Harkányi Zoltán edzés és versenynapló » Bogos Tomi

ARAK évzáró – Csákvár

harzol — Sun, 14 Dec 2008 20:23:31 +0000

Ma volt az ARAK évzáró rendezvénye, ami egy tájfutó pályát, némi focit és egy kis kajálást jelentett Csákváron a sportkombinátnál.

Bemelegítenem nem sikerült igazán sokat. Nem egészen 2km-t azért futottam és persze a bokám is leragasztottam és bemelegítettem.

A pályán aztán futottam egy jó közepes tempót. Néha már ez sem esett jól, de ez nem is csoda, hisz az elmúlt hetek tempójához képest ez is gyors volt. A bokámra igyekeztem vigyázni,de olyannyira semmi gond nem volt vele, hogy a pálya közepére el is feledkeztem róla. Csak egy-egy neccesebb helyen jutott eszembe, hogy mennyire jó, hogy minden rendben van.

Technikailag egész jól ment. A 7-esre maradhatott benne 10 másodperc, mert csak egy kanyarral lehetett bemenni a ponthoz. A 8-re feleslegesen kikerültem az erdőfoltot, pedig még ösvény is visz keresztül rajta ( kb. 5 másodperc), majd a 12-es pontra is mellémentem kicsit. (hiba: 10 mp)

Apróbb értelmetlen kerülők még voltak a futásban, ami főleg a második kör során derült ki számomra. Bogos Tomival ugyanis levezetésképp lefutottuk másodszor is a pályát és a legrövidebb útvonalra mentünk. Persze még ebbe is belehibáztunk, de így is sikerült majd 200 méterrel kevesebbet futni a második körben és kiderült, hogy legtöbbször a rövidebb egyben gyorsabb is lett volna.

Összesen azért így is fél percen belül volt az "éles" futásban a hibám, ami már nem olyan rossz, igaz mindezt 80-85%-on futva már nem is olyan nehéz összehozni. A pályát mindenesetre így is sikerült megnyernem 24:51-es időmmel.

Ez persze egyáltalán nem egy nagy idő, hisz csak a pontokon eltöltöttem vagy 1 percet (elszoktam a lyukasztótól, meg amúgy is lassú a lógó lyukasztó) és ki sem futottam magam. Arról nem is beszélve, hogy a jók porrá aláztak volna ezzel a futásommal.

Mindezek mellett nagyon elégedett vagyok a mai futásommal. Végre igazán úgy éreztem, hogy tájfutok. A bokám 100%-ban rendben volt és az egész pályát élveztem és az alapozás elején csak ez számít.

Az első "éles" futáson 164-es átlagpulzust hoztam össze és a befutón 172-t is sikerült elérnem, mint maximum. Ez 4:55-ös ténylegesen futott kilométerátlagra volt elég az 5050 méteren. A második körben Tomival 26:55-öt futottunk, amihez nekem 154-es átlagpulzusra volt szükségem. Az átlagtempó pedig 5:40 lett a 4810 méteren. Persze azért sokat jelentett, hogy nem kellett a pontokon lyukasztani.

Az útvonalat egyébként kicsit nehéz volt a térképre illeszteni. Az 5000-es méretarányú térképen hatványozottan kijön a GPS 5-10 méteres pontatlansága, de az is tuti, hogy 2001-ben nem GPS-el mérték be a főbb pontokat.

Egy jó órát még fociztam is futás után, szóval a mozgásból azért alaposan jutott mára. A kilométerben kicsit szegény hétvégét így végül egyáltalán nem sajnálom, sőt. Most baromira örülök, hogy problémamentesen futottam egy pályát.

Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 156
Átlagtempó: 5:15

Összesen 12km, 61:22

Közepes futás a könnyű helyett

harzol — Fri, 06 Jun 2008 20:08:00 +0000

Kicsit fáradt voltam mikor végeztem a munkával és még futás előtt le is dőltem egy fél órára, aminek eredményeképp igen nehezemre esett a futás eleje. Aranybullánál találkoztunk Bogos Tomival, majd együtt futottunk fel az Ingó köveken a második nagyobb domb tetejéig.

Éreztem, hogy nekem az annyira nagyon mára nem hiányzott, inkább valami 50 perces lötyögésre vágytam, így aztán Tomit tuti még a szokottnál is jobban visszafogtam, de jól eldumáltunk. Tomival mondjuk nem nehéz, mert van egy egyedi véleménye a dolgokról.

Visszafele aztán már egész jólesett a futás, igaz a nagyobb emelkedőt csak megkocogtam.

Kicsit több lett a mai futás, mint terveztem és a lötyögésből sem lett semmi, de így utólag nem baj. Egész jó volt és gyorsan elrepült. Holnap viszont már tényleg csak lazán futok valamit.

Összesen 14km, 240 szint, 70:05

Térképes edzés az Ingó-köveken

harzol — Tue, 20 May 2008 18:57:00 +0000

Bogos Tomival beszéltünk meg munka utánra egy közös futást és autóval mentünk ki a Pákozd előtti lovardáig. A kocsiban már mondta Tomi, hogy térképekkel is készült és aztán mikor megálltunk be is rajzolta a pályát az Ingó-kövek térképekre.

Nem nagyon terveztem térképpen futni, de végülis minden volt nálam, még leukoplast is, így leragasztott bokával indultam neki az edzésnek. Rögtön az első pontra menet beleléptem egy méretes gödörbe a jobb lábammal, de csak estem egyet és a bokám jól megúszta.

A futás nem nagyon ment és a tájékozódás is csak olyan kb. arra kell menni stílusú volt a részemről. Tomi persze ment előre és rendre be kellett várnia. A terep hátsó részén már az erdős részre is bementünk. Elég nagy dzsuva fogadott minket és el is váltunk kicsit, majd a ponton újra találkoztunk. Innen kifele jövet egy teljesen ártalmatlan füves részen megbicsaklott a bokám, ami egyáltalán nem tűnt komolynak, de továbbfutva éreztem, hogy már megint a szokásos szalagmegrántgatásról van szó és érzékeny lett a bokám.

Innentől már csak az mozgatott, hogy túllegyek az edzésen. Nagyon nem volt kedvem semmihez, de a végén még lenyomtam 10 rövid repülőt is az autónál.

Kedvem mondhatni, hogy kellőképpen pocsék, amire még a vacak időjárás is tesz egy lapáttal.

Remélem a hétvégén fogok tudni normálisan futni az Euromeetingen.

Összesen: 12km, 200 szint, 71:38

Hosszú és lendületes futás

harzol — Sun, 04 May 2008 20:33:29 +0000

Sikerült ma délutánra megbeszélni egy közös edzés Bogos Tomival, amit aztán kicsit még elhalasztottam, de fél 5-re már futva érkeztem meg hozzájuk. Kicsit meglepődtem az odafutás alatt, mert egész jól ment a futás annak ellenére, hogy egész nap csak ültem. Tomival aztán lazán kezdtük, de az Aranybulla után már kezdte megmutatni, hogy nincs rossz erőben, ráadásul árkon-bokron át mentünk az utakat messziről elkerülve. Volt benne nem kevés szántóföld, majd persze az Ingó-kövek felé a rétek, ligetesek. A fölfelékben néhol nekem elég kemény volt a tempó, így a beszélgetés néha kicsit egyoldalú lett, de azért alapvetően jól éreztem magam, mikor felértünk az Ingó-kövek tetejére. Amiatt aggódtam csak, hogy a visszafelét ki fogom-e bírni ebben a tempóban, mert ekkor már 65 percnél jártunk. A dombokat persze mindkét irányba megmásztuk, így szintet is futottunk rendesen.

Szerencsére visszafelé sem zuhantam meg, de azért a Csala patak után a meredekebb fölfelékben 2x is leszakított kicsit Tomi.

Úgy éreztem magamhoz képest jól megy a futás és még 100 perc után is jól haladtam.

Nem tudom mi változott tegnaphoz képest, lehet, hogy csak kipihentem magam, de most nagyon jól jött, hogy jól ment a futás, mert egy ilyen hosszú és lendületes futás egyébként nem ment volna.

Összesen 26km, 400 szint, 127:18

Fehérváron 15km

harzol — Sun, 23 Mar 2008 11:52:32 +0000

Fehérváron futottam ma egy könnyűt. A Köfém lakótelepig egyedül mentem, hogy aztán Bogos Tomival fussunk egy kis kört az Aranybulla felé. Ezen a szakaszon volt egy kis sárdagasztás, de terepre nem nagyon jutottunk fel. A bokám itt egy helyen megbillent, de szerencsére megtartott. Azt azonban éreztem, hogy még közel sem az igazi, sőt nem is olyan, mint mondjuk 2-3 hete.

Visszafelé a bányató felé mentünk, majd a Köfém lakótelepről újra egyedül futottam vissza a Nagyszombati útra és igazából a futásnak csak azt a részét élveztem, mikor Tomival együtt futottunk. Nem igazán esett ugyanis jól a futás ma se, sőt derekamon érzem is, hogy egy jó nagy nyújtás rámférne. Futás után csináltam is egy negyed órás nyújtogatást, de ma még erőt kellene magamon venni és tovább nyújtani, sőt bokatornát is nyomni kellene. Egyáltalán nem jó ugyanis a bokám. Egy-két kicsavart helyzetre érzékeny és ha egy kicsit megfeszegetem, akkor érzékeny is lesz.

Összesen 15km, 80 szint, 72:04

Lendületes futás Székesfehérváron

harzol — Fri, 30 Nov 2007 18:50:00 +0000

Munka utánra Bogos Tomival beszéltem meg egy közös edzést.

A Bory várnál találkoztunk, ami nekem bő 1km volt, majd onnan a városban futottunk egy méretes kört. A tempó nekem lendületesnek számított, hisz Tomi szerint 4,4-es kiliátlagot futottunk.

A talaj nem volt valami ideális, mert igen sok helyen csúszott a ráfagyott hótól. Jól ment a futás és meglepetésemre még akkor is tartottam a tempót, mikor Tomi otthon befejezte a futást és én egyedül futottam vissza az Öreghegyre.

Lehet az edzés kicsit több is lett, mint 18km.

Összesen 18km, 82:22

Izomláz és 10km Bogos Tomival

harzol — Sun, 25 Nov 2007 15:47:00 +0000

Rég nem tapasztalt izomlázam lett a tegnapi futástól. Nem tudom van-e köze a kiszáradáshoz, de ha a múlt heti futással hasonlítom össze ezt a mostanit, akkor úgy gondolom igen. Az időben több volt és egyéb adatokban nagyjából egyforma, de akkor semmi bajom nem volt, sőt izomzatra kifejezetten jól éreztem magam.

No mindegy. Edzésnek igencsak jó volt ez a tegnapi és azért ma is tudtam futni.

Bogos Tomival mentünk egy bő 10km-es kört az Ingó-köveken. Odafelé kicsit nehezen indult, aztán mire épp bemelegedtem már jött is a fölfelé, ami szintén nem esett jól. A visszafelé aztán már sokkal jobban ment, különösen az a rész, mikor bementünk "terepre" azaz füvön futotunk a dombok tetején és oldalában.

A tempó az biztos, hogy jóval nagyobb volt, mint amit magam futottam volna, de ebből most nem merek nagyon becsülni a távolságra, ami még lehet 11km is megvolt.

Összesen 10km, 150 szint, 53:01

Pákozd – Meleg hegy – Pákozd , hosszú futás

harzol — Sun, 17 Dec 2006 15:39:00 +0000

Végül úgy alakult, hogy csak ketten mentünk ma futni Bogos Tomival, amit olyan szempontból bántam, hogy nem volt senki, aki hozzám hasonlóan lassú tempót fut. Pákozdra mentünk ki kocsival, majd innen indultunk el egy minimum 2 órás futásra, de Tomi már megemlített 2 és fél órát is, ami azért nekem már soknak tűnt. Ahogy elindultunk kezdtem érezni, hogy nem fog jólesni a mai futás, mert a fölfelé vezető utcán nekem rögtön túl gyors volt a tempó és a fenyvesbe beérve a szintbe vezető úton se volt könnyű tartani a tempót. Ez amúgy tényleg egy szép rész, bár tájfutásra nem igazán alkalmas.

Az Angelika forrás felé mentünk és néha kicsit lemaradoztam a fölfelében, de azért küzdöttem becsülettel. Pulzusom nem is nagyon ment 160 alá. Mikor ránéztem mindig 165 körüli értéket mutatott. A forrás után a Meleg-hegy megkerülését tűzte ki célul Tomi, amit sikerült is megvalósítani egy kis terepfutás árán, de nem volt vészes ez a pár száz méter. A táj győnyőrű, mint mindig, de most különösen szép volt, hogy minden fa fehér volt a rétről nézve. Persze ez még nem hó, mert a földön nincsen semmi, de ez így most épp elég is volt.

Itt már kezdtem érezni, hogy komoly gondok lehetnek, de ahogy kicsit visszább vettük a tempót egyből sokkal jobban éreztem magamat. Tettünk még egy kis kitérőt valami Lyukas-kő nevezetű sziklához, majd a hátsó útvonal felé indultunk. A dózerúton jöttünk visszafelé és én már egyre kevésbé voltam tevékeny résztvevője a beszélgetésnek. Egyre csak azon járt az agyam, hogy túléljem a futást és ekkor még Tomi a kerülőkön agyalt. Mondjuk volt is benne valami, hogyha 2 órát akartunk futni, de én nem vágytam rá. Ahol balra kellett volna kanyarodni ott mentünk tovább egyenesen, majd jobbra bekanyarodva tettünk még egy kis kört. Újra az elágazásban voltunk és el is indultunk vissza. Itt még kicsit felpörgettük a tempót, ami amúgy sem volt túl könnyű, de kezdtem érezni, hogy kezdek kidurranni. Egy két felfelét még kibírtam, de már csak lassabban. Úgy 100 percnél járhattunk ekkor és én úgy éreztem ennyi nekem elég is lenne, de innen már vissza kellett menni a kocsihoz. Tominak mondtam is, hogy nyugodtan hagyjon itt és kis kerülővel fusson vissza. Meg is beszéltük, hogy ő otthagy és másfelé megy le, majd szembe fut velem. Én egyenesen visszafutottam a kocsihoz, bár ezt itt már nem igazán lehetett futásnak nevezni, mert olyan 6 perc körüli ezreket futhattam az utolsó negyed órában. Tomival pont egyszerre értünk a kocsihoz, szóval neki belefért az időbe az egész kerülő is.

Nem igazán esett jól a futás vége, ráadásul az egész lábfejem is fájt már, persze csak a jobb lábamon. A sérülés még ilyen fura tüneteket produkál most is, sőt futás után is, mert délután a jobb lábfejem, bokám kicsit fájdogált még nyugalmi állapotban is. Persze leginkább a talpam és a bokám belső oldala, tehát a sérült szalagoknak még csak a környéke se fáj, bár ezt azért nem bánom.

Ha a vége nem lett volna ilyen lassú akkor azt mondanám, hogy megvolt 24km is, de így szerintem "csak" 23km-t sikerült futnom. Tekintetbe véve azonban, hogy szint is volt benne jócskán, a tempó is igen kemény volt, így ez egy nagyon jó kis edzés volt. Mondhatni, hogy adtam a szarnak egy pofont.

Nem esett jó, de megcsináltam és ez jó érzés.

Összesen 23km, 400 szint, 2:02:48.

Átlag pulzus: 156

Megnyugvási: ???/116 (valamiért a végén 193-as pulzust mutatott az óra)

ARAK évzáró: terepfutás és foci

harzol — Sun, 03 Dec 2006 19:31:00 +0000

Ma volt az ARAK-os évzáró, amire természetesen én is elmentem Edittel. Elég döcögősen indult a nap a Kotló-hegy oldalában lévő lovardánál, mert nem volt valami nagy futókedvünk, sőt egyáltalán nem volt kedvem futni. Hidegnek éreztem nagyon az időt és ráadásul mindenki terepre fog kimenni az ARAK háziversenyén, én pedig még nem futhatok terepen, térképpel.

Madár aztán szerencsére közbeszólt szokásos stílusában és arra jutottunk, hogy Edittel csak kimegyek a középső pályára és lekocogom vele az egészet. Terepen is el kell kezdeni a futást, akármennyire is féltem a lábam!

A rajt nem volt egészen egy kilométerre, ahol vártunk egy keveset, majd én belekukkantottam a térképbe, hogy tudjam merre fogunk futni. Hát nem éppen egy kímélő pálya várt rám, Editre és a bokámra, de erre lehetett is számítani és nem volt valami hosszú sem. 3,4km volt ez egész.

Az első lépések terepen fölfelé elég érdekesek voltak, mert a bokámmal semmi gond nem volt, ellenben Edit otthagyott és csak úgy sikerült utolérnem, hogy ő megállt pihenni. Még a gyaloglás is nehezemre esett a domboldalban fölfele.

Rövidesen kapott mindent a bokám. Volt oldalazás, lefelé, felfelé, buckás, köves részek, de abszolút jól bírta a lábam. Néha már előre is rohangáltam Edittől, ami aztán elég rendszeressé vált. Néha belepillantottam a térképébe és próbáltam memóriából megfogni a pontot. Ez többnyire sikerült is, de azért tettem bele felesleges kitérőket is.

Bokám olyannyira jól viselte a megterhelést, hogy még a megbicsaklás is gond nélkül ment neki. Egyszer kicsit megbillent ugyanis a jobb bokám kifelé, de megtartottam és nem lett belőle baj. Tulajdonképpen olyan volt mint korábban, akár naponta-kétnaponta. Bokám kicsit megbillen, de még nem megy ki. Még csak annyira se, mint az eddig legkomolyabb bokakimenetelek, amikor 2-3 lépésig fájt.

Most tehát csak megbillent, mindenfajta fájdalom és következmény nélkül. Úgy tűnik bírja a kiképzést, de azt azért még nem próbálnám ki, hogy mi van, ha kicsit ki is megy.

Pálya végén egyre jobban élveztem a rohangálást, főleg a lefeléket és a csúcs az volt, amikor a kopasz hegyoldal tetejéről elindultunk lefelé. Ez hiányzott már 2 hónapja. Terepen futni, élvezni a puha talajt, a természetet, a kilátást… Imádok tájfutni és ez most kijött rajtam.

A célba aztán ott volt már Bogos Tomi, Gyurkó Fanni és Kovács Dávid, akikkel még elmentünk futni egyet edzés kiegészítése végett. A pályán ugyan 50 percet töltöttünk, de még az össze vissza rohangálásommal együtt is csak jó, ha 6 kilométer lett.

Fanni 8km-t akart még futni, így alkalmazkodtunk hozzá és elindultunk az országút túloldalán befelé. A nagy dózeren mentünk jódarabig, majd bekanyarodtunk jobbra, hiszen a Csákvári Sportközpontba akartunk visszajutni az évzáróra. Itt végre szusszanhattam minimálisat, mert már nagyon nem esett jól az amúgy nem igazán acélos tempó. Olyan 4:40 körül ha mehettünk, de lehet még lassabb volt, de nekem kész szenvedés volt. Fanni igencsak keményen tolja, a két fiúnak meg nem okozott gondot a tempó. Persze én szenvedtem elég rendesen. Kicsit még vissza kellett kanyarodni a lovarda felé a kastélyparkon át, hogy meglegyen a kilométer, de nagy nehezen csak kibírtam. Többiek még megálltak a focipálya szélén gimnasztikázni, bár én azt hittem repülőzni is fognak, de azt végül kihagyták.

Gyorsan átöltöztem, majd jó kis kajálás következett, beszélgetésekkel. Bent aztán Fanni még mindig a futócuccában mászkált. Kérdésemre, hogy miért nem öltözött még át, csak annyit felelt, hogy "Minek? Nem izzadtam meg."

Nem elég, hogy nem bírok elfutni Fannival, de még meg sem izzad! Ez aztán az alázás. Persze nem rossz értelemben, mert én csak örülök annak, hogy Fanni személyében van egy magyar tájfutó aki keményen edz, hajt és megtesz mindent azért, hogy jó legyen. Mindenki más fényévekre van tőle hozzáállásban a felnőtt női mezőnyben.

Azért rám nézve elég szégyenletes, hogy jobb mint én, de azért ezen alapozás alatt igyekszem majd javítani.

A program hátralévő részében tornatermi foci volt, amibe én is beálltam bármennyire is nem a legjobb a bokámnak. Persze óvatoskodtam, bénáztam, de azért ez így is veszélyes volt. A hirtelen fordulások, megállások nagyon nem mennek még, de ami ennél is rosszabb, hogy igazi kétballábas focistává változtam, mert jobb lábbal labdába rúgni nem igazán tudtam, erőset, illetve pontosat, meg főleg nem.

Azért rúgtam két gólt és az egyik jobbal volt, szóval nem teljesen reménytelen a dolog, de persze egy-egy keményebb összecsapásnál, rosszabb rúgásnál éreztem, hogy nem oké még a bokám. Nem oldalra, hanem előre-hátra nem mozog még 100%-ban, ami egy földetérésnél elég kellemetlen is volt. Lesántikáltam, majd 5 perc után visszaálltam.

Bajom nem lett, de adtam a bokámnak rendesen. Úgy tűnik bírja a kiképzést, mert a délelőtti terepfutás és a délutáni foci se tudta kikészíteni. Tulajdonképpen még jót is tett a bokámnak, hogy végre más mozgást is végzett és nem csak a sima betonfutást.

Persze a testem többi tagja is elszokott a másfajta mozgástól, így a bal nagylábujjam, derekam is érzem. Jó fárasztó volt ez a mai nap, így mindenestül. Eléggé szét is csúsztam estére.

Összesen 15km, 300 szint, 91:30.

Max. pulzus: 164

Átlag pulzus: 144

Megnyugvási: 41 (157/116)

Bogos Tomival az Ingó-kövek felé

harzol — Sat, 02 Dec 2006 17:52:00 +0000

Délután 3-ra beszéltük meg Bogos Tomival a találkozót az Aranybullához, így szűk 2km után már együtt futottunk a Csala patak irányba át a dombokon. Nem igazán esett jól a futás, de mivel Tomival folyamatosan beszélgettünk egész gyorsan az Ingó-kövek lábánál találtuk magunkat. Innen a gázló utánig ugyanarra futottunk vissza, majd szerencsére a Kassai úti buszvégállomás felé kanyarodtunk. Valahogy lélekölő lett volna visszamenni az Aranybullához, majd onnan egyedül hazakocogni, így kapóra jött, hogy Tomi is Editék fele akart menni. A buszfordulónál aztán úgy döntöttem, hogy még réteszek egy kicsit, így jó 500 métert mentem még a Kassai úton lefelé Tomival mielőtt elbúcsúztunk. Visszafele az a párszáz méter egyedül futás pont jó is volt levezetésnek.

Nem igazán értem miért nem esett jól a mai futás, mert Tomi szerencsére nem nyomott olyan tempót ami durva lett volna, de ma valahogy ez is nehéz volt számomra.

Összesen 12km, 120 szint, 59:31.

Max. pulzus: 161

Átlag pulzus: 149

Megnyugvási: 42 (147/105)