Harkányi Zoltán edzés és versenynapló » Bajnokság

Megcsináltuk, de nem jött össze

harzol — Sun, 13 Jun 2010 19:12:12 +0000

A cél a mai napra egy lehetőleg minél fényesebb érem begyűjtése volt. A dobogóhoz úgy éreztem 3 nem elrontott futás elég kell legyen.
Tegnapi rosszullétnek nyoma sem volt, de azt éreztem, hogy sokat nem javított állapotomon a tegnapi nap.
Kerényi Máté ellépése a mezőnytől jó kis pofon volt, de aztán rögtön utána Gyuri jött, így tulajdonképen jó helyen mentem ki.

A könnyű egyes után úgy éreztem helyemen vagyok és mindenkit lerázva egy nyugodt futás következhet, amiben talán még Martint is ki lehet előzni, de aztán nem így történt. Rögtön a kettes pontot elbénáztam és igazából nem is tudom mit hittem, merthogy a zöld foltot tudtam, hogy balról kerülöm. (hiba: 1:00)
Mivel itt nemcsak hátbacsaptak többen, de ki is előztek, így eluralkodott rajtam a pánik és vakrepülésbe kezdtem, ami egy újabb hibát jelentett. Részben a kanyargós és rossz útvonal, részben a pontfogás elrontásával. (hiba: 0:40)
A 4-es sem volt tökéletes, de itt legalább, ha nem is a legjobb úton, de odataláltam. (hiba: 0:10)
Itt már Skulóval együtt fogtuk a pontot és innentől együtt is haladtunk tovább. Nem volt egyenes az 5-ös pontra az útvonal, de a második fele már tegnapról ismerős volt, így nem okozott gondot. Már csak az nem kellett volna, hogy egy darázs költözzön a cipőm nyelve alá, ami nem csak egy csípést jelentett, hanem rögtön lépésenként egy fullánkdöfést a bal lábamba.
Ennek ellenére innen jött a pálya jól teljesített része, minek eredményeképp egész a 15-ös pontig hiba nélkül haladtam. Előbb Skulón kívül mindenki eltűnt körülöttem, majd Marci is köddé vált és már kezdtem azt hinni, hogy jó lesz ez a futás.
A 16-ra aztán biztonságit akartam menni, de megettem a sraffozott zöld és a zöld összekeverését. (hiba: 0:10)
Az átfutóra második helyen értem, de igazából csak sejtettem, hogy a nyakamon lehetnek páran és azt is csak feltételeztem, hogy Martin még mindig előttem van. A kiskörön aztán rögtön bevártam a többieket egy hibával. Tudtam, hogy jó helyen vagyok, csak azt nem, hogy a horpadásban balra, vagy jobbra van a pont. Mivel jobbra vártam és arra nézelődtem folyamatosan és nem láttam semmit végül balra indultam, de aztán kénytelen voltam mégis jobbra menni. Tulajdonképp majdhogynem egy helyben forgolódtam csak. Nagyon közel voltam a ponthoz és rohadtul zavar, hogy 10-15 méterről nem villant be annak ellenére, hogy azt a részt vizslattam. (hiba: 0:40)
A 19 rendben volt és majdnem a 20 is, de Skuló és számomra ekkor először felbukkanó Vöcsök végül elhúztak jobbra. Nem voltam valami magabiztos, mert bár tudtam hova várom a pontot, de mikor közeledve még mindig nem láttam belőle semmit egyszerűen bepánikoltam és a többiek után eredtem, hogy aztán egy kis kör után végül visszatérjek a pontomhoz. Már megint nem villant be, így futhattam a többiek után. (hiba: 0:40)
Nem elég, hogy behibáztam még én húztam a rövidebbet is (pontosabban távban a hosszabbat), így hiába hibáztak ők is, még zárkózhattam fel rájuk.
A 22-es pontra aztán mikor bevágtunk éreztem, hogy balra húznak a srácok és tőlük jobbra futottam. Így aztán mikor jobbra nem láttam pontot megint arra vettem az irányt amerre ők mentek és az sem zavart, hogy ők közben már visszafordultak. Nekem is meg kellett néznem a fenyves szélét ugyanúgy, mint nekik. (hiba: 0.30)
A gyűjtőre lehetett volna jobban menni, de a távolban eltünedező hátukon kívül sok mindenre már nem tudtam koncentrálni.
A 4. helyen futottam be, a 4. legjobb idővel a 2. futók közül, de nem igazán voltam elégedett. Maradt benne 3:50, amiből 2 perc a pálya elején és majd ugyanennyi az átfutó után jött össze. Mindemellett a futás nagyon nem ment, aminek nem kis köze lehet a tegnapi széthulláshoz.
Már megint csak egy közepeset sikerült jönnöm technikailag, ami bosszantó, mert erre a váltóra készültünk. Fecó megkapta maga előtt Istit és 1,5 perccel mögötte Krajcikot. Sajnos egyikőjükkel sem tudott mit kezdeni, neki is csak az elvárható normális futás jött össze, mint Gyurinak és nekem.
Így aztán a 3 nem elrontott futás meglett, de kiemelkedő futás hiányában a dobogóról is lemaradtunk. Ráadásul Fecó gyűjtőpont érintése miatt majdnem DISQ lett a dologból, de szerencsére a dobozban benne volt a pontérintés ténye.
Elégedett nem vagyok, de nagyon csalódott sem. Erre a váltóra készültünk és minimálisan a dobogó volt a célunk. Nem rontottuk el nagyon, de nem is mentünk igazán jól. Kb. mindegyikőnk futásában annyi maradhatott, amennyi épp a MOM és a mi befutó időnk közt volt, így még csak azt sem lehet mondani, hogy mi lett volna ha egyikőnknek jól kijön a lépés. Mindenki hozta amit el lehetett tőle várni, de ma ez ennyire volt elég.
Ami jó, hogy lesz még idén CSB és lesz jövőre is váltó!

A hétvége számomra arra mutatott rá, hogy lehetne még keresnivalóm. Idén úgy tűnik beálltam technikailag egy közepes szintre, mert sehol nem megyek jól, de el sem nagyon rontok nagyon semmit.
A verseny tetszett, a térkép tökéletes volt és nem tudok semmi kritikát megfogalmazni a rendezéssel kapcsolatban, de valahogy úgy éreztem a SZVSE is csak hozta magát és nem csináltak semmi kiemelkedőt, akárcsak a mi váltónk.

    1   2104 TTE Tipo Tájfutó és Környezetvédő TTE                              142:14
             Kerényi Máté              47:40      1    47:40      1
             Hajdu Martin              50:51      3    98:31      1
             Lenkei Zsolt              43:43      2   142:14        

    2   2102 DTC Diósgyőri Tájfutó Club DTC1                                    147:49
             Szundi Attila             52:10      5    52:10      5
             Balabás Péter Gergő       52:04      7   104:14      5
             Krajčík Michal            43:35      1   147:49        

    3   2109 MOM Hegyvidék SE-MOM Tájfutó Szako MOM1                            148:28
             Oszlovics Ádám            54:21      9    54:21      9
             Kisvölcsey Ákos           47:59      1   102:20      2
             Zsebeházy István          46:08      3   148:28        

    4   2103 MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai és MEA                             152:11
             Novai György              51:37      3    51:37      3
             Harkányi Zoltán           50:58      4   102:35      4
             Lévai Ferenc              49:36      4   152:11        

    5   2115 PVS Pécsi Vasutas SK PVS1                                          157:32
             Turcsán Gábor             54:07      8    54:07      8
             Vonyó Péter               51:35      6   105:42      6
             Kovács Róbert             51:50      8   157:32        

    6   2108 SDS Salgótarjáni Dornyay SE SDS                                    162:40
             Pelyhe Dénes ifj.         53:19      6    53:19      6
             Fehérvári Zsolt           59:27      9   112:46      8
             Pelyhe Dániel             49:54      5   162:40        

    7   2127 KST Kőbányai Sirályok Tájfutó Egye KST                             164:02
             Suciu Simion              51:49      4    51:49      4
             Scultéty Márton           50:39      2   102:28      3
             Fekete András             61:34     15   164:02        

    8   2101 ETC Egri Testedző Club ETC                                         164:13
             Szajkó Csaba              61:19     13    61:19     13
             Szabó András              51:25      5   112:44      7
             Kovács Ádám               51:29      7   164:13        

    9   2113 SZV Szegedi Vasutas SE SZV                                         175:19
             Viczián Péter             60:52     11    60:52     11
             Sinkó János               60:27     10   121:19     11
             Szabó Zsolt               54:00      9   175:19        

   10   2122 PVS Pécsi Vasutas SK PVS2                                          178:12
             Antal Miklós              51:36      2    51:36      2
             Antal András              61:35     13   113:11      9
             Péley Dániel              65:01     17   178:12

Térkép

Csak 6 magyar lenne jobb nálam?

harzol — Sat, 12 Jun 2010 19:05:49 +0000

Nem tudom mi történt velem, de valószínűleg a meleghez lehetett némi köze, de szabályosan rosszul voltam a két futam közötti időben. No nem végig, de úgy jó fél órán át kifejezetten gáz volt a helyzet úgy nagyjából pont a két futás között félidőben.
Egyértelmű volt, hogy ha így marad a dolog, akkor nem indulok a döntőn. Aztán javult a helyzet és bár a rajtba indulás előtt épp vécére kellett rohangálnom, ami miatt aztán egész sokat futottam a rajtba vezető úton, de nem éreztem magam rosszul. Az mindenesetre nem volt jó jel, hogy félóránként jött rám a szükség, de legalább már nem éreztem úgy, hogy összeesek. Mondhatni természetesnek tűnt a 35 fokban az állapotom.
Rajtom is épphogy csak elértem a cél és rajt közt beiktatott 2 megállás következtében, de azért alapvetően nyugodtan rajtoltam el.

Méghozzá rögtön egy szenvedős tempóban, de legalább pontosan. A kettesen kár, hogy nem ért véget a verseny, mert akkor még magyar bajnoki cím lógott virtuálisan a nyakamban. A hármasra aztán volt némi bizonytalankodás, de ez még belefért. (hiba: 0:10)
Nem tökéletesen, de hiba nélkül jött a 4-es és az 5-ös, majd a 6-ra rossz irányba futottam ki és nem értettem miért nem villan be a pont. (hiba: 0:30)
Kovács Robi futott előttem és zárkóztam is fel rá, de ennek most az elkövetett hibám tükrében nem tudtam annyira örülni és a hosszú átmenet se tűnt egyszerűnek. Az útelágazás, majd a bozótfolt biztonságot adott, ahogy a jobbra elterülő 2 lapos rét is és a zöld foltok a domboldalban tökéletesnek tűntek a pontra való rávezetéshez, de Robi eltűnt mellőlem és elbizonytalanodtam. Korábban vártam a pontot és így tettem egy tiszteletkört. (hiba: 1:00)
A 8-as teljesen rendben jött. Megvolt a lapos rét széle, a balra lévő halványzöld domb is jól látszott, majd az ösvény nyomait is felfedeztem. A 9-re viszont rossz irányba futottam ki és az útvonalam így kicsit túl íves lett. Egyértelműen jobb lett volna jobbról ívelni. (hiba: 0:20)
Kicsit vakartam a fejem miként fogjam a 10-es pontot, de végül sikerült lekövetni mindent még abban a kiismerhetetlen részben is. Pont előtt mindenesetre nem ártott volna nagyobb önbizalom, mert a sűrűben benéztem minden szál vaddohány mögé, pedig csapást nem lehetett látni arra. (hiba: 0:10)
A 11-es átmenetemre egyenesen büszke vagyok. Tudatosan, mindent lekövetve és mégsem totyogva fogtam simán a pontot.
A 16-os pontig aztán sikerült ugyanilyen jól menni, bár az eleve igen mérsékelt tempóm kezdett megkopni. Ráadásul a vég is kezdett utolérni egy hőgutával kombinált hascsikarás nyomában. Ez végül a 17-os pont környékén egy hibával megtoldott gyors guggolást eredményezett és azt, hogy úgy érezzem már csak az számít, hogy túléljem mindezt. Az itt elvesztegetett idő nem is tűnik olyan vészesnek, mondhatni gyors depózás volt. (hiba: 1:00)
Innentől mint aki hőgutát kapott ténferegtem a cél felé, megpróbálva útba ejteni a közbeeső pontokat.
A 18-as, 19-es és 20-as pontok is csak egy-egy tíz másodperces melléfutást hoztak némi bizonytalankodással, de itt nem csupán fél percet kaptam, hanem majd másfelet. (hiba: 0:30)
A 21-re még becsúszott egy nagyobb hiba, de ez annak tükrében, hogy csak ész nélkül próbáltam előrefelé menni nem nagy csoda. (hiba: 0:40)
Itt viszont megérezhettem, hogy akár túl is élhetem a mai napot és a célig egész felpörögtem. Nem igazán értem hogyan történhetett, de jó tempóban tudtam befejezni a versenyt.
A célban az első gondolatom az volt, hogy ki kellett volna hagyni a döntőt a váltó miatt, bár ez már úgy a megzuhanásomtól a fő gondolat volt a fejemben. Aztán megtudtam, hogy nem is állok olyan vészesen és végül a 8. helyen végeztem, 7. pozícióban a bajnokság szempontjából. Ez persze már kicsit árnyalta a dolgokat, mint ahogy a gyors zuhany és töménytelen frissítő elfogyasztása is.
Összesen 4:20 hibával teljesítettem a pályát, ami egy alföldi középtávú versenyen rengeteg. Még ha 1 perc marad egy ilyen versenybe azt se lehet jónak nevezni. Mindemellett még meg is dőltem elég csúnyán, így pusztán a saját teljesítményem nem sok okot adhatna az örömre.
Igazság szerint a hazai mezőny szegénységi bizonyítványa kicsit ez a mai eredmény. Ugyan időben sokat kaptam és ha semmit sem hibázok is csak a 6. helyre (5. magyar) lehettem volna jó, de azért elég megdöbbentő, hogy csak 6 magyar tudott nálam jobbat futni.
Lassan még a végén elhiszem magamról, hogy a legjobb 10-be tartozom idehaza, az idei 3 OB-n elért egy számjegyű eredmény után.
Az biztos, hogy emlékezetes OB lesz mindenkinek. Alighanem minden idők legforróbb tájfutó bajnoksága lesz az idei KOB, hisz itt a közelben és a döntő ideje alatt dőlt meg egy 100 éves melegrekord.

Térkép, részidők

Középtávú OB selejtező

harzol — Sat, 12 Jun 2010 12:05:15 +0000

Nem melegítettem sokat a selejtező előtt és a pályán is csak az volt a célom délelőtt, hogy normális tempót fussak, ami úgy éreztem nem igazán jön össze. Nem haladtam, szenvedés volt a homokban futni, legalábbis így éreztem.
Technikailag úgy éreztem nem vagyok elég összeszedett. Sokat térképeztem és igyekeztem elkerülni a hibákat, ami egész az 5-ös pontig sikerült is és a hatosra is csak egy apró melléfutás csúszott be. (hiba: 0:10)
Ezt követően is jól haladtam, már persze a tempómat leszámítva, de én kifejezetten úgy éreztem, hogy nem vagyok jó. A 9-es pont előtt aztán elbizonytalanodtam és szinte sétálva, vad térképezések közepette fogtam a pontot. (hiba: 0:15)
A 10-est nem tudom mennyire tekintsem hibának, mert a pályán először itt csináltam vakrepülést először. Semmi markánsabb domborzati elemet nem találtam és még Momó is feltűnt előttem, de sajnos ő se épp a pontot fogta, így végül a zöld foltokat beazonosítva fogtam a pontom. Bizonytalanul és minimális kerülővel.

Nem gondoltam volna, hogy itt még Istivel döntetlenben második helyen állok. Momó megjelenése kicsit felpörgette a tempóm, de nem mondanám, hogy ez zökkentett ki. Egyszerűen miután átfutottam a pont előtti erdőfolton nem jó irányba mentem. Tudtam hol vagyok, de hiányzott egy pillantás a tájolóra, így melléfutottam. Az erdőfolttól 1:10 alatt sikerült a pontomat megfogni, így ez már egy komolyabb hiba volt. (hiba: 0:45)
A 12-es rendben volt és úgy éreztem a 13-as is rendben lesz. Aztán valahogy túl nagy volt balra a domb a várthoz képest. Felmentem rá, de már ekkor úgy éreztem baj van. Elbizonytalanodtam és tudatosság nélkül próbáltam megtalálni a pontot. Be is villant egy bója, de ekkor már túlfutottam az enyém helyén. Egy jó nagy kunkorral majd 3 perc eltelte után jutottam vissza oda, ahol először is jártam, de ekkor már tudtam, hogy mégiscsak ott kell lennie annak a pontnak és végül meg is lett. (hiba: 2:40)
Egyértelműen úgy éreztem, hogy ez végzetes hiba volt és tulajdonképp egy átmenetig azon agyaltam, hogy a váltó előtt nem is baj, ha ilyen hőségben kihagyom a döntőt, merthogy B döntőben nem láttam ekkor értelmét elindulni. Sikerült nem elveszni és a bozótfoltot kerülve egész biztos helyről vágtam be a pontom felé és a zöld foltokat lekövetve igyekeztem megtalálni azt. Egy csomó ember mászkált tanácstalanul a környéken és én is alaposan belassultam, felnéztem a pont előtt egy dombra, majd mivel mögötte bozótot láttam némi térképezés után beugrottam a másik domb tetején található tankbeállóba dugókázni. (hiba: 0:10)
Itt egyszersmind visszatért a hitem, hogy A döntős lehetek, mert Skulót és Bogya Tomit is hátbacsaptam. Pontosabban Skuló ekkor futott fel rám miután már egyszer jól kielőztem.
Kicsit fura ívet írtam le a 15-re menet, de ezt leszámítva már jól mentem a célig és érdekes mód a tempómmal sem lehetett gond, mert nem nagyon vertek el a többiek.
Nem kicsit voltam meglepve, hogy utolsó indulóként célba érve 2. helyen emlegetnek, ami végül ugyan 3. lett, mert Zsolt eredményeit utólag pótolták, de így is meglepő volt ennyi hiba után. Összesen 4 perc maradt a pályában és nem szakítottam szét magam.
Legalább annyira voltam meglepett az eredményeket nézve, mint amennyire elégedettséggel töltött el, hogy jó helyen bejutva vettem az első akadályt, a selejtezőt.

Térkép, részidők

ÉOB – A MEAFC sor végén

harzol — Sun, 09 May 2010 21:47:48 +0000

Pénteken öcsémmel futottunk egy 7km-es átmozgatást, benne 6 jól megpörgetett repülővel. Mindezt Péter-halmon.

Eljött az ÉOB napja és túlságosan nem idegesítettem magam, hisz már vártam, hogy újra éjszaka tájfuthassak. Aztán valahogy a rajtomig kicsit megváltozott a helyzet. A fejem is kicsit fájni kezdett, amit én kb. csak akkor szoktam érezni, ha keveset ittam és a gyomrom is vacakolt. Ráadásul a 2 óra várakozás elég volt arra, a hangosbemondóból hallottakkal együtt, hogy erőből elkezdjek agyalni azon, hogy mire lehetek ma elég. Lenkei Zsolti és Doma már be is futott, mire én rajtoltam, sőt Edit is. Viszont Edit befutása nem várt módon az én versenyemre is befolyással volt, hisz lemerült az aksija verseny közben, ami csak azért volt ciki, mert egy pont ugyanolyan és ugyanúgy feltöltött aksival vágtam én neki a versenynek. Mindkét aksit teszteltem és 3 órát bírniuk kellett 10 wattal. Edit lámpájában két egyforma izzó van, feltehetően 10 wattosak, így kicsit megrémültem és letettem azon tervemről, hogy az útfutásokat leszámítva 20 wattal közlekedjek. Az elmúlt 2 felkészülési versenyen végig 20 wattal futottam és úgy éreztem most sem ártana annyi fényerő.
Kockáztatni nem akartam, így 10 wattal indultam neki a pályának és rögtön hibával kezdtem. Bevillant egy pont előre és én hanyatt-homlok rohantam oda, mivel elég bizonytalan voltam így a pálya elején. Nem az enyém volt, de legalább gyorsan kapcsoltam és visszafordulva már szinte azonnal be is villant a saját pontom. (hiba: 0:40)
A kifutás sem volt az igazi a kettesre és pont előtt is bizonytalankodtam. (hiba: 0:10)

A hármasra sem így akartam menni, de mire eszméltem már befutottam a fenyvesek közti nyiladékba, majd a pont előtt is összezavarodtam. ( hiba: 0:30 )
Már-már úgy tűnt összekapom magam, szépen átvágtam mindenhol ahol kellett, erre az útfutásba belehibáztam. Ezt a túlfutást a pályán még sokszor megismételtem. Hihetetlen, de egyszerűen nem hittem, hogy az az út balra, ami nekem kell. Aztán persze rájöttem, hogy más nem lehetett csak az én utam. (hiba: 0:20)
Innentől a hetes pontig minden stimmelt. Már kezdtem élvezni milyen tudatosan futok, előre eltervezett útvonalon, okosan fix pontokat lekövetve, aztán megint jött a rövidzárlat és korábban bevágtam a 8-as pontra. Valahogy úgy érzékeltem, hogy már vége a dzsuvásabb résznek balra és a fehér erdőbe futok be, majd pattantam is ki, amint hibámra rájöttem. Itt Kiss Gábor állt be mögém a sorba és csinálta meg utánam a hibámat és haladtunk együtt tovább. A pontot aztán nem kaptam ki, de csak azért, mert a jellegfa mögött volt. A ponttól 2 méterre álltam meg térképezni egy pillanatra, amikor már végképp nem értettem miért nem látom a bóját. Ebből is látszik, hogy ekkorra már végre éreztem a térképet, de a figyelmetlenségek mégis hibákat eredményeztek. (hiba: 0:30)
Éreztem, hogy kicsit jobbra húzok, de azért csak melléfutottam a 9-es pontnak is. (hiba: 0:10)
A 10-es pontra bár nem hibáztam nem mentem magabiztosan. Próbáltam az irányomat jól belőni, de mintha nem állt volna be a tájoló északnak. A 11-es csak rohanás volt, de legalább élvezetes és nem is ment rosszul a futás, majd a 12-re jött a dugott pont, ami nekem is egy apróbb kanyarba került. (hiba: 0:20)
Fura, mert nem éreztem 10 mp-nél többnek, de a GPS elárulja, hogy több volt az. Ezek a gödörbe és fa mögé rejtett pontok egyébként pont ideálisak voltak. Még nem volt direkt szemétség, de már elég volt arra, hogy odafigyelőssé váljon a nagy rohanás.
A 14-es pontig jól haladtam és le is szakadt Kiss Gábor, majd a hosszúban már megint az úton hibáztam, ezúttal előbb akartam bemenni. (hiba: 0:20)
A következő pontok jöttek sorban az átfutóig és már hallottam is a szpíkert, néha néztem az órám és tudtam van 3 perc hátrányom. Nem örültem neki, de nem is tűnt vészesnek, így próbáltam még jobban tolni az átfutó után. Kicsit lehűtött a fenyves, amiben még a sorok irányába is nehezen lehetett futni, de gond nélkül jutottam el a 20-as pontig.
A 21-re igazából nem tudom mit csináltam ennyire rosszul. Az biztos, hogy rossz ötlet volt így bevágni rögtön. Alig vártam, hogy végre kiérjek egy útra, mert olyan nehezen lehetett haladni a fenyvesben, gallyazásban. A pont előtt se voltam teljesen magabiztos, de ez kimerült abban, hogy erősebben pásztáztam a környéket és lassítottam. Meg is lett a pont, de az útvonallal sok időt veszítettem. Ki kellett volna jobban kockázni. Mondjuk északról a 26-os fölötti fehér kockában átvágva egy nagy kerülővel, de amerre én mentem is lehetett volna úton menni. (hiba: 0:40)

A pontról kifele menet egyszer csak óracsippanást hallottam, majd a kezemre pillantva nem láttam semmit. Leesett az órám futás közben, valami faágtól. Már megint kereshettem a fűben, pont, mint tavaly! Összeszedtem és már tuszkoltam is be a helyére, mint múlt évben. Ment a nadrág zsebébe és innentől csak nagyjából mért. A track-et még ki tudtam úgy “húzni”, hogy a valóságot mutassa, de ez már csak egy kézi berajzolásnak felel meg és a tempó (a vonal színe) már teljes marhaságokat mutat. Úgy 20 másodperc alatt meglett az óra, még 10 alatt betuszkoltam a zsebembe, majd totál megzavarodva mentem tovább. Nem éreztem a nagy forgolódástól az irányt, ettől aztán végül más útvonalat választottam és szerintem a 22-es pontot is csak szerencsével fogtam ilyen jól. Ez a részidőkből nem is nagyon jön le, de nem tudom mit csinálhatott itt mindenki, hogy ilyen időket mentek. (hiba: 0:40)
A következő 3 pont rendben jött, de ezt így utólag nem is értem. Többször a kezemre pillantottam, olyan érzésem volt, hogy egy “mankómat” veszítettem el, pedig az óra semmiben sem segített és így legalább nem néztem mennyi időm van még beérni.
A 26-os pontra menet aztán a kifutás alatt éreztem, hogy eléggé kezdek fáradni, majd az átmenet végén bevállaltam egy hülye megoldást és nem a tisztában futottam be a jelleghatár mentén, hanem oldalról a dzsuvából mentem a pontra. Pedig amúgy jól mentem, a fenyveseken átvágásban jól és egyenesen haladtam. (hiba: 0:10)
A 27-re aztán megint jött a figyelmetlenség. Már a 26-ról nehezen verekedtem ki magam, majd a fenyőben a sarkot lecsapva előbb be akartam futni egyenesen, majd aztán inkább elindultam balra, végül visszafordultam és mégis szembe mentem be. Csodálkoztam is, hogy hol van alólam az út és csak a rét végén jöttem rá, hogy rossz helyen mentem be. Innen aztán a fenyőn átverekedtem magam és meg is lett a pont, de ez így több, mint rossz megoldás volt. (hiba: 1:00)
A 28-as már erő nélkül telt. Kicsit belassultam és a pont előtt is megtorpantam kicsit. (hiba: 0:10)
Tovább futva először éreztem a hátul indulás előnyeit, mert egész jó csapás volt, még ha nem is egyenesen és sok elágazással. Az útra kiérve veszítettem el, de a pontot azért rendben fogtam, majd utána a pálya egyetlen nagyobb vakrepülését hoztam össze. Szerencsére az irány stimmelt, de csak a pont előtt az ültetett fenyves szélén azonosítottam be magam újra és addig elég bizonytalanul mentem. (hiba: 0:20)
A gyűjtő és a befutó már csak a küzdésről szólt. Nem pörögtem rendesen, de nem is tudtam.

Összes hibám 6 perc volt a pályában, ami csak egy gyenge közepes futást jelent. Ebből egy fél perc rákenhető az órámra, ami ezentúl deklaráltan is egy sportóraként pocsék termék (Garmin Forerunner 405 a termék megnevezése – ez itt a negatív reklám helye).
A dobogó azért reálisan nézve nem lehetett volna ma meg egy hibátlan futással sem. Éjszaka nem létezik annyira tökéletes futás, hogy 10 másodperc se maradjon benne, de a legjobb MEAFC-os helyezés azért reálisan akár még elérhető is lett volna egy jó futással. Így marad a 7. hely, a 2 bajnoki pont és a MEAFC sor 4. pozíciója.
Hibáim a mai nap elsősorban gyerekes hülyeségekből, útelágazásokban és hasonló nehézségű helyeken jöttek össze pl. túlfutásokból. Mintha fejben folyamatosan 30 méterrel le lettem volna maradva a fizikai valómtól, ami azért is ciki, mert ez Gueorgiou-hoz képest már 130 méter lemaradás.

Elégedetlen azért olyan rettentően nem vagyok. Az elmúlt 2 évvel ellentétben most 100%-ban önerőből mentem végig tisztességesen az ÉOB pályán és még ha ez nem is volt egy nehéz feladat, de már mutatkoznak biztató jelek. Alföldön már egész jól mozgok, azaz fizikálisan kezdem felszívni magam, a nagy kiszállások sem jellemzőek mostanában rám. Már nem a bokámon és a pocsék fizikai állapotomon kesergek, hanem a sok apró figyelmetlenség kiszűrésével törődök és ez azért egy egész jó jel!
A verseny amúgy szuper rendezésű volt. Itt még a fóliánál is apróbb hiányosságot tudok csak említeni. Tökéletes versenyről hazatérve, hajnali 3-kor úgy gondoltam fent találom a neten az eredményeket. Tévedtem és ez azóta levlistán is téma, pedig milyen jó is, ha egy versenyt csak ennyi választ el a tökéletességtől.
Leginkább a 2006-os ROB-hoz tudnám hasonlítani rendezésileg és ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azon a versenyen is (és így szerintem az elmúlt 5 év 2 legjobb rendezésű bajnokságán) a Forrai testvérek voltak a térképek helyesbítői. Szerencsére mostanában, különösen idén a bajnokságokat tekintve alaposan el vagyunk kényeztetve.

Térkép1, térkép2, részidők

Ami pedig a verseny másnapján következett az egy laza edzés volt, amit kicsit felturbóztam olyannyira jólesett. Egy 10km-es kört terveztem a Gerecsében, ami végül 12-re lett kibővítve és még 3km-en keresztül terepen is futottam benne. A nagyvölgyön 10:15 alatt kényelmesen értem fel, majd utána is jól ment a futás. Volt benne 6 repülő is, majd a végén egy nagy gimnasztika. A jobb lábam viszont megint érzem a derekammal összefüggésben, mint 2 hete.
Összesen 12km, 260 szint, 70:09

Hosszútávú OB – Küzdeni még tudok

harzol — Sat, 10 Apr 2010 20:04:53 +0000

Az utolsó hét a HOB előtt azzal telt, hogy mentsem a menthetőt és ezt maradéktalanul sikerült is megvalósítani. A cél és a rajt közötti szállásunknak hála még a rajt előtti időszak is ideálisan telt és igen jól éreztem magam az 1km bemelegítés alatt.
A rajt után aztán ez az érzés szép lassan kezdett múlni és felváltotta a küzdelem. Sajnos az egyes pontot rögtön elnéztem és a mögötte található szárazárokba vártam a pontot. (hiba: 0:10)
A hármas pontra aztán az első komolyabb hiba is becsúszott. Túl korán ugrottam át a völgyön, majd túlcsúsztam balra. (hiba: 0:40)
A négyesre még egy frissítés is belefért, hisz pár korty soha sem árt. Az ötösre menet azonban a kis ösvényt elsőre nem találva becsúszott megint egy bizonytalan szakasz. (hiba: 0:10) A tíz másodperc aztán a hatosra melléfutással is megvolt. (hiba: 0:10)

Hetesre aztán felfutottam Forrai Mikire, majd a frissítő kihagyásával el is mentem mellette. A futós hosszú átmenettel nem volt gond, azt leszámítva, hogy a fölfelék nagyon nem mentek és a lábammal már ekkor több gond akadt. Leginkább a jobb lábfejem kezdett zsibbadni, fájni a feltehetően túl szoros leragasztás miatt. Mindkét vádlim is éreztem rendesen, ami nem tudom miért lehetett, mert ilyet még soha nem érzetem. Nem görcs, hanem sima fájdalom volt és a pálya végéig kitartott, főleg a fölfelékben. A bal térdem ehhez képest szót sem érdemel, mert az csak néha fájt kicsit, feltehetően a múlt heti esésem miatt.
A frissítőt aztán a 9-10 átmenetben direkt útbaejtettem, mert erős túlzás lett volna a pálya 66%-ig húzni frissítő nélkül.
A 12-es pontot aztán kicsit korán kerestem a völgy túloldalán. (hiba: 0:20) A 13-as pontra aztán még nagyobbat hibáztam. Mármint időben, mert távban 5 méterrel ha elmehettem a pont fölött. (hiba: 1:20)
Következő hiba a 15-ös pontra csúszott be, mert én a szabdalt terült tetejének a felső letörést hittem és csak mikor nem volt sehol a várt pont, akkor néztem meg jobban a térképet. (hiba: 0:40) Innentől h
a nem is túl magabiztosan és nem is mindig ideális útvonalon, de elég jól haladtam és a hosszú átmenetben mintha egy egri bozótfelsőt láttam volna magam előtt, így reményeimben már Szajkó Csabi befogásával számoltam. Kicsit azonban itt is hibáztam, mert túl korán vágtam át a völgyön és erre csak az átvágás közben eszméltem rá. (hiba: 0:20)
A 21-es pontra még kicsit nagy ívvel futottam (hiba: 0:10), de már jött is az átfutó, majd az azt követő fellelkesülésem és a legnagyobb hibám. Tipikus párhuzamhiba volt, hisz bár tudtam, hogy elcsúszok kicsit jobbra a vonaltól, de nem korrigáltam megfelelően. A réten átvágás, majd a nyiladékon futott pár 10 méter még rendben volt, de ezt követően azt hittem a gerinc után a légvonaltól kicsivel jobbra eső völgyet kerülöm, ehhez képest a 28-as pontot kerültem. Ekkor már valami gyanús volt és jobban meg is néztem a térképet, de mivel a völgyet felülről kerülte a valóságban az ösvény megnyugtattam magam. Annál is inkább, mert északra nem volt másik oldalvölgy a közelben. A párhuzamhiba innen tartott tovább és a nyiladék és a völgy alján található rét is nagyjából stimmelt. Én legalábbis belemagyaráztam, mint ahogy a kicsit sűrűbb erdőn sem akadtam fenn. Végül a nyiladékra kifutva a kis oldalnyiladékok raktak helyre. A pontot nem sokkal Celin előtt fogtam, ami azt jelentette, hogy 8 perccel megfogott. Ez még a hibámon túl is elég lelombozó volt. (hiba: 4:20)
Innen egy darabig én mentem elől, majd egymás mellett futva értünk a 24-es pont közelébe és én mellémentem. Ezzel kicsit le is maradtam és a bokám is megbicsaklott, amitől ideiglenesen bizonytalanabb lettem lefelé. (hiba: 0:10)
Itt érkezett el az a pont, ahol már minden a küzdelemről szólt. Jobb lábamat gyakorlatilag nem éreztem, legalábbis a fájdalmon túl, amit a leukoplaszt okozott. Mindkét vádlim tiltakozott minden lépés ellen és fejben sem voltam már toppon. Lélekben ekkor kicsit meg is törtem, de a saját célkitűzésemhez tartani kellett magamat. A 25-ös pont előtt mindenesetre rövidzárlat volt, mert nem vettem észre az útig kiérő völgyet a térképen, így nem értettem mi van és pár másodpercig a tiszta erdő szélére hittem magam. (hiba: 0:20)
Újra magányosan futhattam és azt, hogy mennyire nem voltam csak akkor észleltem, mikor a lefelében Gyurika elrobogott mellettem. Nem mondom, hogy sikerült felvenni a tempóját, de kicsit megrántott. Nem kellett nagyon térképeznem, így a 26-os után a nyiladékon Celin is feltűnt nem olyan messze. Gyuri viszont minden igyekezetem ellenére távolodott és a nyiladék végén el is tűnt. Még a 27-es pontról kifutni láttam őket, de tudtam nem érek rájuk vissza.
Innen jött az a rész, amire még büszke is vagyok. Küzdöttem úgy, ahogy régen és még fejben is egészen képben tudtam maradni. A 29-es pontra felfutottam Celinre és a 30-ra elé is kerültem, mert melléfutott. A gyűjtő pontba szinte belebotlottam és az se zavart, hogy Celin ellép mellettem.
A célba befutva csak az érdekelt, hogy a jobb lábamról letépjem a leukoplasztot.

Bíztam benne, hogy egy pontszerző helyre jó lehet az eredményem és annak nagyon örültem, hogy Fecó és Gyuri egyaránt dobogós lett. Végül fél perccel lemaradtam a pontszerzésről, de ezen csak a kevesebb hiba segíthetett volna, mert fizikálisan ennyi volt ma bennem.
A két cél közül tehát az utolsó pillanatig való küzdelem maradéktalanul megvalósult, míg a minimális hiba nem igazán. A 23-as pontra megejtett nagy hibám nélkül még akár elégedett is lehetnék, ám azzal együtt már túl sok a 8 perc 50 másodperc. A felét azthiszem egy HOB-on még elfogadhatónak tekinthetném.

Rettentően megviselt ugyanakkor a verseny. A jobb lábfejem, még egy nappal is annyira fáj, hogy csak bemelegedés után tudok sántikálás nélkül gyalogolni. A vádlim és a térdem futás közben sem fájt folyamatosan, de azért az felmerült bennem, hogy nem állhat-e a háttérben valami ásványi anyag hiány.
Erősebbnek és gyorsabbnak kell lennem a jövőben, mert ez a többi versenyszámban még nagyobb hiányosságnak fog számítani!

Összességében azért úgy gondolom az elmúlt időszak egyik legnormálisabban sikerült futása volt számomra az idei HOB. Ami egyébként egy igen jó kis verseny volt. Jó pályákkal, jó térképpel és tán csak annyi kritikát tudok megfogalmazni, hogy a fólia ezúttal sem volt épp tökéletes és a frissítőpontok egyáltalán nem estek útba.

Eredmények , Térkép

Úgy elvesztem, hogy az egy aranyba került

harzol — Sat, 24 Oct 2009 18:09:36 +0000

Első felindulásból majdnem nem elemeztem ki a mai pályámat, mert úgy voltam vele, hogy ezen nincs mit elemezni. Amit lehetett azt elrontottam és teljesen összetörve értem be a pályáról. Mondhatni az idei szezonon méltó megkoronázása volt a mai nap. Akkor betliztem a legnagyobbat, amikor azt a leginkább szerettem volna elkerülni.
Végül mégis győzött az az énem, aki tudni akarta mennyit hagytam a pályában, hisz a célbaérés után benyögött “maradt benne vagy 10 perc” eléggé hasraütésszerű volt.
Bemelegítésnek 2km-t futottam, amiben 6 repülő is volt és a bokámat is jól bemelegítettem. A pálya egész jól kezdődött, gyorsan meglett az egyes, majd a hosszú átmenetben is jól haladtam és az irtás előtt összefutottam Kerényi Mátéval. Ezt jó jelnek fogtam fel, hisz 1 perccel előttem indult egy másik pályán és a Tipo tagjaként egyik legnagyobb ellenfelünk volt ma. A hármas pontra is együtt haladtunk, majd a 4-es felé is együtt indultunk, de neki másik pont kellett, én pedig pár méterrel melléfutottam a pontnak. (hiba: 0:10)

Nem fogtam fel tragikusan a helyzetet, inkább nyomtam tovább és az 5-ös pontot már megint együtt fogtuk. A hatosra viszont elszálltam, mert nem igazán tudtam lekövetni merre megyek. Azt hittem a pontom környékén érek ki a ligetesre, ehelyett teljesen máshol jártam és ahelyett, hogy felmértem volna a helyzetet belemagyaráztam azt, hogy biztos elfutottam a pont mellett. (hiba: 2:20)
A pontról kifelé jövet sem nyugodtam meg és úgy futottam előre, hogy majd helyreteszem magam. Hát nem sikerült, csak a nagy rét sarkán, de akkor már tudtam, hogy baj van. (hiba: 2:00)
Végre sikerült összekapnom magamat és hiba nélkül fogtam a 8-as pontot. Ellenben már eleve rosszul futottam ki róla és mikor a nyiladékra kiértem, akkor azt hittem, hogy vagy 200 méterrel balrább vagyok. (elég lett volna egy pillantás jobbra és megláthattam volna az ültetett rész végét) Ennek megfelelően bevágtam és ahol kiértem még az ültetett rész törését is látni véltem, így aztán jól mellécsúsztam jobbra és csak lassan tettem magam helyre. (hiba: 0:40)
Folytattam a mai ámokfutásom és kicsit cikkcakkban mentem egész a 10-es pontig, ahol kicsit sikerült végre lenyugodnom. (hiba: 0:20)
Rendben jött a 11-es, majd a 12-re kényszerből kikerültem a sraffozott részt, ám valahogy nem akartam az úton maradni és egyenesen a szép fenyvesen át nyomtam előre. Persze az irányt nem volt egyszerű tartani, így pár kanyar befigyelt a pályába és arról is csak sejtésem volt, hogy hol megyek be a zöldbe. Szerencsére a tankbeálló szerűségek helyre raktak, de még így is túlfutottam a ponton. (hiba: 1:00)
Itt már olyan szintem bizonytalan voltam, hogy a 13-as pont előtt, majd a 14-es előtt is megtorpantam 10 méterrel és elkezdtem nézni hol lehetek, pedig mindkétszer teljesen jó helyen voltam. (hiba: 0:10)
Itt megint próbáltam fejben helyretenni magam és úgy hozzáállni a pályához, mintha eddig semmi nem történt volna és ez 2 futós átmeneten át sikerült is. Tényleg mintha zsinórón húztak volna, bár a mély szántás leküzdése nagyon nehezemre esett.
A 17-et aztán sikerült megint megívelni, de az ilyenek még akár bele is férnének a pályába, ha mindig így korrigáltam volna őket, mint itt. (hiba: 0:10)
A 3 rövid átmenetben sikerült észnél lennem, ami annak is volt köszönhető, hogy itt elmentem Ferenczi Krisztián mellett, így tudtam, hogy 8 percet adok a rivális ETC emberének. Viszont azt is tudtam, hogy jó lenne ennél sokkal többet adnom neki, mert Kovács Ádámot, Szabó Bandit és Szajkó Csabit a többieknek nehéz lesz tartani. Így aztán nagyon figyelősen, de egyben nagyon rohanva igyekeztem lerakni Krisztiánt. Ez nem tartott sokáig, mert meg sem próbált elfutni velem, én ellenben a 20-as után estem egy hatalmasat. Teljesen jól lekövettem a 21-re menet az útvonalat, ahol kellett megtorpantam egy pillanatra és végig jól mentem, kivéve a pontfogás előtt. Nem tudom miért annak a bozótos völgynek a végigtúrását választottam, de nem jött be. (hiba: 0:20)
Már megint nem éreztem az irányt és a tájolóval sem korrigáltam, így túlságosan megíveltem a következő átmenetet és még az egyes pont környéke sem segített a korrigálásban, így a réten alig akartam elhinni, mennyit kell még jobbra húznom. (hiba: 0:20)
Remekül kinéztem a fenyvesfoltot magam előtt, csak épp azt vétettem el, hogy az egy mási volt, így mikor mellé értem esett le, hogy nem épp ott vagyok ahova vártam magam. Már megint egy rossz irányba kifutás…
Korrigáltam, de későn, majd amihez képest helyrerakni akartam magam azt is elnéztem. Gyakorlatilag végül véletlenül botlottam bele a pontomba, mert helyrerakni magam azt nem sikerült. (hiba: 3:00)
Az átfutóra menet is elvétettem az irányt, de egy nagyon egyértelmű helyre értem ki, ami ha lassan is, de helyrerakott. (hiba: 0:20)
Már nagyon be akartam fejezni a pályát és már az az érzésem is elmúlt, hogy minél több van hátra annál jobb, mert ha azt hibátlanul megoldom, akkor még hozhatok valamit az eddigi hátrányon. A 25-re még csak-csak odataláltam egyenesen, de a 26-ot már nagyon megíveltem. (hiba: 0:10)
A következő nagyobb hibámra se kellett sokáig várni, mert megint elcsúsztam irányban és megint nem korrigáltam az első intő jelre. Amikor már fogalmam sem volt hol vagyok, akkor viszont legalább megálltam és egyből helyretettem magam. (hiba: 0:40)
A 5-ös mellett szerencsétlenül elmentem, mivel már semmi önbizalmam nem volt és ahelyett, hogy bementem volna a pontra elkezdtem “kotorni”. (hiba: 1:00)
Megint nem találtam el a kifutás irányát és nem hagytam a tájolónak sem, hogy egyből helyretegyem. Mikor már azt hittem, hogy korrigáltam a hibát, akkor még mindig nem tettem és természetesen megint csak egy hatalmas kitérővel találtam oda a pontra. (hiba: 1:00)
A 30-as pontra lehetett utoljára hibázni és én itt is megtettem. Az első ponton, ahol kicsit figyelni kellett volna, rögtön nem tettem és egy plusz kanyart iktattam az átmenetbe. (hiba: 0:30)
A célba rettentő dühösen értem. Dühös voltam és vagyok magamra. Egyszerűen elfelejtettem tájékozódni, még itt alföldön is, ahol korábban mindig nagyon jól ment és könnyűnek találtam a tájékozódást. Összesen a pályában a korábban saccolt 10 perc helyett 14:10 volt az összes hibám és nem számoltam szigorúan. Ennek ha csak a felét hibázom, akkor már nyerhettünk volna.

A második hely ebben a helyzetben nem vígasztal, mint ahogy az sem, hogy az egyes pályán nem jöttek sokkal jobbat nálam, sőt az értékelhető csapatok 1-es pályát futó versenyzői közül az enyém lett a legjobb idő. Ezt csak azzal tudom magyarázni, hogy ez volt a legrövidebb pálya és ide került minden csapatban a leggyengébb ember.
Fejben, testben is össze kell szedni magamat, azonban előtte nem megérdemelt pihenőidőszakot iktatok be, hogy legyen lelki erőm a sötét és hosszú téli edzésekhez.

Max. pulzus: 178
Átlag pulzus: 167
Átlagtempó: 5:24

Összesen 20km, 107:52

Térkép

Sikerült, ahogy sikerült – OB

harzol — Sun, 18 Oct 2009 15:57:56 +0000

A selejtező után a bogárcsípésem csak dagadt, csak dagadt és reggelre már a fél arcom, valamint a torkom is be volt durranva. Veszélyesnek nem tűnt a dolog, de zavarónak igen. Lefelé futni például olyan volt, mint ha lenne egy méretes tokám, ami lengene a rázkódástól. Az eredményre szerencsére ennek nem volt hatása.
Bemelegítés ezúttal egy kicsit lazább lett, mert többet gyalogoltam a felfeléből a tegnapinál és nem is ment olyan jól a futás ezeken a részeken. A rajtba aztán éreztem, hogy a bokám most jobban egyben van, mint tegnap volt és így nyugodtan indultam neki a pályának.
Az egyes pont rögtön egy fölfele és egy necces pont volt, amit nem is sikerült hiba nélkül megfognom. Éreztem, hogy még alacsonyan vagyok és nem villant be a pont, ezért amikor már a pontot vártam magam fölé, akkor egy kis bizonytalankodás után mentem csak tovább a jó irányba. (hiba: 0:20)
A kettes aztán nagyjából jól jött, bár nem igazán mertem még odatenni a lábam és csak lassan rázódtam bele a futásba. A hármas viszont annál jobban sikerült. Végig tudtam követni mindent rendben és a tempóm is megvolt, így a pontfogáskor igen elégedett voltam.
Jött azonban a négyes, amire csúnyán behibáztam. Küzdősebb volt a ligeteses, zöld foltból kiérni, mint vártam. A köveken nem igazán tudtam haladni és csak azt figyeltem, hogy milyen irányban áll a hegy. Lefelé ott volt egy hajlat és még mintha egy pont is bevillant volna, így rongyoltam lefelé, majd szép lassan felmértem a helyzetet és innen támadva visszamászva fogtam a pontot. Bosszantó hiba volt, így a pálya elején. (hiba: 2:00)
Olyannyira kizökkentem, hogy az ötösre túlságosan érzésre mentem és nagyon megíveltem a völgyet, de legalább fix támadópontom volt. (hiba: 0:30)

A hatosra aztán előbb elvetettem a hegytetőn át vezető útvonalat, majd tettem egy fura kanyart a nagy aljnövényzetes töbör előtt. A ponthoz érve azonban igencsak meglepődtem. Nem láttam a töbör alján a bóját, pedig a köves gödör, ott volt. Illetve a valóságban barlangnak tűnt, de a szimbólra pillantva ez megerősítést nyert, így lemásztam a köves töbör aljára, majd jöhettem is ki belőle értetlenül, mert a pont nem volt sehol. Rögtön a következő töbörben azonban ott virított a pont, így ezen sokat nem is agyaltam tovább.
Utólag viszont egyértelmű, hogy ezt a pontot bizony csúnyán eltűzték, azaz egyszerűen rossz helyen volt. (hiba: 1:00)
Nagyon nem esett jól a felfelé a hetesre menet és mire felértem már meg is láttam Szajkó Csabit, aki utánam indult. A bokám nagyon nem jól viselte a köves terepet, így próbáltam az úton maradni, de ott sem igazán bírtam haladni. A probléma mégsem ez volt, hanem az, hogy az út szép lassan eltűnt alólam és én nem néztem eléggé meg a térképet és azt hittel lecsúsztam egész a pont előtti töbör bal oldalára. Ennek megfelelően indultam a pontért, majd torpantam meg és fordultam vissza. Ezzel egyidőben Szajkó Csabi is konstatálta, hogy nem igazán vagyunk jó helyen, ám még innen visszakanyarodva sem fogtuk hibátlanul a pontot. (hiba: 1:30)
A 8-as és 9-es Csabi után loholással telt és a bokám igencsak féltettem a köveken, majd a 10-re bevállaltam a töbör másik irányból kerülését, de így is egyszerre értünk a ponthoz. A 11-re szörnyen lehetett haladni a meredek, ráadásul jobbra lejtő hegyoldalban. Jobb lett volna a második töbröt is jobbról ívelni. (hiba: 0:20)
A következő 2 átmenetben aztán már én is mentem elől és a 13-ast csak azért nem én fogtam elől, mert jó 1 méterrel mellémentem. (hiba: 0:10)
Ez rögtön még egy hibát eredményezett, vagyis, hogy nem néztem meg rendesen a következő átmenetet és hiába tűnt vételnek jobbról az útról menni inkább maradtam Csabi mögött. Ez még nem lett volna olyan nagy hiba, de megismételtük azt amit a 7-es pontra menet, csak most fordítva. Csabi beszaggatott a rossz töbör oldalába, én meg mentem utána. Mikor kapcsoltam akkor egy komplett hátraarcot kellett nyomni, aztán még a pontnak is mellémentem. (hiba: 2:00)
Innentől a 17-es pontig nagyjából minden rendben ment. Nem voltunk valami gyorsak és nem is mentem előre talán egy métert sem, de követtem merre megyünk és hiba nélkül fogtuk a pontokat. A 17-es pontról azonban más útvonalat néztem ki, mint Csabi, ezért el is indultam külön, majd jól behibáztam. Csak rossz irányból kerültem egy töbröt, de Csabi ezzel meg is lépett. (hiba: 0:30)
Kicsit rossz irányba jöttem ki a pontról és a 19-es egy baromi köves gödörben volt, így aztán végképp lemaradtam és persze az újabb apró hiba is megvolt. (hiba: 0:10)
A biztos utat választottam és egy méretes kerülővel úton körbefutottam az átmenetet a 20-as pontra, ami nem bizonyult vételnek. (hiba: 0:30) Jött egy sor bizonytalankodás a 21-es pontra is. (hiba: 0:20)
Kicsit elcsigázva mentem tovább, de aztán valahogy mégis helyrerázódtam és a 22-es és 23-as pontot is hiba nélkül fogtam, ám a 24-re nem vállaltam be a hegy megmászását és egy biztosabb útvonalat választottam. A pontot simán fogtam, de az útvonal nagyon nem volt vétel. (hiba: 0:40)
Nem úsztam meg hiba nélkül a 25-ös pontot sem. A zöldben kicsit túlcsúsztam rajta. (hiba: 0:30)
Jól megoldottam viszont a 26-os és 27-es átmenetet, aminek a végére utolértem Szajkó Csabit. A pontfogás után azonban nem tudtam mi a fene van, ugyanis térképcserét vártam, vagy tudomisén micsodát. Meg voltam győződve róla, hogy nálam nincs semmi amivel tovább mehetnék és csak azért úsztam meg időveszteség nélkül a dolgot, mert Csabi rögtön mondta, hogy a térkép sarkán van a kivágat. A lefelében jól íveltem az átmenetet, de a pont alá csúsztam, így ismét Csabi mögé kerültem. (hiba: 0:10)
Innentől a célig igazán már nem hagytam benne időt, bár a lefelé döngetés közben nem igazán tudtam rendesen nézni a térképet, így az út közepén árválkodó pontnál megtorpantam kicsit. A célba úgy értem be, hogy nem tudtam kifutni magam és ezt azon a pár méteren éreztem igazán, ahol a végén már csak futni kellett.
Ami a pályát illeti felemás érzéseim vannak. Egyrészt rettentő sokat hibáztam (10:30), másrészt a futás nagyon nem ment. nem voltam felkészülve a terepen való futásra és ennek következtében tüdővel hiába bírtam volna, ha egyszer a lábaim nem bírtak többet.
Ezzel szemben az előzményeket figyelembe véve csalódott sem vagyok. A bokám kibírt bő 2 órát egy rettentően köves terepen és azon túl, hogy féltettem nem okozott gondot. Térképet jóval kevesebbet néztem, mint kellett volna, de hát az a helyzet, hogy mostanában inkább nézek a lábam elé, mint a térképre. Ráadásul a Cseh OB óta mégcsak hegyre se nagyon mertem menni, nemhogy terepre, így a gyenge fizikális teljesítményemre is megvan a jó kifogás. Igen. Kifogás, merthogy pár plusz megtorpanással, mondjuk fél perc rááldozásával meg lehetett volna spórolni a 10 perc hibát és a terepen futást sem erőltettem igazán a Cseh bajnokság előtt sem.
Szóval ez most olyan “túléltem” érzés és egy elfogadható alap a jövőt tekintve. Már a selejtező után megállapítottam, hogy idén nincs értelme pattognom és a CSB-t leszámítva felesleges versenyen indulnom. Ott pedig az alföldi homokban csak jobban fog menni, mind fizikálisan, mind tájékozódást tekintve, mind bokaügyileg.
A mostani teljesítményemről a 10,5 perc hiba és a 156-os átlagpulzus mindent elmond. Úgy hibáztam rengeteget, hogy nem bírtam kifutni magamat. Fizikálisan azonban jó állapotban vagyok, mert szinte meg se kottyant ez a 2 óra. Tavaszig van időm megerősödni és rendbetenni még jobban a bokámat, hisz a Cseh OB-ig már már olyan volt amivel lehet is rendesen tájfutni.
Most inkább örülök annak, hogy a vártnál jobban bírta a bokám és annak, hogy jövő héten jók lehetünk a CSB-n!

A pályán mért adatok (19,42km, 122:12)
Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 156
Átlagtempó: 6:17

Összesen 22km, 700 szint, 142:12

Térkép, Részidők

OB selejtező – Szögliget

harzol — Sat, 17 Oct 2009 18:01:18 +0000

A mai napra egyértelmű volt a cél. Bejutni a döntőbe és kímélni a bokámat, azaz elkerülni egy esetleges sérülést.
Bemelegítésnek többé kevésbé végig megfutottam a rajtba vezető utat, majd épphogycsak kiértem a rajtba valami bogár, vagy a fene sem tudja mi rámtámadt és jól megcsípte a fülemet. A feje leszakadt és bennem maradt, amit Edit piszkált ki, én pedig elég kellemetlen érzéssel és “égi jellel” a fejemben indultam neki a pályának.
Az egyesre egy biztonsági kezdéssel indultam és minden rendben is jött. Kettes szintúgy, bár nem voltam valami magabiztos és a lábamra is igencsak figyeltem. A hármasra sikerült hiba nélkül eljutnom és a négyesre menet már kifejezetten élveztem a tájfutást és kezdett a tempó is egyre jobb lenni. Ezt követően is jól haladtam magamhoz mérten és a hetes pontra megfogtam az előttem induló Skulót.
Azon nyomban az élre is álltam és jött az első igazán bokaféltős rész, ahol jobbra meredek hegyoldal volt és ezt bírnia kellett a bokámnak. Térképnézés nem sok volt, így a pontnak jól fölé is mentem. (hiba: 0:10)
A kilences pont elég rázósnak tűnt, de végül simán jött. A völgyön tudtam, hogy a 2 töbör között megyek el és aztán a nagy sziklafal is megvolt felettem, onnan pedig már csak be kellett szintezni a pontra.
A 10-es aztán már nem volt ilyen sima, mert csak sodródtam a dzsuvában és bár elég jól összeraktam hol járhatunk elég szenvedős volt eljutni a pontig. Jobb lett volna lejjebb támadni a zöldet, sőt akár a kis ösvényről fogni a pontot. (hiba: 0:20)
A 11-esre aztán végképp kizökkentem és a gerincre kiérve majdnem elindultam jobbra egy rókavár ponthoz. Skuló itt egyből előrement és fogta a pontot. (hiba: 0:10)
Gyorsan eldöntöttem, hogy jobb lesz nekem a saját fejem után menve futni és így leváltam Skuló mögül és becéloztam a két töbör közötti nyerget. Ez nem lett volna rossz, de mivel már vagy 30 métert futottam a jobbról ívelt útvonalon már hülyeség volt. A töbrök közé leérve aztán kicsit kifordult a bokám és itt úgy éreztem, hogy végem van. Összeszedtem magam és Skuló után eredtem, de a 12-es pontra már úgy értem, hogy nem igazán láttam. (hiba: 0:10)
A gerincre kimászva láttam még valamerre balra ívelni a hegyet, de én inkább felfelé húztam és a pontra ugyanúgy Skulót alig látva értem.
Hála az égnek pont egy nagyobb útfutás jött, amin szépen fel is futottam Skulóra. Itt rögtön ki is ütközött az, hogy ha nem terepen kell futni és nem kell félteni a lábamat, akkor nem is kapok olyan sokat az élmezőnytől. Ráadásul amit kaptam szerintem nagyrészt azt is az átmenet végén, terepen kaptam.
Pontra bemenet és kijövet a sziklákon megint kezdtem lemaradozni Skulótól és ezen a lefelé csak rontott. A 15-ös pontot úgy kellett fognom, hogy már nem is láttam magam előtt. A 16-ra aztán rövid habozás után mentem utána, amiben segített, hogy egy boly kezdett kialakulni. A zöldbe beérve félretettem a térképet és ész nélkül hamar felértem rájuk, de eddigre pont eljutott a banda odáig, hogy tanácstalanul keresték a pontot. Végül egy méretes hurok után sikerült megfogni és már zúztuk is ki a dzsuvából. (hiba: 2:30)
Ha nem is nagy lendülettel, de egész jól felküzdöttem magamat a hegyre és a pontot is hiba nélkül fogtam, majd kicsit óvatoskodva a 18-as is jött zsinórón. Lefelében persze nem mertem elengedni magam, de legalább sikerült egyből ráfutni a pontra, majd a következőre is, csak épp nem vettem észre egyből. Egy plusz térképnézés, majd balra tekintés után kiszúrtam tőlem 2 méterre a 20-ast. (hiba: 0:10)
Már robogtunk is le a gyűjtőre, ami ugyan rendben jött, de szalagozást vártam, így a meglepetés rosszul érintett és átmásztam az árkon Skuló után, aki azonnal belevetette magát. Így esett, hogy még a gyűjtő és a cél között is hibáztam. (hiba: 0:10)
Összességében az egy nagy hibát leszámítva egész jól sikerült kivitelezni ezt a pályát, az összesen bennehagyott 3:40 viszont már csak egy gyenge közepes teljesítmény. Ha pedig hozzávesszük, hogy sok helyen nem mertem igazán futni akkor kifejezetten örömteli, hogy ilyen simán a 7. helyen jutottam futamomból a döntőbe. Akkora űr van előttem az eredménylistán, hogy előrébb akkor sem végeztem volna, ha hibátlan futást produkálok.
Bokám jobbra vizsgázott, mint amire számítottam. Nagyon tartottam tőle, hogy nem fogja bírni, de tulajdonképpen nem igazán volt vele gondom. Az az egy megbicsaklás is inkább volt rémisztő, mint veszélyes. Remélem holnap sem lesz vele több gondom. Ha azt vesszük egész boldog voltam a mai nap eredményével, amiben nem kis részt az játszotta a legnagyobb szerepet, hogy rendben célba értem.
A végén még volt szűk 1km levezetés is, ami a VK-ba és a kocsihoz való visszakocogást jelentette.

A pályán mért adatok (11,04km, 66:08)
Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 163
Átlagtempó: 5:59

Összesen 14km, 450 szint, 86:08

Térkép, Részidők

Kőkemény pálya, amihez kevés voltam

harzol — Sat, 20 Jun 2009 17:49:00 +0000

Nem esett valami jól, hogy esett az eső, de azért sikerült úgy bemelegíteni szintén 2,5km-el, hogy a rajt pillanatában nem fáztam, sőt egész jól éreztem magam. Sejtettem, hogy nem az én versenyem lesz a sok szint és a köves terep miatt, de azért egy kevés hibával megoldott futásban bíztam.
Rögtön az egyes pontra azonban máris nem értettem a térképet és ugyan hiba nélkül fogtam a ketteshez hasonlóan, de nem mentem gyorsan és már hulla voltam a mászástól. A hármas pontot ellenben csúnyán megettem. Belenézhettem nagyjából 20 gödörbe a környéken és a pontot végül csak egy másik futónak hála találtam meg. Mint a trackből kiderül már elsőre is vagy 5 méterre mehettem el tőle, méghozzá úgy, hogy pontosan tudtam hol vagyok. (hiba: 1:40)
Nem voltam feldobott és kicsit elcsigázva folytattam a pályám, de innen valahogy sikerült egész normálisan futnom és különösebb hiba nélkül a 13-as pontig. Nem haladtam gyorsan, mert egyrészt teljesen magabiztos sem voltam. Tartottam a térképtől és amúgy is a bokám féltettem a sok sziklás részen, valamint persze nem bírtam gyorsabban fizikálisan sem. A 12-es pont előtt megláttam Cserit, ami azért felpörgetett és a 13 után utol is értem. Kezdtem bizakodni és persze rögtön kicsit rosszul íveltem az átmenetet. (hiba: 0:20)

A 15-ös kicsit óvatoskodva, de rendben jött, majd a 16-ra valami nekem nagyon nem stimmelt. Éreztem, hogy belerohanok a másik zöldbe és onnan korrigáltam kicsit túlságosan is. A völgy mellett futva, aztán még kicsit túlfutottam a ponton, mert a csoffadt bója nagyon nem látszott. A völgyelágazást figyelve azonban hamar megálltam és visszafele tekintve meg is lett a pont Cserivel még együtt. (hiba: 0:20)

Szép lassan kezdtem felvenni a szintet a 17-es felé és még direkt figyeltem is rá, hogy ne húzzak túlságosan fölé. Mikor megláttam a völgyet tudtam, hogy felfele kell még mennem, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. A track alapján még lefelé is mentem, ami biztos nem így volt. Itt valami kicsit nem stimmelt a térképpel, de a pont egyszerű volt, így én is gyorsan megúsztam. (hiba: 0:20)

Innen a célig már egész jól mentem, csak a 20-as felé volt kis bizonytalankodás, mert a térkép alapján én totál mást vártam és végül inkább felfelé korrigáltam, mert az tűnt biztosnak. Be is jött, bár a pont előtt és kicsit alatta valami épített magaslesszerű objektum kicsit megzavart.

A célba végül úgy értem, hogy egy jó közepes futásnak éreztem a teljesítményem és a 2:40 hiba alapján ettől nem is álltam olyan messze. Mikor beértem még én vezettem és úgy éreztem 40-42 perc körül fognak nyerni és olyan 10-12 hely környékén végezhetek.

Ehhez képest hamar kiderült, hogy a többiek erősebbek, mint hittem. Pontosabban ugye én voltam gyengébb.

Bosszankodni mégsem tudok igazán. Ma ennyi volt bennem, talán 2 hellyel végezhettem volna előrébb ha magamhoz képest egy nagyon jót futok, de ez nem volt reális. Nem a térképen múlt az eredményem és ugyan pár helyen látszott, hogy elég fura torzulások vannak, de az igazi Bermuda-háromszögeket elkerültük és szerintem egy igen jó pályán futottunk. Az más kérdés, hogy ez nekem nagyon nem feküdt, de aki erős az bírta ezt is.

A 16. hely olyan amilyen. Úgy tűnik most itt tartok.

A 6360 méteres pályán 7220 métert futottam 6:49-es átlagtempóban. Pulzusmérőt most sem vittem, mint délelőtt.

Mivel Gyuri dobta a pályát a válogatóversenyek alapján én kerültem a MEAFC csapatába és Domóék be is szavaztak, de rám bízták a döntést. Én egy kicsit filóztam, hogy mi legyen, hisz azért küzdöttem, hogy bekerüljek a csapatba, de nem éreztem magam magabiztosnak.

Végül azért döntöttem úgy, hogy Gyurinak átadom a lehetőséget, mert első futóként el kell tudni futni az élmezőnnyel, ez pedig nálam valószínű az első fölfelében megbukna. Gyuri pedig fölfelében kifejezetten jó, így nála sokkal inkább valószínű, hogy bejön a bollyal, mint az esetemben lenne.

A csapat eredménye a legfontosabb és akármennyire futni szerettem volna így tűnik logikusnak.

Összesen 10km, 350 szint, 51:15

Térkép, részidők

Végre egy futás kevés hibával

harzol — Sat, 20 Jun 2009 10:27:00 +0000

Bemelegítésnek olyan 2,5km-t futottam, amiben repülő és bokanyújtás is volt, majd teljesen nyugodtan nekivágtam a Középtávú OB selejtezőnek. Nem terveztem rettentően elfutni magam, de arra igyekeztem figyelni, hogy ne hibázzak sokat. Ez olyan tökéletesen sikerült, hogy a 9-es pontig nem is hibáztam, csupán a 4-es pontra mentem nem teljesen ideális útvonalon. A 3-as pont környékén kicsit nem éreztem a térképet, de alapvetően ott sem hagytam sok időt. A 10-es pontra menet aztán egyrészt mászni kellett, másrészt sajnos kicsit fölémentem a pontnak és nagyon nem éreztem annak a völgynek a rajzolatát, így kicsit lassan raktam magam helyre, pedig tudtam, hogy a pont fölött vagyok. (hiba: 0:40)

A 11-es rendben jött, ám a 12-re megint nem értettem teljesen mi a helyzet. Korrigáltam gyorsan, de azért a GPS track elárulja, hogy nem volt épp ideális az útvonalam. (hiba: 0:20)

A célig innentől már csak futni kellett és ahogy a pálya többi részén itt sem erőltettem igazán. Éreztem, hogy nem lehet gond ezzel a futással, mert nagyon magabiztos voltam és menet közben az 1 perc hibát is sokkal kevesebbnek éreztem. Persze ez az 1 perc sem olyan vészes, sőt kifejezetten bíztató. Gondoltam, hogy 2 perccel ki fogok kapni, de azt nem gondoltam volna, hogy ezzel csak a 7. helyet csípem meg. Mindegy. Lényeg, hogy a döntőbe jutás sikerült, méghozzá különösebb erőlködés nélkül. Levezetésnek még visszafutottam a célba, ami talán 1,5km lehetett.

Az 5510 méteres pályán 6010 métert futottam, ami 5:06-os kilométerátlag.

Összesen 10km, 200 szint, 50:44

Térkép, részidők