlagtempó: 6:03

Összesen 14km, 500 szint, 84:07

Térkép útvonallal, részidők

Ez nem az én napom volt

harzol — Sun, 23 Sep 2007 21:51:00 +0000

A mai napon nincs mit elemezni. Bemelegítettem 2km-el, ami nagyon nem esett jól és mivel éreztem, hogy a bokám nem valami "stabil" így jó 20 percig nyújtottam a rajt előtt.

A rajt után rögtön rossz útvonalat választottam az egyesre és bedzsuváztam az egyes zöld fenyvesben. Estem, keltem a legallyazásban, kétszer megbicsaklott a bokám, amitől még kevésbé a térképre figyeltem és beleborultam a terep tán egyetlen csalánosába. Végre kiverekedtem magam a sűrű erdőből, mikor jól elnéztem hol vagyok és csináltam egy hatalmas hibát, majd az egyes pont felé haladva lefelé a réten megint megbicsaklott a bokám. Szép lassan megfogtam azután az egyest és a kettesre már kocogva indultam. Tulajdonképpen csak az vitt tovább, hogy ha feldobnám a versenyt, akkor is edzeni kellene. Márpedig ha már edzek, akkor miért ne tenném azt térképpel.

Persze kb. 2 perc után elfogott a versenyszellem és amúgy is legalább keményet edzek alapon elkezdtem tolni, amiből egy bokamegbillenés, majd egy borulás lett. Ezt követően 50 méter alatt kétszer csapódott fel a bokám, így a lehető leglassabb tempóra álltam vissza. Hol sétáltam, hol kocogtam és azt néztem, hogy még a pálya se tetszik. Innentől a célig haladtam a jó 15 perces kilométerátlagaimmal. Néhol nagyot kerülve, néha sokat sétálva és néha még így is hibázva.

Körülbelül négyszer támadt fel bennem, hogy azért csak futni kellene, de ez mindig csak 50-100 méterig, az első bokafelcsapódásig tartott.

Leginkább azzal telt az idő, hogy azon agyaltam hogyan tovább, meg azon, hogy van-e értelme annak, hogy még próbálkozok érdemben tájfutni. Először kigondoltam magamnak egy ultimátumot, miszerint ha az egyéni OB-n nem leszek 8-ban, azaz pontszerző helyen, akkor ennyi volt. Aztán persze átgondoltam és rájöttem, hogy vagyok annyira lökött, hogy legkésőbb tavasszal úgyis elkezdenék versenyezni és edzegetni, szóval csak arra lenne jó az egész, hogy még lejjebbről kezdjem.

A célba nagyon letörve értem be, persze a csont utolsó helyre. Ezzel megszereztem a Cseh bajnokság legutolsó helyét, ami kb. a 120. helyet jelenti.

Elemezni nincs értelme a pályát. Ez edzésnek is laza volt. Sokkal inkább hasonlított egy erdei kirándulásra, mint egy tájfutó versenyre.

A helyzet már sokkal inkább elemzésre szorul. Jelenlegi elképelésem szerint a bokám csak akkor tartom rendesen, ha nem vagyok fáradt. Ahogy elfáradok (pl. ide Hosszútávú OB) vagy, mint most eleve fáradtan indulok a bokám máris nem tartom rendesen és elég pár megbillenés és onnantól érzékeny lesz és minden apró visszacsapódásra fáj. Ebben az állapotban pedig nem lehet tájfutni.

Marad a jó nagy bokabemelegítés és valamit azzal is kell kezdenem, hogy fáradtan is bírjak futni. Az mégsem állapot, hogy amint elfáradok vége a versenyemnek.

Idén tavasszal és nyár elején épp elég versenyt kocogtam, sétáltam végig emiatt. Nyáron részben segített a bokám nyújtogatása. Azthiszem jobb híján most is erre kell rágyúrnom.

Ebben a formában nem sok értelme volt a Cseh OB indulásomnak. Csak elvette a kedvem, pedig alapvetően egy jó verseny volt a durung hegy és a szokásosnál nehezebben futható zöld fenyvesek ellenére is.

Azthiszem most lazábbra veszem ezt a hetet és az OB-ra is jól rá fogok pihenni, mert fáradt vagyok. Hosszú távon viszont el kell jutnom arra a szintre, ahol 2001 környékén voltam, azaz fáradtam is elfogadható teljesítményt kell nyújtsak a mostani botorkálás helyett.

A bokám: no ezzel nem tudom mi lesz. Azthiszem már sose fogok tudni úgy lefelé futni, mint rég. A félsz belém költözött örökre.

Összesen 10km, 200 szint, 100:00

Térkép

Cseh Klasszikus Bajnokság – Selejtező

harzol — Sat, 22 Sep 2007 19:16:00 +0000

Tegnap végül délután már nem mentünk ki átmozgatni, de ez nem is volt gond, hisz pont ezt sejtve futottam már reggel egyet.

A terepről úgy gondoltam, hogy nem fog nekem feküdni, mert nem túl lapos hegyek voltak mindenfele. Vizovice nem messze Zlin-től a Szlovák határ közelében van. Semmi nagy hegy, de azért mégis keménynek ígérkezett. Edzésnek jöttem, szóval tulajdonképpen nem bántam.

A verseny céljában található szállásunkról indultam a rajtba és bár nem esett túl jól a bemelegítés, ezt betudtam annak, hogy felfelé vitt az út a rajtba. Repülőztem még vagy 8-at és alaposan bemelegítettem a bokám is. Kissé fásultnak éreztem magam, de azért bíztam egy jó, főleg kevés hibás futásban.

A rajtban nem tülekedtem, hanem inkább a térképet néztem meg alaposabban, ami miatt kicsit beragadtam a szűk úton, de így legalább a kettes átmenetet is jobban szemügyre vettem és előzetesen a fenti útvonal mellett döntöttem. Azért figyeltem, hogy jól fogjam az amúgy könnyű egyes pontot és ez sikerült is. A kettesre valószínűleg jobb lett volna még előbb felfutni a hegyre, ám még akartam magamnak hagyni egy kis gondolkozási időt, így átlósan felfelé másztam fel a dózerútig és végül valóban a fenti útvonalon rendben fogtam a kettest.

A hármas pontra alapvetően jól mentem, de nem vettem észre a bóját, így maradt benne pár másodperc. (hiba: 0:05)

Nem tűnt nehéznek a négyes pont, ám nekem sikerült elrontanom, méghozzá alaposan. Valamiért azt hittem, hogy a második bozótfolt után érek fel a hegytetőre és ennek megfelelően vágtam be a túloldalon. Persze semmi sem stimmelt, még egy fura kilaposodás is volt. Nem jött a pont és nem láttam semmit, ami alapján megfoghattam volna. Mikor éreztem, hogy sokat mentem előre visszafordultam és találtam egy pontot a rókaváron. Ott raktam magam helyre és innen fogtam meg a saját pontomat. (hiba: 3:00)

Nem mertem elengedni magam a lefelében, mert féltettem a bokám, de azért alapvetően jól mentem és simán fogtam a pontot, majd a kiskörben az összes többit is. Bennem volt rendesen, hogy ez már nem lesz jó verseny, de küzdöttem, ahogy bírtam.

A kifutást a pontról kissé elrontottam, mert azt éreztem, hogy jobban húzok felfelé, mint a valóságban. Ennek megfelelően nekirohantam a rétnek és még pár másodpercet gondolkodnom is kellett, hogy mi a helyzet. Valamiért először azt hittem felfelé csúsztam el, de persze ott nem volt semmi ilyesmi, így azonnal kapcsoltam és mentem tovább a tervezett útvonalon. Futás közben átértékeltem az útvonalam és végül a patak túlpartján futottam fel, ami szerintem jó vétel volt. A pontfogással se volt gond, de az átmenet elején sajnos maradt benne, no meg persze jól lefutottak itt is. (hiba: 0:30)

A 10-es simán jött, hisz közel volt, de a bokám megbillent egyszer, így kicsit óvatosabban rohantam lefelé. Gondoltam nem lehet gond, ha egy egyes zöld fenyvesen átvágok, így lecsaptam a kanyart a 11.-re menet. Ez olyannyira nem jött be, hogy végül örültem, hogy kiküzdöttem magamat az ösvényre, amin kerülni kellett volna. Innen már rendben meglett a pont, de az irtásban nagyon nem mertem futni. Magas fű és a tuskók, most nem az én világom. (hiba: 1:30)

A következő pontot is sikerült elrontanom. Túlságosan arra figyeltem merre tudok futni a legallyazott erdőben és kevésbé arra, hogy merre kellene mennem. (hiba: 0:40)

Lefelé se úgy mentem, ahogy kellett volna. Megálltam egy korábbi pontnál és még kicsit mellé is mentem a sajátomnak ezután. (hiba: 0:20)

Nem tudom mi ütött belém, de elég észnélkül mentem a 14-es pontra. Előbb kiugrottam feleslegesen a dózerútra, majd totál találomra mentem be a pontra. Mondhatni, hogy még szerencsém is volt, hogy megtaláltam. (hiba: 1:00)

A 15-ös teljesen rendben jött, majd a gyűjtőre eléggé arra mentem megint, amerre a fenyves engedte és így egy méretes kanyarral fogtam a gyűjtőt. (hiba: 0:25)

Összes hibám 7:30 volt a pályán, ami igen messze áll a terv szerinti hibátlan futástól. A pálya eleje jól indult, majd egy buta hiba után még összekaptam magam, de a végét megint jól megszórtam hibákkal. A futás pocsékul ment és ezt éreztem is, bokám sem volt az igazi, de mindezek beleférnének, hisz alapvetően edzésnek fogtam fel ezt a versenyt. A sok hiba az ami bosszantó és legfőbb oka annak, hogy a legrosszabb, azaz D döntőbe jutottam be.

Másik selejtezőfutamban ugyan ez egy sima C döntős futáshoz jó lett volna, ám igazából olyan mindegy, hogy C, vagy D döntőt futok. Simán be kellett volna jönni egy B döntős helyre. Ez még a mostani pocsékul menő futással is összejöhetett volna, ha mondjuk 2 perc alatt maradtam volna a hibákat illetően. Nem egy irreális cél azthiszem. Az A döntő már más lenne. Oda hibátlan futás és sokkal frissebb mozgás lenne szükséges.

Nem kenődtem el nagyon a maitól, de nem vagyok boldog. A hibátlan futást, pedig megpróbálom holnap összehozni.

Összesen 12km, 500 szint, 75:28

Térkép, részidők

Prágai városnézés

harzol — Sun, 27 May 2007 18:09:00 +0000

Ma egész nap Prágát jártuk és jól el is fáradtunk.

A fényképeket előbb-utóbb ide fogom feltenni: http://praga.blog.hu/

Utazás Prágába

harzol — Sat, 26 May 2007 18:07:00 +0000

Ma utaztunk Prágába és utána a várost jártuk. Kicsit még ettől is elfáradtam és eszembe se jutott, hogy futni menjek.

Odafele mondjuk azért megcsodáltam az autópálya mellett fenyveseket, de fel se merült, hogy megálljunk.

Cseh Középtávú OB – Döntő

harzol — Sun, 18 Jun 2006 19:26:00 +0000

Nem voltam boldog a C döntős helyemmel, de megpróbáltam valamit kezdeni a helyzettel. Időben elindultam a rajtba és a bemelegítő térképel megfogtam az összes pontot a rajtba menet. A rajtig minden rendben volt, kivéve az, hogy a többiekkel elég rendesen kielemeztük a válogatottal és ezzel a versennyel kapcsolatos dolgokat, ami nem növelte a versenyhangulatomat.

A rajt pillanatában aztán már el is rontottam ezt a versenyt. Egy 8 év körüli kisgyerek már a dugókatörlésnél erőszakoskodott. Egy Cseh versenyző képes lett volna előtte törölni, de ez a srácnak nem tetszett. Ezt követően a legjobb rajtpozícióért is megküzdött a kölyök, aminek következtében jobbnak láttam 1 méterrel odébb helyezkedni. Rajt után a kissrác persze rohant, majd beugrott elém, én meg majdnem átestem rajta. Megúsztam és felkaptam a térképet, majd toltam a térképrajtba. Mire odaértem már megvolt az útvonal az egyesre, de ekkor rápillantottam a kategóriára. H21B!!! No ezt jól elrontottam. Rohantam vissza a térképekhez, majd a C döntős térkép felvétele után újra a térképrajtba. Ez jó 1,5 percet jelentett, így innentől kezdve már nem volt sok értelme a versenyemnek. A kettest ugyan megnyertem, de innentől már nem csak fejben, de testben is szétestem.

Egész pályán az járt a fejemben, hogy mit keresek én itt, nem érdekel az egész és legyen már vége. Pedig a terep szép volt. Örülnék, ha ott edzhetnék, de most csak túl akartam lenni ezen az egész Cseh túrán.

A térképem még mindig nem jutott el hozzám, így elemezni ezt a napot sem fogom. Ma is koncentrálni kellett volna…

Összesen 13km, 200 szint és 75 perc.

Cseh Középtávú OB – selejtező

harzol — Sat, 17 Jun 2006 20:29:00 +0000

Hajnalban kellett kelni, hogy a 6 órás találkozóra már Skulóéknál legyek, így nem sikerült kipihenni magam.

Volt egy kis gond az indulással, mert Tóth Ádám és Fecó is késtek, de alapvetően a vártnál (Skuló faktor) korábban sikerült elindulni és oda is értünk időben. Azért a jó 4,5 órás út az így is úgyis durva, hát még ha utána azonnal versenyezni kell.

Szép nyugiban indultam a rajtba, de nagyon kellett vécéznem és a mobil budik előtt sor volt, így elindultam a rajtba és útközben terveztem dolgomat elvégezni, de minden erdő nyakig érő csalánnal volt szegélyezve, így vagy 1km-t mentem pluszban, mire találtam normális erdőt.

Ez után persze már nagyon nem voltam időben és tolhattam a rajtig, hogy kiérjek. Az erdő viszont kegyetlen gyönyörű volt, így alapvetően tetszett a dolog.

Éppen akkor értem ki, amikor be kellett volna állnom, viszont még rajtszámot kellett keresnem! Kerestem is, de aztán láttam, hogy rajtszám se kipakolva, se az embereken nincs, így megkérdeztem, hogy mi a helyzet. Megtudtam, hogy csak holnap lesz, pedig Düdü azt mondta, hogy ma is van.

Gyorsan beálltam és már magyaráztam is a rendezőknek, hogy Tóth Ádám-ot hol keresse a rajtlistában, ugyanis ő még 1 perccel előttem rajtolt. Ez után még értetlenkedtem egy sort, hogy hol vannak a pótszimbólok, de azt se találtam, majd megérkezett Fanni is a kordonba. Szintén 16-ra indult. Elég nagy kavar volt a fejemben, mert kapkodásból állt a mai nap, főleg a rajtba kijövet.

Térképen a név volt, így nem volt gond a rajtszámmal, amit jól a fejünkbe vésett Düdü, ezek szerint feleslegesen.

A rajt után rohantunk a térképrajtig, majd ott megtorpantam, mert sejtettem, hogy ebből a kapkodásból jó nem sülhet ki. Ennek ellenére a 9-es pontig végig hibázgattam aprókat és kegyetlenül dekoncentrált voltam. A 10.-re aztán nem értettem a berajzolt utat és eleve rossz útvonalon mentem, aminek egy nagy hiba lett a következménye.Ezt megint a kis hibák követték, majd a 20-ast egyszerűen nem találtam a fiatal fenyvesben. Ekkor utolértem (vagy ő ért utol csak előbb kielőztem) Szundi Attilát, amiből tudtam, hogy nem csak én szívok a mai napon.

Innen bevonszoltam magam a célba, de mivel még a futás se ment jól, így elég lassan ment. Semmi küzdőszellem nem volt bennem, szinte kocogva értem célba.

A pályát nem is elemzem jobban, mert nincs értelme. Így nem lehet versenyezni. Nem érdekelt a verseny és tiszta kapkodás volt ez a nap, így egyértelműen a koncentrálás hiánya volt a hibák oka. Eléggé kiakadtam, mert nem számítottam ilyen gyenge szereplésre. Tulajdonképpen meglepett a terep. Sok kő és mocsár, fiatal fenyvesek, de ennél akkor is jobbat kellett volna futni.

Fecó és Dénes Zoli persze rutinosabban futott és B döntőbe jutott. Ez még mindig elég gáz, de az én C döntőmhöz képest sokkal jobb, hát még a többiek D döntőjéhez képest. Ezzel tulajdonképpen még be is biztosítottam magam a főiskolás VB csapatban, de ez ekkor nem érdekelt.

Hibáztam 10 percet, amivel 2. lehettem volna és akkor futhatnék az A döntőben. Mégse ez zavart a legjobban, hanem az, hogy mi a fenét keresek én itt. Nem akartam ezt a versenyt a sok nyűgjével és drágaságával együtt. Jól ellennék én otthon az ARAK kupán.

Este még knédlit se tudtam enni az étteremben, úgyhogy végképp nem érte meg kijönni. Ki vagyok akadva.

Azt mondják az okosok, hogy a hibákból lehet tanulni. Én ennek ellenére nem elemeztem részletesen ezt a pályát, de azért tanultam a hibámból. Nem megyek többet olyan versenyre, amire nem akarok.

Összesen: 14km, 300 szint, 80 perc

Térkép