Harkányi Zoltán edzés és versenynapló » Bakony

Monszun időszak, Szélvihar, felhőszakadás…

harzol — Thu, 27 May 2010 19:14:02 +0000

05.17. Hétfő: 10km Gyurival Gazdagréten, benne 3,3km váltakozó
05.18. Kedd: pihenő
05.19. Szerda: 8×1000 méter a TF pályán; Fecóval és Gyurival
05.20. Csütörtök: Bő 9km Judittal a Turultól a Gerecsében
05.21. Péntek: 11km a TF pályán Gyurival és Fecóval, benne 2x2000m váltakozó
05.22. Szombat: Bakonybélről 6,5km terepen, sok szinttel, Fecóval
05.23. Vasárnap: pihenő
05.24. Hétfő: Gerivel 9km a Gerecsében
05.25. Kedd: 12,5km a TF pályán Gyurival és Fecóval, benne 2x1000m, 1x3000m, 1x1000m
05.26. Szerda: pihenő
05.27. Csütörtök: Szilágyi Tibivel 7km, benne 2×1000 m váltakozó

Nem mondanám, hogy halálra edzettem magam az elmúlt másfél hétben, de talán gyorsulnom sikerült az állóképességem és erőm meg csak elég lesz majd az alföldre a Középtávú és Váltó Bajnokságra.
A 8×1000 méter egy nagyon jó edzés volt, bár kifejezetten lassan és sok pihenővel csináltuk. 3:30 alatt csak az utolsó ezret futottam, jellemzően előtte 3:30 és 3:34 között mentünk. Könnyen ment és szinte sajnáltam, hogy nem tízet csinálunk.
A pénteki váltakozó aztán ha lehet még jobban ment. Eredetileg 400 métereket terveztünk, de az eső miatt váltakozó lett. 7:09 és 6.58 lett, szóval a váltakozás és a kétszeres táv ellenére jobban haladtunk, mint szerdán.
A hétvége ezúttal nem az edzésről szólt, majd jött a keddi résztáv, ahol 10×1000 méter lett volna a program, ha el nem mossa az eső. Kemények voltunk és a felhőszakadás ellenére végig edzettünk, de a sok pihenővel tarkított edzést átalakítottuk és amikor leszakadt az ég futottunk egy 3000 métert (10:45-re); előtte még volt 2 darab 1000 (3:31; 3:31), majd utána is nyomtunk még egy ezret (3:22). Az egészben az volt a szép, hogy megtanultunk vízen járni, merthogy 2-3 centi víz állt a rekortánon, sőt a célvonalnál 5cm körül lehetett. Egy darabig esett jég is, de nem volt vészes. Mikor kezdtük még száraz volt minden, mire befejeztük gyakorlatilag elállt.
A csütörtöki edzést keményebbre terveztem, de Tibi lába megadta magát és amúgy is felhőszakadásban futottunk a változatosság kedvéért.

Az egész időszakot végigkísérte amúgy az ítéletidő. Szinte minden nap vagy esőben, vagy közvetlenül eső után futottam. Egyrészt bosszantó, másrészt viszont így is lehet rendesen edzeni, igaz nem terepen, de a mostani időszak amúgy sem arról szólna.
A sebességem úgy érzem sokat fejlődött, de ez a kevés és gyors edzés sokáig nem lesz tartható. Az OB-k után bele kell csapni majd a hosszabb és terep edzésekbe is. A résztávok mellett, merthogy egész tetszik, hogy néha haladunk is.

VB résztvevő István mögött a dobogón

harzol — Sun, 05 Jul 2009 18:41:00 +0000

A nem rangsoroló, tétnélküli harmadik nap nem tartogatott számomra sok izgalmat. Sima edzésként futottam le a versenyt biztos második helyem tudatában.
Bemelegítésnek felfutottam a rajtba, amit szerintem ezen az emelkedőn nem sokan csináltak meg rajtam kívül és szép nyugiba nekivágtam a pályának, illetve előbb 20 másodpercig tömködtem az uzsonnászacskónál alig jobb fóliába a térképem. Nem tudom miért nem lehet erre jobban figyelni. Komolyan mondom, hogy a térkép és a terep után nálam talán ez a 3. legfontosabb szempont egy verseny megítélésekor. A sok apróság közül ugyanis ez kapcsolódik egyedül a versenyélményekhez, méghozzá igen sok percen át boldogítva a versenyzőkhöz. Az első hiba tehát már itt megvolt, hogy a tegnapi nap ellenére nem hoztam saját fóliát.

A pályát nem kapkodtam el és nem is nagyon törekedtem az ideális útvonalra, hisz sok kerülőt tettem az útvonalamba. Igazi hibám így nem is nagyon volt egész a 15-ös pontig, ahol felmásztam egy idegen pontért a magasba, ez kb. 1,5 perc veszteség volt, de ezt leszámítva csak apróbb megtorpanások voltak. Ellenben a tempót nem nagyon erőltettem, csak a végén siettem befelé a célba, minek következtében a 12C-s fiuk idejét megszégyenítő befutóidőt produkáltam és nyertem az F21E mezőnyében az átmenetet. (A 14-es fiúkkal már nem bírtam.)
Edzésnek jó volt ez a mai futás és a pálya is egészen tetszett. Összességében a verseny jó volt, több versenyzőt érdemelne, főleg elitben, hogy ne eshessen meg az a csúfság, hogy 2 kupával térek haza egy ilyen semmilyen teljesítmény után.

Eredmények:

M21E  (14)                                 

    1 Zsebeházy István           19:44    1   115:27    1    72:05    1      207:16
    2 Harkányi Zoltán            22:37    5   132:59    3    84:07    2      239:43
    3 Werner Péter               22:47    6   161:13    6    86:56    3      270:56
    4 Mihályi Ferenc             24:45    7   158:54    5    88:49    4      272:28
    5 Gyimesi Zoltán             26:36    8   183:28    8    89:36    5      299:40
    6 Horváth Imre               50:58   10   338:36    9   226:03    6      615:37 

      Seifried Stefan            27:02    9     hiba          hiba
      Pelyhe Dániel              20:56    2   129:08    2     n.i.
      Kemenczky Jenõ              n.i.        181:17    7     n.i.
      Magyar Zsolt               22:25    3     n.i.          n.i.
      Scultéty Márton            22:25    3
      Tornai Szabolcs             n.i.        151:39    4     n.i.
      Domonyik Gábor                            hiba
      Friessnig Johannes                                      hiba

Térkép, részidők

Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 151
Átlagtempó: 7:03

Összesen 14km, 550 szint, 98:48

Túlélőverseny a hőségben

harzol — Sat, 04 Jul 2009 18:11:00 +0000

Sejtettem, hogy a túlélésről fog szólni a mai nap, hisz a világranglista futam alkalmából 15,4km-es pálya várt ránk. Ennek ellenére rendesen bemelegítettem, hisz a rajt mesze volt. Messzebb is, mint vártam, mert majd 3km volt kiérni és épphogy elértem a rajtidőm.

Nem estem neki a pályának, de a kettesre máris elvesztettem a fonalat a nagy üres hegyoldalban és kicsit bizonytalankodtam is egy ideig. (hiba: 0:20)

A pontot megfogva aztán Pelyhe Dani után eredtem, aki a pillangónak köszönhetően épp előttem ment ki a kombinációmra, de nem láttam a hármason se, így letettem az üldözéséről. Az irányommal lehetett némi gond, mert mellémentem kissé a pontnak, ráadásul a fedettséget se értettem. Nagyon nem. Ráadásul valami bele is ment a szemembe és nagyon csípte. Nem múlt el, így ki kellett vennem a kontaktlencsém és a szemem fél percig dörzsöltem mielőtt visszatettem. A pont nem tudom milyen hetedik érzéknek hála lett meg és még Danit is meghallottam, amint kiabálva kérdezi, hogy megvan-e. (hiba: 3:00)

Az úton futva aztán megint nem értettem a fedettséget és ezzel Dani sem volt másképp, mert együtt kotortuk az erdőt és szentségeltünk, hogy mennyire nem értjük a fedettséget. Végül én fogtam meg előbb, de Dani audio rásegítéssel nem sokkal utánam szintén odatalált. (hiba: 2:30)

Ez a rész valahogy nagyon nem stimmelt. Gondolom KisDoma sem véletlenül dobta itt fel és rajtunk kívül Isti is megette. Dani előtt futva tudtam le a kör hátralévő részét, miközben ő mindenféle marhaságokat ordítozott hátulról. A 10-es pontra sajnos egy gerinccel és sziklafallal korábban kerestem a pontot. (hiba: 0:40)

Innen simán ment minden a 15-ös pontig, ami után először éreztem, hogy ez a mai nagyon kemény lesz és ez egy nagyon buta hibában meg is mutatkozott. Már a pontról rosszul jöttem ki, de aztán a 16-os előtt teljesen megzavarodtam. Azt hittem az irtás végénél a bozót vége van és nem értettem balra a bozótot, majd a helyesbítőt szidva bevágtam a pont felé. Hamar helyreraktam magam, mert végiggondolva honnan és hogy jöttem egyértelmű volt, hogy mi a helyzet. (hiba: 1:00)

Innen egy hosszú hibamentes szakaszt tudtam le, de egyre lassultam és a 20-as bonttól egész a 21-esig frissítettem a felmarkolt fél literes flakonból. A 25-ös pontnak sikerült kicsit fölémennem, de már előtte sem értettem mi a helyzet, így belassulva csúsztam fölé. (hiba: 1:00)

Innen már csak egyetlen hibát tudtam elkövetni, ami annyira csúf, hogy még a térkép sem bírta el. A gyűjtő pontra menet nem bírtam követni a sárga szalagot és az utat és annyira vártam jobbra a rétet, hogy bevágtam a sraffozott sárgába és verekedhettem ki magam a ponthoz. (hiba: 0:30)

Összesen 9 perc maradt a pályában, amiből rögtön 5:30-at a térképre is kenek, illetve a szemem dörzsölésére. Ennek ellenére nem volt egy húdejó futás technikailag, mert nem épp maximális tempó mellett sikerült mindezt összehoznom.

Meglepődtem, hogy Isti csak negyed órával vert meg, de gondolom ő sem hajtotta teljesen szét magát. Danit meg lehetett volna verni, de tulajdonképpen mindegy. Mezőny nélküli versenyen lettem ma 3. és összetettben Dani egyéb elfoglaltságai miatt biztosítottam magamnak a második helyet.

A futás nem ment valami fényesen, túlélésre játszottam, ami a pályakitűző elborult gondolkodását tekintve jó húzás volt. (Nem tudom mi értelme volt a 21-es pont utáni résznek, pontosabban annak a batár völgynek a négyszeri megmászatásának.

Az erdő amúgy baromi szép és helyenként Csehországban éreztem magam a sziklahasadék pontnak és a fenyvesfoltnak köszönhetően. A mezőny erősségének hála a várható 0 világraglistapontot sikerült megszereznem.

Térkép, részidők

Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 156

Átlagtempó: 7:23

Összesen 21km, 800 szint, 143:15

Pannon Tájfutó Napok – Veszprém

harzol — Fri, 03 Jul 2009 19:20:00 +0000

A tegnapi darázscsípéstől kegyetlenül feldagadt a bokám, amin a kalcium pezsgőtabletta sem segített. Én nem aggódtam, hogy ez hatással lesz a futásomra, de aztán a bő 3km-es bemelegítésem alatt többen megjegyezték, hogy sántítok.

A pályán mindenesetre nem törődtem mindezzel, azzal annál inkább, hogy a 2 perccel utánam induló Pelyhe Dani ne érjen utol.

Az egyesre rögtön egy kis bakival indultam, mert nem néztem meg merre megy az előttem induló és így a repülőrajt után rossz irányba indultam. (hiba: 0:05)

A pontról sem épp tökéletesen jöttem ki, mert nem akartam a virágágyáson átgázolni, majd a kettes sem csippant, de azért a négyes pontig alapvetően nem volt gond. Az ötösre ellenben kicsit túlkomplikáltam a dolgot, hisz délről ívelve megúsztam volna némi lépcsőmászást és tán még rövidebb is lett volna. A 8-as pont volt a következő amire időt veszítettem. Valószínűleg a másik irányba gyorsabb lett volna és én még egy pillanatra el is bizonytalanodtam a lépcsőn lefelé. (hiba: 0:10)

A 9-es és 10-es egyszerű volt, bár Pelyhe Dani idejét elnézve a tízesre valószínű le lehetett menni egyenesen is, ami nagy rövidítés lett volna. (hiba: 0:10)

Szerintem nagyon jó húzás volt hátulról megkerülnöm a várat, mert így nem kellett egy méter szintet sem futni és még hosszabb sem volt, más kérdés, hogy nagyon lassú voltam. Hát még a 12-re felfele. Itt egy nyolc-tíz év körüli testvérpár futott is mellettem pár métert, majd megjegyezte egyikük a szülőknek, hogy "Ez lassabb, mint én".

Az utolsó útvonalválasztós átmenetben nem sikerült jól döntenem, mert a másik lehetőség gyorsabb lett volna. (hiba: 0:15)

Innen már csak be kellett szenvedni magamat a célba.

Alapvetően nem sikerült valami nagy eredményt elérnem. A futás sem ment jól és a 40 másodperc ami a pályában maradt se olyan jó, de azért én nagyjából elégedett vagyok. Útvonalválasztásokon a közel egyforma variációk közül kellett választani és ugyan ez nem mindig sikerült tökéletesen, de egyéb hibám nem nagyon volt. Fizikálisan pedig úgy tűnik itt tartok.

Összesen 4830 métert futottam a légvonalban 3240 méteres pályán és mindezt 4:42-es átlagtempóban tettem 168-as átlag és 178-as maximális pulzussal. No ez egy kicsit aggasztóbb. Jól megfogtak a lépcsők.

Érdekes, hogy a bemelegítés alatt ennél jobb kilométer átlagot sikerült futnom (4:37).

Térkép, részidők

Max. pulzus: 178
Átlag pulzus: 168

Átlagtempó: 4:37

Összesen 8km, 150 szint, 37:51

Hosszú térképes futás, verseny keretében

harzol — Sun, 19 Apr 2009 18:39:00 +0000

A tegnapi után ma nagyon nem volt kedvem keményet futni, ráadásul úgy tűnt ellenfelek se nagyon lesznek. Bemelegítésnek ma is 2km jutott, de ez ezúttal csak a távoli rajtnak volt köszönhető.

A pályának ennek megfelelően nem estem neki. Gondoltam egy jó lendületes hibátlan futás jó cél lesz mára, de ezt rögtön a kettes pont keresztülhúzta. Elfutottam alatta és csak a visszafelében lett meg. (sokak mondták, hogy nem volt jó helyen, de a track alapján max. egy kicsit volt északabbra. (hiba: 2:00)

A hármasnál a kis völgyet nem vettem észre és egyel lentebbi rét alatt kerestem a pontot. (hiba: 0:50)

Négyes és ötösre már lejjebb adtam a tempóból, majd a hatosra kiszálltam. Jobbra elcsúsztam, ott találtam egy völgyet tele gödrökkel és még mikor a rétre kimentem helyrerakni magam, akkor is csak a saját hülyeségem erősítettem meg. A kis ösvényt a pont alatti réten látható útnak néztem. (hiba: 5:00)

No itt döntöttem el, hogy akkor ezt a versenyt még annyira sem veszem komolyan, mint eredetileg terveztem. Edzéssé minősítettem a futást és ezt később nagyon nem bántam meg. Persze innen jöttek a hibák sorra, de legalább nem stresszeltem magam és nem szenvedtem úgy, mint addig. A 12-es pontig majdnem mindegyikre hibáztam valamekkorát, majd onnantól már szerencsére már nem nagyon. Egy darabig, mert a 18-ra egy kicsit, majd a 19-re egy hatalmasat kevertem. A második kis kört aztán már hiba nélkül oldottam meg, akárcsak a pálya végét, amit már kifejezetten élveztem is. Helyenként simán 4 perces tempót mért a GPS és igazi hosszú futás feelingel értem be a célba.

Mint kiderült Klaus fájlalta a térdét, így ma el sem indult, pedig a 6-os pont környékén már azt vártam mikor ér utol, hogy aztán ne kelljen egyedül futnom. Nem bántam meg, hogy elindultam, hisz egy hosszú futást sikerült csinálnom terepen, térképpel és ez jó edzés volt.

Filó Bernát személyében az egyetlen kategóriatársam is sikerült megelőzni, így a versenyt is én nyertem.

A 12,3km-es pályán sikerült 16km-t futnom, mindezt 6:39-es átlagtempóban 153-as átlagpulzussal.

Levezetni nem mentem el, mert a pálya harmadától gyakorlatilag majdnem azt tettem.

Jól éreztem magam, igazi családi hangulatú kisverseny volt és bár nem épp erre a terepre vágytam mikor neveztem, de nem volt vele semmi gond. A pályát jól megmérték 21A-ban, de így edzésképp ez végül még különösen jól is jött ki.

Max. pulzus: 169
Átlag pulzus: 151

Átlagtempó: 6:30

Összesen 18km, 300 szint, 116:40

Térkép, részidők

Semmelweis EV. – Sóly

harzol — Sat, 18 Apr 2009 19:12:00 +0000

Szeretem a pörgős Veszprém környéki nyílt terepeket és közel is volt, így beneveztem magam erre a hétvégére a Semmelweis-re és a Hegyisport Kupára.

Nagyon jó állapotban éreztem magam a bemelegítés alatt, ami ezúttal 2km lett. A pálya eleje is jól indult. Ilyen egyenes track-et még az életben nem láttam, mint az egyes és kettes. A hármasra még a lefelé és az út is besegített és csak úgy rárobbantam a pontra, pontosabban a helyére, mert a pontot nem találtam. Végigkotortam az árkot lefelé, majd felfelé és nem láttam sehol. Annak ellenére, hogy biztos voltam magamban felmentem a domb tetejére, hogy meggyőződjek róla, hogy valóban jó helyen vagyok és mivel ott megleltem a gödröt így végképp nem értettem mi van. Ekkor jelent meg valaki a távolban kiabálva és egyből vágtam, hogy a felvezető. Jól megszívtam a kettes pontot. Nehéz pontosan kiszámolni mennyit jelentett, hisz nem a ponton dugtam a dugókával, hanem kicsit odébb, de ennek később még lett némi jelentősége.

Négyesre persze dacból rohadtul nekidurrantottam és rendben ki is kaptam, majd erőltettem tovább a nekem nagy tempót. A kilencesig minden rendben is ment, de ott valószínű nem a legjobb útvonalat választottam, mert Nagy Pista jól elvert. A 10-es ugyan nagyon nem esett jól, de rendben meglett, majd a 11-re behibáztam. Szerintem ha balra nézek láttam is volna a pontot, de én lerongyoltam a völgy aljába, majd mászhattam vissza. (hiba: 1:20)

A 12-es még kevésbé esett jól, mint a 10-es és el is készültem az erőmmel. A 13 és a 14 is rendben jött, de itt már kaptam a másodperceket Nagy Pistától és Makitól. A 16-ra annak ellenére maradt bent 20 másodperc, hogy nyertem az átmenetet. Rosszul mentem be az úttól. Lehetett volna a réten balról ívelni. (hiba: 0:20)

A 17-re beragadtam a dzsuvába, de ez a térkép alapján nem volt sejthető, hogy így lesz. A következőre szerintem nem volt rossz az útvonalam, de a pontnak minimálisan mellémentem. (hiba: 0:10)

A 19 teljesen jól jött, majd a 20-ra próba szerencse bevállaltam egyenesen és legnagyobb meglepetésemre simán átmentem a 3-as zöldön. Egész az útig mentem, mert nem akartam elhinni, hogy hol futok. Onnan már simán jött a pont, de nagy kerülő volt. (hiba: 0:40)

Innen a 25-ig sorra jöttek jól a pontok és nyertem is az átmeneteket, de a 26-nak megint mellémentem. Bevillant egy pont balra és ráfutottam, de eleve nem volt jó az irány és a bokrok szélét sem követtem. (hiba: 0:40)

A 27-es nem a jó völgyben volt, hanem mögötte a kicsiben, ami igencsak el is bizonytalanított. Megtorpantam, mikor nem láttam a pontot a várt helyen. A célig innen már szerencsére nem hibáztam, bár a 28-ra lehetett volna egyenesebben és határozottabban menni.

Összesen maradt benne 3:10 ami egy közepes teljesítmény, de ezen a terepen igen bosszantó. Plusz ugyebár a 3-as pont, amit jóváírtak nekem a bemondásom alapján. Saját részidőim alapján, plusz azt belekalkulálva, hogy nem a ponton fogtam a pontot 2:30-at mondtam be, ami utólag a GPS track alapján kiderült, hogy hülyeség volt. A korrekt adat kb. 2:05 lehet, de 2:00 és 2:10 között tulajdonképpen bármi lehet. Ez már csak azért is szívás, mert Nagy Pista a jóváírás nélkül 2:02-vel vert volna. (A részidőket ehhez képest nem tudom miért ennyivel és hogyan korrigálták.)

Mindenesetre ha az általam amúgy nem nagyon szeretett bort, amit nyertem átadom Nagy Pistának, akkor szerintem elégedett lesz.

A mai futásban már voltak pozitív jelek. Egész jól haladtam időnként és a hibák sem voltak nagyon durvák, de egyrészt a futósabb részek után elfáradtam, másrészt ilyenkor rögtön bele is hibáztam egyet. A pályán 12,61km-t futottam (10,8-on) és mindezt 165-ös átlagpulzussal 6:02-es tempóban. Alakul, csak ne fáradtam volna el ennyire.

Levezetésnek visszakocogtam a versenyközpontba kiolvastatni a dugókát, majd vissza a célba.

Max. pulzus: 176
Átlag pulzus: 160

Átlagtempó: 5:57

Összesen 16km, 200 szint, 92:33

Térkép1, térkép2, részidők

PÖCS – Pontbegyűjtő Csapatbajnokság

harzol — Sat, 04 Oct 2008 17:04:00 +0000

Nem túl felkészülten vágtunk neki a legfeleslegesebb bajnokságnak és ez a mai nap igencsak megmutatkozott. KisDomát kapásból nem érdekelte a PÖCS, így nem is a legerősebb felállásban indultunk. A rajtba kifelé kocogva, mikor felmerült a taktika kérdése, akkor is csak arra jutottunk, hogy majd meglátjuk, ha kezünkben a térkép.

Én azért jeleztem, hogy ha egy mód van rá, akkor a laposabb részeket osszuk rám.

A pontok szétdobásánál aztán Fecó megkapta az egyértelműen legdurvább részt és a legtöbb pontot. Gyurika szintén nem kevés szintet kapott és hozzám hasonlóan kevés pontot, míg nekem jutott a legkönnyebb rész.

Sejtettük, hogy nem lesz tökéletes az elosztás, én még mondtam is, hogy rám túl kevés jutott, de végül mégis így vágtunk neki a pályának. Elemezni nagyon nincs kedvem magát a versenyt, mert az egész "versenyformát" egy játéknak tartom, radásul a térkép is jó ha egy hét múlva eljut hozzám. Az elején Fecó rögtön lerakott minket Gyurikával, aztán Gyurival párhuzamosan futottunk egész a C pontig. Én baromi sokat bizonytalankodtam, egyáltalán nem éreztem a térképet és hibázgattam is, majd a saját leosztott pontjaim miatt szétváltak útjaink Gyurival és innentől már egy fokkal jobban ment.

Hibázgattam aprókat, átterveztem a sorrendem, de rohadtul alulmotivált voltam, főleg miután szembesültem vele, hogy felesleges tolnom, hisz úgyis én érek be először a csapatból a rám osztott kevés pont miatt.

Ennek megfelelően se nem futottam ki magam, se nem tájékozódtam precízen, ráadásul még néhol olyan szinten bedzsuváztam, hogy jól meg is tépett a szeder.

A célba vagy 7-8 perc hibával értem és még fizikálisan is vagy 3-4 perc maradt a pályában. Persze a célba már besétáltam, hisz ott végképp egyértelművé vált, hogy nem kell sietnem.

Sajnos a rossz pontelosztás miatt lecsúsztunk még a dobogóról is, ami persze a mi hibánk. Alapvetően az első 6:40 alatt eldőlt a sorunk, ugyanis ennyit töltöttünk a pontok elosztásával. Fecó innentől hiába futott jót, ha egyszer túl sok jutott neki.

A győztesek megérdemelik a gratulációt, hisz ők oldották meg a feladatot legjobban. Én viszont ilyen feladatból nem kérek többet, így ha egy mód van rá, akkor több ilyen játékon nem veszek részt.

Összesen 12km, 450 szint, 81:36

SELEJTező

harzol — Sat, 21 Jun 2008 16:06:00 +0000

Most nagyon összetörtnek kellene lennem, de nem vagyok az. Valahogy éreztem előre, hogy ma ez nem fog menni, de azért bízva a csodában elindultam. Azon túl, hogy egész héten nagyon nem ment a futás a bokám vacakolásától is tartottam, hisz az Éjszakai OB befutóján kiment és még 1-2 napig éreztem utána.

Ennek ellenére elindultam, gondoltam végigküzdöm a hétvégét lesz ami lesz. A pálya első 4 átmenete úgy is ment ahogy vártam. Szenvedősen, küzdősen a bokámat féltve, de valahogy haladtam. Az 5-ös pontra menet aztán már a nyiladékon megbicsaklott a bokám egy teljesen ártalmatlan szituációban. Szinte teljesen egyenletes volt a talaj, csak épp jobbra lejtett. Úgy tűnik már ez is betesz a lábamnak.

A pont előtt aztán megint kiment, de már jobban és innentől már nem is lehetett futásnak nevezni, amit műveltem. Kicsit be is hibáztam emiatt az ötös pontra, majd a 7-es volt az igazi szenvedés. Lefele alig bírtam futni, fölfele pedig eleve nem ment.

Tulajdonképpen hiba nélkül leküzdöttem a pályát, de közben már máson járt az agyam. Először megfogalmazódott bennem, hogy ha nem jutok döntőbe, akkor nem fogok elindulni. Aztán ahogy haladtam előre és már a teljesen ártalmatlan részeken sem tudtam rendesen futni – például egy völgy aljában lankásan lejtő szakaszon – úgy határoztam el, hogy akármi is lesz én nem indulok délután. Akkor sem, ha döntőbe jutok valahogy. Sőt a váltót is lemondom, hisz aligha lendítenék így a csapaton. Magyarul leselejteztem magam a selejtező közben!

Persze ettől aztán még annyira se ment jól a futás, mit előtte, hisz már nem volt miért küzdeni sem, de ez már nem sokat lassított rajtam. Olyan 30-40 másodperc hiba maradt csak az egész pályában, szóval ezen nem múlt volna semmi. 6 perccel kaptam ki és első kieső lettem, igaz 2 percre a 8. helytől.

Befutás után rögtön megbeszéltem Bocival, hogy én a váltót is kihagyom, lemondtam a Hungária Kupát is, végigszurkoltam a döntőt és közben beszéltem pár emberrel a bokámról.

A terep, térkép és a pálya szerintem nagyon jó volt, no meg a körítés is. Ellenben ezek a nyúlfarknyi térképek döbbenetesek. Inkább nem is kommentálom. Előbb az Éjszakai OB-n és erre most is…

Szívem szerint holnaptól nekiállnék résztávozni, hogy szeptemberre jó formában legyek a Sprint OB-ra. Rekortánon, aszfalton, sőt a sima erdei utakon sem volt bajom a lábammal, szóval edzeni tudnék. Sokan viszont azt mondták, hogy inkább hagyjak ki pár hetet teljesen, hátha attól rendbejön a bokám.

Nem tudom mi legyen, mert teljesen leállni nem tudnék. Valamit kellene csinálni a futás helyett, de biciklim nincs, úszni (uszodában) nem szeretek.

Azthiszem alszom még egyet erre.

Most megint nagy az elhatározás bennem, hogy rendberakom magam. Muszáj lesz, mert magam előtt a földet nézve, rettegve minden lefelétől, kőtől és faágtól nem lehet élvezni a tájfutást. Illetve lehetne, de az már csak tájkocogás lenne és egyelőre nem arra vágyom.

Szeptemberig tuti nem tájfutok, csinálom a bokatornát nem csak úgy ímmel-ámmal, mint eddig és nem csak pár hétig. Hagyok időt a lábamnak, hogy rendbejöjjön, mert érzem, hogy amit az elmúlt lassan 2 hónapban csináltam az használt. Használt csak éppen mindig "tájfutni kellett" és mindig meghúztam a jobb bokámat a teljes gyógyulás előtt. Múlt héten már csak 20 méter hiányzott, hogy gond nélkül letudjam a pályát. Több hét volt mire ilyen állapotba került, de ezek szerint még ez is kevés volt egy kicsit! Hát most elhatároztam, hogy kivárom amíg teljesen rendbejön!

Összesen 8km, 300 szint, 50 perc

Bakonykúti – Kihívás napja – Tájfutás

harzol — Wed, 21 May 2008 19:32:00 +0000

Gondolkoztam rajta, hogy ma mit fussak, mert a Euromeeting miatt már csak könnyűt akartam, de nagyon csábító volt a Bakonykútiba rendezett parktájfutó verseny. Végül a Kihívás napja alkalmából rendezett versenyt választottam a zsákfaluban.

Bogos Tomival együtt melegítettünk és egy szép nagy kört futottunk a falun kívül. Egy baromi szép ligeteses sík részen kezdtünk, közben a sziklás hegyoldalt nézegettük, majd egy dózerúton felkapaszkodtunk egy kisebb dombra. Egy egész szép fenyvest is magunk mellett hagytunk és én ekkor már azt mondogattam, hogy "ide akarok költözni". A faluba egy karikával 26:30 alatt jutottunk vissza és némi bokamelegítés után vágtam neki a pályának.

Többen győzködtek, hogy nem kell félteni a bokám, így nem ragasztottam le és amúgy is edzőcipőben toltam.

Az egyes pont előtt egy hatalmas csalános fogadott, ezért a kettesre már jó nagyot kerülve mentem és az erdőbe beérve a bokám miatt kezdtem aggódni. Ez olyannyira lekötött, hogy alaposan túlfutottam a ponton és végül 6:50-nél fogtam a kettest. A bokám bírta ugyan, de mivel nagyon bizonytalannak éreztem a lépéseim, ezért úgy határoztam, hogy innentől kicsit sem erőltetem a pályát. A fennsíkon aztán valami kegyetlen jó volt futni. Szép is volt, a talaj is tetszett (még a bokámnak is) és kicsit még figyelni is kellett a gödör pontokra. A lefelében bevállaltam a nagy kerülőt, majd az erdőben megint óvatosan mentem. Jött a jó nagy futós rész és én nem erőltettem halálra a tempót. Eszembe is jutott, hogy nem is lett volna jó itt meghajtani magam 2 nappal a verseny előtt.

A pálya végén aztán mikor beértünk a faluba már nagyon élveztem a futást. Gyönyörű a falu, szép kis park fut végig rajta és még egy kertbe is be kellett ugrani egy pontért.

A célba úgy értem be, hogy ennél jobban nem is dönthettem volna a mai nap. Élveztem a futást, a bokám is bírta és ez a falu egyszerűen tökéletes. Semmi csicsa, semmi oda nem illő épület, de végig szépen gondozott régi házak sorakoznak, rendben tartott parkos részekkel és a környezete is gyönyörű. Maga a pálya tájfutás szempontjából nem nyújtott valami sokat, de így is élveztem a környezet miatt.

Levezetésképp futottam még 2km-t Bakonykúti utcáin.

Ugyan hagytam még így is vagy 4 percet a pályában, de ez nem bosszantott különösebben és még 1,5 perc hátránnyal Ege és Tomi mögött a 3. helyet is megcsíptem a 29:10-es időmmel.

Amilyen rossz kedvem volt tegnap, olyan jó kedvem lett a mai edzés után.

Hiába. Szeretek tájfutni és nem csak a tájfutás kihívása miatt, hanem azért, mert ilyen helyekre jutok el, ahova egyébként eszembe sem lenne elmenni. Jobb programot el sem tudnék képzelni délutánonként, mint ehhez hasonló kisversenyeket.

Összesen 13km, 150 szint, 65:10

Térkép

Küzdős befelyezés 2 nagy pályával

harzol — Sun, 11 May 2008 13:37:00 +0000

Jött az éjszakai menet és haladtunk is elég jól a könnyű rövid pályákkal. Editet ugyan halálra rémítette pár vaddisznó, de mikor Vera leváltott úgy éreztem jól haladunk. Persze Tomi kiesése miatt ez már csak relatív volt így, mert gyakrabban is került ránk a sor és mégiscsak az erős emberünk esett ki. Mint később kiderült Vera hibapontos lett a hosszú könnyű pályán, amit még én beszéltem rá, de ezt a rajtomkor nem tudtam.

Mivel nem akartam, hogy a nehéz pályák lányokra jussanak és azért, hogy az éjszakából is minél több időt raboljak el a lányok elől elvettem a hosszú nehéz pálya térképét. Nem mozogtam valami jól, mondhatni kifejezetten lassú voltam. Részben a bokám miatt óvatoskodtam, részben pedig nem esett már túl jól a futás. Hiba igazából csak az 5-ös pontra csúszott be komolyabb, de Istitől így is 14 percet kaptam.

Innentől már mindenki csak küzdött, de nem nagyon haladtunk. Én elmentem aludni, amiből jó ha 30 perc összejött, Edit kiállt, mert nem volt jól, de erre csak akkor eszméltem mikor keltettek. Vera volt kint a pályán és úgy számoltunk hosszú könnyűt, vagy rövid nehezet fut. Mivel fáradt voltam és a tempó már nem számított annyira gondoltam eljött a magas szárú cipő ideje és nagy nehezen magamra erőltettem, felöltöztem és WC-re mentem majd mikor lefele sétáltunk a célhoz már engem szólítgatott Hites Viktor a váltáshoz. Verának még jutott egy könnyű rövid, így hamar beért, nekem meg semmire nem maradt időm. Bemelegíteni sem.

Szörnyen ment a futás, a cipő nyomorgatta a lábam és megint hosszú nehéz pályát kellett vinnem. (Ki, ha én nem alapon.) A kettes pont előtt nagyon nem értettem a térképet, sokat bizonytalankodtam. A 3-as és 4-es aztán nagy küzdelem volt és az ötös sem esett jól, de legalább nem hibáztam. (igaz a dzsuvát jól kikerülgettem)

Az 5-ös pontról kifelé jövet aztán estem egy nagyot. Valahogy elakadt a bal lábam és repültem előre, miközben valahogy jól megtéptem a jobb bokámat. No nem oldalirányba, hanem olyan visszacsapódás szerűen. A terminátorcipőmnek minden bizonnyal ez volt az utolsó bevetése. Nem tudom mennyire a fáradtság miatt, de végig estem, keltem és szerintem a bokám is azért rántgattam meg, mert ez a vacak volt a lábamon. Én egyszerűen nem tudok benne futni és ehhez képest semmit sem véd. Nyilván nem tudom benne kitörni a bokám, de erről egyébként sincs szó.

A pálya hátralévő részét aztán már nagyon óvatosan tettem meg, nem igazán mertem odatenni a lábam és sokszor éreztem is a bokám. Szerencsére legalább hibával jól megúsztam a hátralévő részt, de így is elég rosszat mentem. A 10 perces kiliátlag még hajnalban 5. futásnak sem jó.

A többiek megint küzdhettek a keményebb pályákkal és gondolom ők sem voltak sokkal frissebbek nálam, így a vége megint kicsit kevesebb pályát eredményezett és nem került rám hatodszor a sor.

Összességében nekem tetszett ez a verseny és sok tanulsággal szolgált. Egyrészt nem azért kell 4 fiúval felállni, hogy az eredményt maximalizáljuk, hanem, hogy ne szívassuk meg a lányokat, másrészt, hogy a csapat fiú tagjainak is legyen része lazább pályákban.

Persze a sorrend és pályaleosztás is baromi fontos, de ezt úgyis emberekre és csapaterősségre kell szabni.

Az utolsó futást leszámítva (és kicsit az utolsó előttit is) én nagyon élveztem a versenyt és addig a bokám is rendben volt. A terep szerintem jó választás volt, tetszett, hogy új helyen vagyunk. A térkép bár nem volt tökéletes, bőven jobb volt, mint amire számítottam és jobb, mint amit mostanában néhány "profi" összehoz. Hatalmas területet helyesbítettek ki a nulláról, részben nem ebből élő térképhelyesbítők.

Hites Viktornak és csapatának azthiszem minden induló nagy köszönettel tartozik. Remélem 2 év múlva egy még jobb és sokkal népesebb 24 óráson vehetünk majd részt!

Összesen 15km, 560 szint, 131 perc

Térkép1, térkép2