Harkányi Zoltán edzés és versenynapló » Aggteleki-karszt

Sikerült, ahogy sikerült – OB

harzol — Sun, 18 Oct 2009 15:57:56 +0000

A selejtező után a bogárcsípésem csak dagadt, csak dagadt és reggelre már a fél arcom, valamint a torkom is be volt durranva. Veszélyesnek nem tűnt a dolog, de zavarónak igen. Lefelé futni például olyan volt, mint ha lenne egy méretes tokám, ami lengene a rázkódástól. Az eredményre szerencsére ennek nem volt hatása.
Bemelegítés ezúttal egy kicsit lazább lett, mert többet gyalogoltam a felfeléből a tegnapinál és nem is ment olyan jól a futás ezeken a részeken. A rajtba aztán éreztem, hogy a bokám most jobban egyben van, mint tegnap volt és így nyugodtan indultam neki a pályának.
Az egyes pont rögtön egy fölfele és egy necces pont volt, amit nem is sikerült hiba nélkül megfognom. Éreztem, hogy még alacsonyan vagyok és nem villant be a pont, ezért amikor már a pontot vártam magam fölé, akkor egy kis bizonytalankodás után mentem csak tovább a jó irányba. (hiba: 0:20)
A kettes aztán nagyjából jól jött, bár nem igazán mertem még odatenni a lábam és csak lassan rázódtam bele a futásba. A hármas viszont annál jobban sikerült. Végig tudtam követni mindent rendben és a tempóm is megvolt, így a pontfogáskor igen elégedett voltam.
Jött azonban a négyes, amire csúnyán behibáztam. Küzdősebb volt a ligeteses, zöld foltból kiérni, mint vártam. A köveken nem igazán tudtam haladni és csak azt figyeltem, hogy milyen irányban áll a hegy. Lefelé ott volt egy hajlat és még mintha egy pont is bevillant volna, így rongyoltam lefelé, majd szép lassan felmértem a helyzetet és innen támadva visszamászva fogtam a pontot. Bosszantó hiba volt, így a pálya elején. (hiba: 2:00)
Olyannyira kizökkentem, hogy az ötösre túlságosan érzésre mentem és nagyon megíveltem a völgyet, de legalább fix támadópontom volt. (hiba: 0:30)

A hatosra aztán előbb elvetettem a hegytetőn át vezető útvonalat, majd tettem egy fura kanyart a nagy aljnövényzetes töbör előtt. A ponthoz érve azonban igencsak meglepődtem. Nem láttam a töbör alján a bóját, pedig a köves gödör, ott volt. Illetve a valóságban barlangnak tűnt, de a szimbólra pillantva ez megerősítést nyert, így lemásztam a köves töbör aljára, majd jöhettem is ki belőle értetlenül, mert a pont nem volt sehol. Rögtön a következő töbörben azonban ott virított a pont, így ezen sokat nem is agyaltam tovább.
Utólag viszont egyértelmű, hogy ezt a pontot bizony csúnyán eltűzték, azaz egyszerűen rossz helyen volt. (hiba: 1:00)
Nagyon nem esett jól a felfelé a hetesre menet és mire felértem már meg is láttam Szajkó Csabit, aki utánam indult. A bokám nagyon nem jól viselte a köves terepet, így próbáltam az úton maradni, de ott sem igazán bírtam haladni. A probléma mégsem ez volt, hanem az, hogy az út szép lassan eltűnt alólam és én nem néztem eléggé meg a térképet és azt hittel lecsúsztam egész a pont előtti töbör bal oldalára. Ennek megfelelően indultam a pontért, majd torpantam meg és fordultam vissza. Ezzel egyidőben Szajkó Csabi is konstatálta, hogy nem igazán vagyunk jó helyen, ám még innen visszakanyarodva sem fogtuk hibátlanul a pontot. (hiba: 1:30)
A 8-as és 9-es Csabi után loholással telt és a bokám igencsak féltettem a köveken, majd a 10-re bevállaltam a töbör másik irányból kerülését, de így is egyszerre értünk a ponthoz. A 11-re szörnyen lehetett haladni a meredek, ráadásul jobbra lejtő hegyoldalban. Jobb lett volna a második töbröt is jobbról ívelni. (hiba: 0:20)
A következő 2 átmenetben aztán már én is mentem elől és a 13-ast csak azért nem én fogtam elől, mert jó 1 méterrel mellémentem. (hiba: 0:10)
Ez rögtön még egy hibát eredményezett, vagyis, hogy nem néztem meg rendesen a következő átmenetet és hiába tűnt vételnek jobbról az útról menni inkább maradtam Csabi mögött. Ez még nem lett volna olyan nagy hiba, de megismételtük azt amit a 7-es pontra menet, csak most fordítva. Csabi beszaggatott a rossz töbör oldalába, én meg mentem utána. Mikor kapcsoltam akkor egy komplett hátraarcot kellett nyomni, aztán még a pontnak is mellémentem. (hiba: 2:00)
Innentől a 17-es pontig nagyjából minden rendben ment. Nem voltunk valami gyorsak és nem is mentem előre talán egy métert sem, de követtem merre megyünk és hiba nélkül fogtuk a pontokat. A 17-es pontról azonban más útvonalat néztem ki, mint Csabi, ezért el is indultam külön, majd jól behibáztam. Csak rossz irányból kerültem egy töbröt, de Csabi ezzel meg is lépett. (hiba: 0:30)
Kicsit rossz irányba jöttem ki a pontról és a 19-es egy baromi köves gödörben volt, így aztán végképp lemaradtam és persze az újabb apró hiba is megvolt. (hiba: 0:10)
A biztos utat választottam és egy méretes kerülővel úton körbefutottam az átmenetet a 20-as pontra, ami nem bizonyult vételnek. (hiba: 0:30) Jött egy sor bizonytalankodás a 21-es pontra is. (hiba: 0:20)
Kicsit elcsigázva mentem tovább, de aztán valahogy mégis helyrerázódtam és a 22-es és 23-as pontot is hiba nélkül fogtam, ám a 24-re nem vállaltam be a hegy megmászását és egy biztosabb útvonalat választottam. A pontot simán fogtam, de az útvonal nagyon nem volt vétel. (hiba: 0:40)
Nem úsztam meg hiba nélkül a 25-ös pontot sem. A zöldben kicsit túlcsúsztam rajta. (hiba: 0:30)
Jól megoldottam viszont a 26-os és 27-es átmenetet, aminek a végére utolértem Szajkó Csabit. A pontfogás után azonban nem tudtam mi a fene van, ugyanis térképcserét vártam, vagy tudomisén micsodát. Meg voltam győződve róla, hogy nálam nincs semmi amivel tovább mehetnék és csak azért úsztam meg időveszteség nélkül a dolgot, mert Csabi rögtön mondta, hogy a térkép sarkán van a kivágat. A lefelében jól íveltem az átmenetet, de a pont alá csúsztam, így ismét Csabi mögé kerültem. (hiba: 0:10)
Innentől a célig igazán már nem hagytam benne időt, bár a lefelé döngetés közben nem igazán tudtam rendesen nézni a térképet, így az út közepén árválkodó pontnál megtorpantam kicsit. A célba úgy értem be, hogy nem tudtam kifutni magam és ezt azon a pár méteren éreztem igazán, ahol a végén már csak futni kellett.
Ami a pályát illeti felemás érzéseim vannak. Egyrészt rettentő sokat hibáztam (10:30), másrészt a futás nagyon nem ment. nem voltam felkészülve a terepen való futásra és ennek következtében tüdővel hiába bírtam volna, ha egyszer a lábaim nem bírtak többet.
Ezzel szemben az előzményeket figyelembe véve csalódott sem vagyok. A bokám kibírt bő 2 órát egy rettentően köves terepen és azon túl, hogy féltettem nem okozott gondot. Térképet jóval kevesebbet néztem, mint kellett volna, de hát az a helyzet, hogy mostanában inkább nézek a lábam elé, mint a térképre. Ráadásul a Cseh OB óta mégcsak hegyre se nagyon mertem menni, nemhogy terepre, így a gyenge fizikális teljesítményemre is megvan a jó kifogás. Igen. Kifogás, merthogy pár plusz megtorpanással, mondjuk fél perc rááldozásával meg lehetett volna spórolni a 10 perc hibát és a terepen futást sem erőltettem igazán a Cseh bajnokság előtt sem.
Szóval ez most olyan “túléltem” érzés és egy elfogadható alap a jövőt tekintve. Már a selejtező után megállapítottam, hogy idén nincs értelme pattognom és a CSB-t leszámítva felesleges versenyen indulnom. Ott pedig az alföldi homokban csak jobban fog menni, mind fizikálisan, mind tájékozódást tekintve, mind bokaügyileg.
A mostani teljesítményemről a 10,5 perc hiba és a 156-os átlagpulzus mindent elmond. Úgy hibáztam rengeteget, hogy nem bírtam kifutni magamat. Fizikálisan azonban jó állapotban vagyok, mert szinte meg se kottyant ez a 2 óra. Tavaszig van időm megerősödni és rendbetenni még jobban a bokámat, hisz a Cseh OB-ig már már olyan volt amivel lehet is rendesen tájfutni.
Most inkább örülök annak, hogy a vártnál jobban bírta a bokám és annak, hogy jövő héten jók lehetünk a CSB-n!

A pályán mért adatok (19,42km, 122:12)
Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 156
Átlagtempó: 6:17

Összesen 22km, 700 szint, 142:12

Térkép, Részidők

OB selejtező – Szögliget

harzol — Sat, 17 Oct 2009 18:01:18 +0000

A mai napra egyértelmű volt a cél. Bejutni a döntőbe és kímélni a bokámat, azaz elkerülni egy esetleges sérülést.
Bemelegítésnek többé kevésbé végig megfutottam a rajtba vezető utat, majd épphogycsak kiértem a rajtba valami bogár, vagy a fene sem tudja mi rámtámadt és jól megcsípte a fülemet. A feje leszakadt és bennem maradt, amit Edit piszkált ki, én pedig elég kellemetlen érzéssel és “égi jellel” a fejemben indultam neki a pályának.
Az egyesre egy biztonsági kezdéssel indultam és minden rendben is jött. Kettes szintúgy, bár nem voltam valami magabiztos és a lábamra is igencsak figyeltem. A hármasra sikerült hiba nélkül eljutnom és a négyesre menet már kifejezetten élveztem a tájfutást és kezdett a tempó is egyre jobb lenni. Ezt követően is jól haladtam magamhoz mérten és a hetes pontra megfogtam az előttem induló Skulót.
Azon nyomban az élre is álltam és jött az első igazán bokaféltős rész, ahol jobbra meredek hegyoldal volt és ezt bírnia kellett a bokámnak. Térképnézés nem sok volt, így a pontnak jól fölé is mentem. (hiba: 0:10)
A kilences pont elég rázósnak tűnt, de végül simán jött. A völgyön tudtam, hogy a 2 töbör között megyek el és aztán a nagy sziklafal is megvolt felettem, onnan pedig már csak be kellett szintezni a pontra.
A 10-es aztán már nem volt ilyen sima, mert csak sodródtam a dzsuvában és bár elég jól összeraktam hol járhatunk elég szenvedős volt eljutni a pontig. Jobb lett volna lejjebb támadni a zöldet, sőt akár a kis ösvényről fogni a pontot. (hiba: 0:20)
A 11-esre aztán végképp kizökkentem és a gerincre kiérve majdnem elindultam jobbra egy rókavár ponthoz. Skuló itt egyből előrement és fogta a pontot. (hiba: 0:10)
Gyorsan eldöntöttem, hogy jobb lesz nekem a saját fejem után menve futni és így leváltam Skuló mögül és becéloztam a két töbör közötti nyerget. Ez nem lett volna rossz, de mivel már vagy 30 métert futottam a jobbról ívelt útvonalon már hülyeség volt. A töbrök közé leérve aztán kicsit kifordult a bokám és itt úgy éreztem, hogy végem van. Összeszedtem magam és Skuló után eredtem, de a 12-es pontra már úgy értem, hogy nem igazán láttam. (hiba: 0:10)
A gerincre kimászva láttam még valamerre balra ívelni a hegyet, de én inkább felfelé húztam és a pontra ugyanúgy Skulót alig látva értem.
Hála az égnek pont egy nagyobb útfutás jött, amin szépen fel is futottam Skulóra. Itt rögtön ki is ütközött az, hogy ha nem terepen kell futni és nem kell félteni a lábamat, akkor nem is kapok olyan sokat az élmezőnytől. Ráadásul amit kaptam szerintem nagyrészt azt is az átmenet végén, terepen kaptam.
Pontra bemenet és kijövet a sziklákon megint kezdtem lemaradozni Skulótól és ezen a lefelé csak rontott. A 15-ös pontot úgy kellett fognom, hogy már nem is láttam magam előtt. A 16-ra aztán rövid habozás után mentem utána, amiben segített, hogy egy boly kezdett kialakulni. A zöldbe beérve félretettem a térképet és ész nélkül hamar felértem rájuk, de eddigre pont eljutott a banda odáig, hogy tanácstalanul keresték a pontot. Végül egy méretes hurok után sikerült megfogni és már zúztuk is ki a dzsuvából. (hiba: 2:30)
Ha nem is nagy lendülettel, de egész jól felküzdöttem magamat a hegyre és a pontot is hiba nélkül fogtam, majd kicsit óvatoskodva a 18-as is jött zsinórón. Lefelében persze nem mertem elengedni magam, de legalább sikerült egyből ráfutni a pontra, majd a következőre is, csak épp nem vettem észre egyből. Egy plusz térképnézés, majd balra tekintés után kiszúrtam tőlem 2 méterre a 20-ast. (hiba: 0:10)
Már robogtunk is le a gyűjtőre, ami ugyan rendben jött, de szalagozást vártam, így a meglepetés rosszul érintett és átmásztam az árkon Skuló után, aki azonnal belevetette magát. Így esett, hogy még a gyűjtő és a cél között is hibáztam. (hiba: 0:10)
Összességében az egy nagy hibát leszámítva egész jól sikerült kivitelezni ezt a pályát, az összesen bennehagyott 3:40 viszont már csak egy gyenge közepes teljesítmény. Ha pedig hozzávesszük, hogy sok helyen nem mertem igazán futni akkor kifejezetten örömteli, hogy ilyen simán a 7. helyen jutottam futamomból a döntőbe. Akkora űr van előttem az eredménylistán, hogy előrébb akkor sem végeztem volna, ha hibátlan futást produkálok.
Bokám jobbra vizsgázott, mint amire számítottam. Nagyon tartottam tőle, hogy nem fogja bírni, de tulajdonképpen nem igazán volt vele gondom. Az az egy megbicsaklás is inkább volt rémisztő, mint veszélyes. Remélem holnap sem lesz vele több gondom. Ha azt vesszük egész boldog voltam a mai nap eredményével, amiben nem kis részt az játszotta a legnagyobb szerepet, hogy rendben célba értem.
A végén még volt szűk 1km levezetés is, ami a VK-ba és a kocsihoz való visszakocogást jelentette.

A pályán mért adatok (11,04km, 66:08)
Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 163
Átlagtempó: 5:59

Összesen 14km, 450 szint, 86:08

Térkép, Részidők

Utolsó nap gyönyörű erdőben

harzol — Sun, 23 Aug 2009 18:42:34 +0000

Nagyon nem ment ma a futás és ezt már bemelegítés alatt is éreztem. Kifejezetten nem esett jól a gyorsabb tempó és ezen az a 2km futkározás sem segített, amit a rajt előtt csináltam.
A pálya eleje ennek megfelelően kicsit küzdősen, de legalább hiba nélkül telt. A kettes előtt ugyan egy másik pont elbizonytalanított, de ez csak egy apró megtorpanás volt. A hármasra is jó irányban ereszkedtem, de aztán valamiért azt hittem a pont előtti utolsó töbröt kerülöm és belefutottam egy rossz hegyoldalba. Viszonylag gyorsan korrigáltam, de így is sok volt a kerülő. (hiba: 0:40)
Jó bizonytalan voltam a 4-es pontra is. Túlzottan lefelé kezdtem és sokszor meg is torpantam. (hiba: 0:30)

Egész jól sikerült viszont a hosszú átmenet a többiekhez képest, pedig az útvonalon menet közben módosítottam. Eredetileg jobbról mindenen át terveztem, így a pontról kifutás nem volt tökéletes és még a pontfogásba is csúszott némi hiba. (hiba: 0:30)
A hatos is bizonytalankodva telt, de a heteshez és a nyolcashoz hasonlóan nem nagyon hagytam benne felesleges másodperceket. Ez igaz a 9-es és 10-es átmenetre is. Lefelé ugyan nem mertem megengedni teljesen magam a bokám miatt, de nem nagyon hibáztam. Ellenben mintha a 10-es pont feljebb lett volna a másik hajlatban. A 11-es pontra viszont jött a szokásos hiba. Két másik töbör közé szaladtam be és nehezen raktam magam helyre. (hiba: 2:00)
A 12 alapvetően jól ment, de egy egész kicsit a pont alá futottam. (hiba: 0:10)
Innen már csak rohanni kellett a célig, így összesen 3:50 hibával teljesítettem a pályát. Hihetetlen, hogy nem bírok egy jó közepeset futni legalább. A futás annak ellenére, hogy nagyon nem ment ma tetszett a legjobban. Gyönyörű volt az erdő, igazi tájfutó paradicsom ez itt. Nagyon örülök, hogy az OB is itt lesz.

Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 158
Átlagtempó: 6:11

Összesen 10km, 300 szint, 55:58

Térkép, útvonal és részidők (Routegadget) , Térkép útvonallal

Két órán át fájt a futás

harzol — Sat, 30 May 2009 21:40:00 +0000

Kifejezetten vártam az idei ÉOB-t, hogy végre egy értelmes eredményt érjek el, de nem épp így képzeltem.

Fecóval futottunk ki a rajtba, majd némi gimnasztika következett és már álltam is bent a rajtkordonban. Higgadtan akartam kezdeni és azthiszem ezt sikerült is megvalósítani, hisz az első 2 pontot simán fogtam. A hármas aztán már nehezebbnek tűnt, de mikor a dzsuvát törtem egyszer csak Zsebe Isti jött velem szemben. Hirtelen azt se tudtam hova tegyem, ezért megkérdeztem melyik pontra megy. A pálya hurkolása miatt elvileg akár 10 ponttal előrébb is járhatott volna. Isti válasza azonban ledöbbentett, hisz ő is a 3-as pontot kereste és 12 perccel előttem indult. No innentől nem foglalkoztam semmivel, eldobtam eddigi elképzeléseimet és Istivel együtt kotortam a dzsuvát. Persze a pont nem lett meg és nagyon önállóskodni nem mertem, egész addig, míg egy SI doboz csippanását meg nem hallottam. Persze nem az én pontom volt, de legalább megtudtam hol vagyok és innen már meg is találtam a hármast. Isti eltűnt, előttem fogta a pontot, de ez mit sem számított, mert percekkel korábban már arról beszélt, hogy dobni fogja. Jó öt perc maradhatott itt és mehettem tovább egyedül. A kapkodás azonban megmaradt. Előbb azt hittem, hogy a 13-as pontról futok ki, majd mikor észrevettem tévedésem nem igazán tudtam hol vagyok és csak Pápai Tomi rakott helyre. Egy rossz mozdulattól visszacsapódott a bokám, majd röviddel rá ki is fordult, ám meglepetésemre fél perc múlva erről meg is feledkeztem. Később a célban kiderült, hogy innentől leukoplast nem védte a bokám, mert az szépen elszakadt ekkor.

Nem túl magabiztosan haladtam a négyes pont felé, mikor Fecó tűnt fel mellettem. 6 perccel indult utánam és hát a hármasra tett hibámnak és a pont utáni bizonytalankodásnak köszönhetően nem volt meglepetés, hogy megfogott.

Innentől az én részemről egy elég szánalmas két órás élet-halál harc következett. A 4-es és 8-as pontot leszámítva, melyeket én fogtam elsőnek nem sokat mentem előre. Ameddig tudtam igyekeztem követni merre megyünk és pontközelben arra tekintgetni, amerre a pontot vártam, de aztán erre se nagyon maradt már erőm. A vonatban Létra is benne volt, bár ő igyekezett külön utakon járni és előre is ment párszor. Az átfutó után aztán igazi rémálom következett. A 11-es előtt estem egy hatalmasat és lámpám, szimboltartóm és a Forerunner 405-ös GPS-em is lerepült rólam. A lámpát visszanyomtam a fejemre, de az órának csak egy darabját találtam. Közel 20 másodpercig kotorhattam az avart, mire meglett az óra és még fel tudtam futni Fecóékra, miközben órámat tuszkoltam a zsebembe.

A futás ekkor már egyenesen fájt. Gyomrom teljesen szét volt csúszva és már csak arra tudtam koncentrálni, hogy kövessem Fecót. Ez olyan jól sikerült, hogy minden pontot mögötte fogtam. Közben Létra valahol kiszállt és a pályát is dobta. A pillangó központi pontját második és harmadik alkalommal is én fogtam elsőnek. Talán ennyi volt az amit hozzá tudtam tenni a Fecó számára nem túl hasznos együttműködésünkhöz, de ezt a pontot is csak véletlenül és emlékezetből fogtam elől.

Teljesen a halálomon voltam és már régóta csak a pálya végét vártam, ami csak nem akart eljönni. Éreztem, hogy már annyira sem bírom a futást, mint eddig és 2 ponttal a vége előtt le is maradtam Fecóról. Némi keresgélés után megtaláltam a pontot és beszenvedtem a célba és kezdetben úgy tűnt, hogy vergődésem eredményeképp akár még dobogó is lehet a dologból, de aztán még 4-en futottak jobb időt.

Átöltöztem és elmentem WC-re, de ennek ellenére rázott a hideg és görcsölt a gyomrom, ami nem is maradt nagyon abba a szálláson se egész hajnalig.

A magyarok közül 6. lettem, de nem vagyok rá valami büszke. Szinte semmit nem tudtam hozzátenni a Fecó által összehozott teljesítményemhez. A legszomorúbb, hogy egyszerűen nem bírtam ilyen sebesség mellett a térképre nézni, így sok helyen azt se tudnám megmondani merre mentünk pontosan.

Annak azért örülök, hogy az első hatban 4 MEAFC-os is végzett, Gyuri bajnoki címe pedig hihetetlen. Nagyon nagyot futott.

Én rég éltem át ilyet utoljára, sőt ha azt is figyelmembe vesszük, hogy milyen hosszan tartott, akkor talán még soha sem. Egyszerűen fájt a futás két órán keresztül és én csak a végét vártam.

Összesen 19km, 750 szint, 142:49

Térkép

OB döntő – Szinte minden pontra hibázva

harzol — Sat, 25 Oct 2008 19:35:00 +0000

Nem igazán volt a mai napra megfogalmazott célom. Leginkább azt szerettem volna csak, hogy a bokám rendben működjön, kifussam magam és a lehető legkevesebbet hagyjak a pályában.

Bemelegíteni nem mertem túl sokat, mert azért kicsit tartottam a 17km-es pályától. Inkább a bokámra fektettem a hangsúlyt, de azért még így is futottam 2,7km-t, benne 6 repülővel.

A rajt után nagy döngetés következett, majd a bevágás a pontra, de rögtön becsúszott egy hiba. Valami kis völgyön megakadt a szemem és mivel a pont egy ilyennek a tetejében volt elkezdtem korábban keresni a pontot. A lent jól látszó hármaszöldhöz viszonyítva azért végül sikerült megfognom a pontot, de elég sok időmbe került, mert még alá is csúsztam. (hiba: 0:40)

A kettesre jó kis szintezés jött és én szentségeltem, hogy a jobb bokámnak kell alulra kerülnie. Egész a pont fölöttig minden rendben ment és még a szikla, aminek aljában volt a pont is meglett, de valamiért a bal oldalába ereszkedtem le és ott nem láttam a pontot. Kicsit bizonytalankodtam, majd a sziklát alulról kerülve megfogtam a kettest. (hiba: 0:20)

Lassan, de biztosan lett meg a 3-as, majd jött a mászás, ami nem ment jól és eleve rosszfelé kezdtem meg, majd a pontot is érdekes ívben sikerült fognom. (hiba: 0:20)

A hosszú átmeneten is agyaltam már, de nem ezért rontottam el az ötöst. Előbb egy felesleges kitérőt tettem a derékszögű balkanyarban, majd megkerültem egy plusz zöld foltot és ez igazán csak akkor esett le, mikor már megtettem. Innen persze lassabb és mászósabb volt a pontfogás. (hiba: 1:30)

A hatos előtt találtam egy plusz szárazárkot, ami olyannyira megzavart, hogy nagyon lassan futva ereszkedtem csak tovább és még mellé is vezetett a pontomnak. (hiba: 0:30)

A hosszúban egy darabig minden stimmelt, de persze a futás nem ment. A bekerített irtás mellett aztán elrontottam az átvágást, majd a pontnak is alácsúsztam. (hiba: 0:30)

A nyolcas végre rendben jött, de a 9-re nem is tudom mit akartam. Belerongyoltam a dzsuvába, ahelyett, hogy az ösvényen maradtam volna azon a pár méteren.(hiba: 0:30)

A 10-re menet belefutottam a dombtetőn a dzsuvába, ami tuti, hogy rossz helyre van ábrázolva, hisz még a GPS track is megerősít. Ezt követően kicsit belecsúsztam az oldalba, majd a pontot egész szerencsésen kikaptam. (hiba: 0:20)

A 11-en simán túlfutottam. Éreztem, hogy nem lesz jó, ezért megtorpantam, majd rövid térképezés után visszafelé fogtam a pontom. (hiba: 0:30)

Visszafelé a 12-re is sikerült hibázni. Fölémentem és bizonytalankodtam. (hiba: 0:20)

Másodszorra már nem sikerült elrontani a pillangó rész közös pontját, majd a következő pontra megint hibáztam. Egyszerűen elfutottam alatta és futhattam vissza egész sokat a pontért. (Megjegyzem itt sem lehet jó a térkép, mert tuti nem egy letörés tetején szambáztam, mielőtt visszakanyarodtam volna. Mintha feljebb lett volna a pont.) (hiba: 0:50)

A következőt végre simán megtaláltam, de a pontról már rosszul jöttem ki. Első gondoltam az volt, hogy felülről kerülök, de ezt megváltoztattam. A pont alatt futó kisösvényen keresztülfutottam, anélkül ,hogy észrevettem volna, így a pontfogás is elég lassú és bizonytalan lett. (hiba: 1:00)

Itt kielőzött Dénes Zoli és a következő pontot nem a saját fejem szerint rontottam el. Simán melléfutottunk. Nem is ez zavart leginkább, hanem, hogy a bokám rohadtul nem bírta azt a tempót lefelé és össze vissza billegett, bizonytalan volt és még kicsit meg is rántgattam. (hiba: 0:20)

Túl nagy ívben futottam rá a központi pontra, így keveset még ebben az átmenetben is hagytam. (hiba: 0:20)

Kinéztem egy rossz útvonalat a 19-es pontra, amit aztán nem sikerült követnem és tévedésből a jó útvonalon (egy töbörrel balra a tervezettől) mentem. Ez olyannyira megzavart, hogy jól elbizonytalanodtam és kicsit lassan fogtam föl, hogy menni kell előre. (hiba: 0:20)

A húszas végre a mai énemnek való feladat volt és még a részidőm sem lett rossz, hála annak, hogy kihagytam a frissítést. A 21-re aztán folytattam a hibázásokat. Előbb túl felfelé húztam, aztán nehezen jöttem rá hol vagyok és még egy barlangot is találtam, ami nincs a térképen csak gödörrel jelölve. (hiba: 0:20)

Annak ellenére, hogy nézegettem az aszfalton kerülést sikerült rossz útvonalat választanom és jobbról kerültem a hegyet. Csodák csodájára egész jól kifogtam a pontot, de nem volt jó vétel jobbról. (hiba: 1:30)

Ebben az átmenetben megfogott Kerényi Máté és Kovács Robi. Tudtam, hogy baromi sokkal mentek mögöttem és ez mellbevágott. Azt hittem ugyanis, hogy ennyire rosszul azért nem haladtam. Még kicsit a pont fölé is futottam, hogy hiba itt is legyen. (hiba: 0:20)

Az ösvényre ugyan nem velük együtt futottam ki, de aztán beálltam a srácok mögé és meglepetésemre el tudtam futni velük. A dzsuvából már csak ketten értünk ki egy helyen Mátéval és rögtön azt se tudtam hol vagyunk. Eltelt vagy 20 másodperc, amíg itt szerencsétlenkedtem, de legalább innen már minden ment rendesen, leszámítva a pontfogást, ami baromi bizonytalan volt és csak az oldalról érkező Kovács Robi gyorsította fel kicsit. Persze eleve az útvonal nem volt jó, szóval ezt is sikerült jól elrontanom. (hiba: 0:40)

A 25-ös végre rendben jött és meglepetésemre a fölfelét én bírtam a legjobban. A srácok lemaradtak és még Szundi Attilát is kielőztem, valamint Balabás Péter Gergőt visszaelőztem.

A következő pontra aztán elől mentem és már le-lemaradoztak a többiek, így volt lehetőségem egyszál magamban össze-vissza rohangálni és S kanyart beiktatva fogni a pontot. (hiba: 0:30)

A gyűjtőt és a célt ma nem rontottam el.

Pálya közben nem éreztem, hogy milyen baromi sokat hibáztam, csak mikor elkezdtem nézegetni a térképet, akkor tudatosult bennem, hogy szinte az összes pontra hagytam benne, nem is keveset. Ez egész pontosan 11:40 volt a pálya alatt, ami minimum 10 perccel több, mint amennyinek lennie kellene. Ez persze meglátszik az eredményemen is, de ez még nem minden. Az átlagpulzusom 9-el alacsonyabb volt, mint tegnap. Egyszerűen nem tudtam kifutni magam. A 157-es átlag az nálam egy közepes futáshoz tartozik megterhelést illetően.

A legrosszabb azonban még hátravan és ez részben okozhatta a másik két dolgot is, mégpedig a bokám. Egész pályán arra kellett figyelnem, hogy hova lépek.
Amint jött egy kis lefele, vissza kellett vennem és billegett a lábam rendesen.

Nem tudom mennyire vágja ez haza a tájékozódásom, de az tuti, hogy hatással van rá, hisz kevesebbet nézek térképet, mint kellene. Persze a hibákat és a lassú tempót sem lehet a bokámra kenni, hisz tegnap azért csak jobb volt mindkettő.

Az egyetlen dolog, ami bíztató, hogy volt bennem erő a pálya végén. Nem is tudom mikor fordult velem elő, hogy fölfelében raktam le embereket.

Nincs mese. Edzeni kell tovább keményen, valahogy még jobban összerakni a bokám és a fejem is csak benő majd.

A térkép nekem kicsit fura. Bizonyos részeire két kattintás volt illeszteni a tracket, míg a másik felén akárhogy szenvedtem nem akart összejönni. Mintha egyes részeit GPS-es felméréssel csinálták volna, míg a többit érzésre. Persze ez futás közben nem tűnt fel, de azért akad olyan hely, ahol a GPS pár versenyzőhöz hasonlóan ugyanarra csúszott el.

A hétvége amúgy baromi jó volt. Tulajdonképpen nagyon élveztem mindkét versenyt, főleg ha elvonatkoztatok a saját bénaságomtól. Az erdő gyönyörű, a terep egész jó és hihetetlen milyen mezőny volt. Ezért is sajnálom nagyon, hogy nem tudtam kihozni magamból még csak egy közepes teljesítményt sem.

A pályára vonatkozó mért adatok:

Futott táv: 20.09 km
Max. pulzus: 175

Átlag pulzus: 157

Átlagtempó: 5:58

Összesen: 23km, 750 szint, 137:14

Részidők, térkép tempóval, térkép pulzussal

OB selejtező – Éppenhogy bejutással

harzol — Fri, 24 Oct 2008 17:27:00 +0000

A mai napra a célom az volt, hogy simán bejussak az A döntőbe, de ez az előzetes számítgatások alapján nem tűnt olyan nagyon sima ügynek. Úgy számoltam selejtezőcsoportonként 7-8 olyan ember lesz, aki bármikor megverhet akár úgy is, hogy nem betlizek. Persze nyilvánvaló, hogy egy jó futás azért biztos bejutást jelenthet, hisz mindenki úgysem tud hibátlant futni.
Bemelegítésnek 3km-t futottam és ebben volt 6 repülő is. Nem éreztem magam kirobbanó erőben, de nem is ment rosszul.
A pályára vittem ki magammal a Forerunner 405-öm, aminek segítségével most részletesebben tudom a pályát kielemezni, mint máskor.
A rajt után pár pillanatra elém kerültek más kategóriák indulói, hisz nekem velük szemben nem volt lehetőségem megnézni a térképet. Talán Hajdú Martin futott egyedül előttem, mire a jó irányba vezető csapásra értem. Miután kiértünk a tisztább részre én csak arra figyeltem, hogy a pontomat a gerincen keressem az erdő előtt, a rét felső sarkában. A kettesre menet előbb egy ereszkedés, amit igen óvatosan csináltam, majd dönteni kellett, hogy kerülök, vagy átmegyek egyenesen. Mivel a kerülő nagyon nagynak tűnt, így az egyenes mellett döntöttem, de nem biztos, hogy bejött, mert nem sikerült jól végrehajtanom. Úttól-útig 3:15 volt átérni. Nyilvánvaló, hogy ennél 1 perccel tuti gyorsabb lett volna körbe. Az, hogy 1:30-al vertek meg valószínű azért azt jelenti, hogy egyenesen volt a legjobb. (hiba: 1:00)
A hármas rendben jött, a hátrányomat minden bizonnyal fizikálisan szedtem össze. A négyesre előbb a bal oldali útvonalat néztem ki. Ezért is ereszkedtem kicsit jobban bele a töbörbe a kelleténél, de végül észrevettem a jobb oldali kis ösvényt és megváltoztattam az elképzelésem. Az ötös szinte látszott is, majd jött a mászás a hatosra, no meg az útvonal pontosítása. Tanulva a kettesre menet megesett bedzsuvázásból itt kerültem, de ez meg túlzás volt a derékszögű útkanyarnál. Az egyes zöld simán futható lett volna. A pont előtt, már épp a fölfelében kiment kicsit a bokám, aminek nagyon nem örültem, ráadásul a pontot is kicsit visszafelé ívelve fogtam. (hiba: 0:20)
A 7-esre kicsit óvatosan mentem, főleg a bokám miatt, de a tájékozódásra is nagyon kellett figyelni. Jól le is vertek, de mondjuk ahány világbajnok a mezőnyben volt ez nem is csoda.
Lefelé nagyon nem mertem megereszteni a lábam miatt, éreztem, hogy bizonytalan minden lépés. Ez nemcsak ezen a pár méteren lassított, de a lendületem is megtörte, ráadásul a talajt is baromira figyelnem kellett. Tájékozódni, persze így baromi nehéz. Pár éve még mikor jó volt a bokám tuti simán nézegettem volna ebben a tempóban futás közben a térképet a 8-es előtti töbröknél. Most viszont csak a földet bámultam és emlékezetből tájékozódva belerohantam a szomszéd töbörbe. Ott aztán helyreraktam magam, de jó kis kerülő volt. (hiba: 1:00)
Itt éreztem először, hogy sok maradt a pályában és a bokám miatt a hátralévő rész sem lesz egyszerű. A 9-es előtt aztán megint megbicsaklott a bokám és egy pillanatra el is bizonytalanodtam a tájékozódást illetően. Ez a piros szakaszból jól ki is vehető. (hiba: 0:20)
10-esre elég girbegurba lett az útvonalam, de legalább viszonylag gyorsan korrigáltam a hibáimat. (hiba: 0:20)
A 11-es könnyű volt. Csak nyomni kellett és itt végre kezdtem megint viszonylag biztosnak érezni a bokám.
A 12-es pontra nem tudom miért kaptam ennyit. Mondjuk nekem úgy rémlik az első töbröt is balról kerültem, de nem kizárt, hogy nem a térkép torz itt, hanem én vagyok feledékeny. A 13-nak kicsit mellémentem jobbra, de sokat nem buktam vele. (hiba: 0:10)
A célba aztán már nem volt nehéz betalálni, de azért én még beletettem egy keveset. Eddig a gyűjtő pont után sose hibáztam már, de most valamiért nem vettem a lapot és majdnem elkezdtem fordítva kerülni a tavat.
Összesen maradt a pályában 3:10, ami egy gyenge közepes egy ilyen viszonylag egyszerű terepen. Persze ez bőven elég volt ahhoz, hogy végig izgulhassak, hogy vajon bejutok-e, de szerencsére ez azért összejött.
A bokám aggaszt kicsit. Azt reméltem semmi gond nem lesz vele, ehhez képest kicsit vacakolt. No azért holnap ez nem fog megakadályozni semmiben, de akkor sem jó. Már csak azért sem, mert most megint azt fogom figyelni, hogy hova lépek a térkép helyett.
A Forerunner 405 egész jól vizsgázott. Sehol nem vesztett jelet és csak 2 helyen mutat másik útvonalat, mint amit én gondoltam. Ebből a kettesre menet tuti igaza van, de a 11-es pont után vagy a track pontatlan, vagy a térkép rossz. Persze talán mégis vagyok olyan hülye, hogy feleslegesen lerongyoljak egy töbör aljára, de ennek úgy 20%-nál nem adok többet.
Az útvonal térképre illesztése nem olyan egyszerű, mint hittem. Ha pl. másnak az útvonalát kellene illeszteni, azzal lehet nem is boldogulnék. Mondjuk az megoldás lehet, hogy részidőt nyomogatok, de erre aligha fogok rászokni.
A sebesség és pulzus ábrázolása az útvonalon viszont baromi érdekes. Jól látszik, hol ragadtam be a dzsuvába és hol nem bírtam megfutni egy hegyet. Még a bokakimenésem is leolvasható a térképről, hisz a tempó és a pulzus is egyszerre esik le ott.

Ami végképp nem jó, az a szintkülönbség. Az óra 700 métert mért, ami irreálisan sok. A GPSies, pedig 290-et, ami irreálisan kevés. (A rendezők 430-at adtak meg.)

Érdekes még, hogy a 9,4km-t megoldottam 10.88km lefutásával és a 5:45-ös átlagtempó is sokat elárul.

Aki még akar szórakozgatni a Forerunner-ből kiköpött adatokkal, az töltse le a QuickRoute-ot, valamint a qrt fájlt.

A pályára vonatkozó mért adatok:

Futott táv: 10.88 km
Max. pulzus: 179

Átlag pulzus: 166
Átlagtempó: 5:45

A célból még elmentem 1km-t levezetni, de nem igazán esett jól.

Összesen 15km, 500 szint, 86:21

Részidők, Térkép sebességgel, Térkép pulzusadatokkal