Egy sprint OB 6. helyet álmodtam meg az éjszaka, ami azért fura, mert ezek szerint mégsem álmodom az elmúlt és jelenlegi időszakot. Vagy lehet álomról álmodni?
Tornáztattam a bokám, nyújtottam a derekam többször pár percig a nap során, megérkezett a Stabilitás trénerem is, amit annak rendje és módja szerint ki is fizettem a futárnak. Jó kis valami ez, sokkal hasznosabb, mint az egyensúlyozó korong volt és nekem a Dyn-Air-nél is jobbnak tűnik.
Épp futni készültem, mikor majd 10 órával a kézbesítés után újra csengetett a futár srác és közölte, hogy elnézést, de tévedésből kérte el tőlem a pénzt.
Győzködtem egy ideig, hogy nekem márpedig azt ki kellett fizetnem, de hajthatatlan volt hiába mondtam, hogy ezen valaki akkor bukni fog, merthogy máshogy tuti nem fizettem. Ő letudta annyival, hogy ő biztos nem bukik vele, én sem, akkor meg minek variálni.
Úgy tűnik az égiek nagyon azt akarják, hogy rendbe legyen a bokám. 🙂
Baluval a szokott helyen találkoztunk pár perccel mindezek után, én meg röhögve meséltem neki a mostanában engem érő enyhén szólva megdöbbentő véletleneket.
A Kacsás tóhoz futottunk ki résztávozni és bár kicsit éreztem az ebédet a gyomromban nem esett rosszul a futás. A program 3×1 kör volt 2:30 pihenővel és érzésre nem ment rosszul a résztáv se. Kicsit rosszabbul futható a kör, mint pár hete, mert pocsolyák és 2 fa is nehezíti a futást, de azért nem számítottam rá, hogy rosszabb időket futok ma, mint az előző ilyen edzésen.
Az 1950 méteres körök: 6:55,8 ; 6:53,2 ; 6:44,4
Sikerült megint minden kört jobbra futni, mint az előzőt és főleg az utolsóban elég rendesen ki is futottam magam. Balu az első kettőben kicsit lemaradt a vége felé, a harmadikban pedig már az elején leszakadt. Mondjuk a sebessége így is bőven megvan az Ironman-hez, amire készül.
Levezetésnek az erdőn át futottunk vissza.
Összesen 17km, 120 szint, 80:39